GK BH 1984/232
GK BH 1984/232
1984.06.01.
Az indulóárak felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezés hatálya nem érinti a felek között szabadáras termék ellenértékére nézve korábban létrejött megállapodás érvényesülését [103/1980. (ÁT. 9.) ÁH sz. közlemény; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 5. §; GK 19. sz. 7. és 9. pont].
A felek 1978. évben 1979. szeptember 30-i határidővel szerződést kötöttek 400-400 db vasúti Ky kocsikhoz szükséges oldalajtók rajzszámok szerinti gyártására 4186 Ft/ajtó ellenérték meghatározásával. Az alperes az oldalajtókhoz szükséges zárszerkezetek és átvevő karok gyártására járműjavító üzemmel kívánt szerződést kötni, az azonban a gyártást csak bizonyos feltételekkel vállalta, e nyilatkozatára pedig az alperes nem válaszolt. A késztermékre létrejött szerződés teljesítési határidejét megelőzően szerzett tudomást a felperes arról, hogy az alperesnek a közreműködőjével nincs érvényes szerződése, és hogy emiatt feltehetően képtelen lesz határidőben teljesíteni. Ezért eljárt a járműjavító üzemnél, és az alperes helyett 1979. december 31-i határidővel szerződést kötött a szükséges zárszerkezetekre és egyéb tartozékokra. A felperes 1979. december 3-án az alperes telepén átvett 100-100 db oldalajtót, és annak ellenértékét az alperes 1979. december 5-én kelt számlája szerint megfizette. 1979. december 19-én ugyancsak átvett az alperes telepén 100-100 db oldalajtót azzal, hogy e mennyiséget az alperes tárolja a tartozékok leszállításáig. Ez utóbbi oldalajtóknak a felperes telepére történő szállítása 1980. február 12-én, illetőleg február 20-án megtörtént, az ellenértéket pedig a felperes a megállapodás szerinti egységár figyelembevételével kifizette. Utóbb azonban felszólította az alperest, hogy fizessen vissza a részére 149 400 Ft-ot, mert a perbeli oldalajtók leszállítása 1980. január 1. után történt, akkor pedig már a termék indulóára 3439 Ft/ajtó volt, tartozatlanul fizette tehát a szerződés szerinti magasabb ellenértékhez képest mutatkozó különbözetet. Az alperes a követelt összeg visszafizetésére nem volt hajlandó.
A felperes a keresetében a fenti összegnek és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest. Az ítélet indoklása szerint az 1980. január 1. után történt szállítások esetében az alperes a 103/1980. (ÁT. 9.) ÁH sz. közlemény (a továbbiakban: Közlemény) figyelembevételével számlázhatott. Minthogy az alperes a perbeli terméket 1980. január 1. után adta át a felperes részére, és ez időben csak az 1980. január 1-jei indulóáron számlázhatott, a megállapodás szerinti ellenérték figyelembevételével történt számlázása megengedhetetlen áremelésnek minősül. A 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 5. §-a ugyanis kimondja, hogy a felek a szerződésben megállapított árat az esetben emelhetik, ha ezt az árhatóság rendelkezései lehetővé teszi. Ugyanez vonatkozik az árcsökkentés esetére is. A követendő eljárást tartalmazza egyébként a GK 19. sz. állásfoglalás 9. pontja is.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Tévesnek minősítette az első fokú ítélet indoklásában foglaltakat, mert a Közlemény csupán az indulóárak felülvizsgálatát és nem azok kötelező alkalmazását írja elő. A Közlemény egyébként 1980. március 15-én jelent meg, ez pedig kizárja azt, hogy az abban foglaltakat az ezt megelőző időben is alkalmazni kellett volna. Utalt arra, hogy a perbeli termék szabad árformába tartozik, ennek következtében a GK 19. sz. állásfoglalás 7. és 9. pontjára történt hivatkozás téves, mert azok csak a hatósági árformába tartozó termékek árváltozása esetén követendő eljárást szabályozzák.
A fellebbezés alapos.
Az 1979. december 19-én kelt jegyzőkönyv szerint a felperes akkor átvett összesen 200 db oldalajtót, azokat alkatrészeknek és tartozékoknak más szállítótól való beérkezésig az alperesnél csupán tárolta. A szerződés teljesítése tehát még 1979. év decemberében megtörtént, és az alperes a perbeli oldalajtókat a felperes telepére történt leszállításig felelős őrzésben tartotta. Ezért a per elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy mikor történt meg az oldalajtók szállítása a felperes telepére. A fentiekből következik, hogy tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli 200 db vasúti oldalajtót az alperes 1980. február hónapban adta át a felperesnek. A felperes keresete tehát még az esetben is alaptalan, ha a perbeli terméknek hatósági ára lenne, és az 1980. január 1-jétől valóban módosult volna.
A fentiekből függetlenül az elsőfokú bíróság a Közleményben foglaltakat is tévesen értelmezte, amikor azt állapította meg, hogy ez olyan kötelező árhatósági intézkedés, amelynek figyelembevételével a feleknek, illetőleg a bíróságnak módosítania kell a szerződésben kikötött ellenértéket. A közlemény ugyanis azt tartalmazza, hogy a szabad árformába tartozó árakat 1980. április 1-jétől az érvényes árszabályozó rendelkezések szerint kell meghatározni, az indulóárakat felül kell vizsgálni és helyesbíteni kell azokat, ha alacsonyabb ár érvényesítése indokolt. Az Országos Anyag- és Árhivatal rövid úton történt megkeresése adott tájékoztatása értelmében az indulóáraknak a Közlemény szerinti felülvizsgálata nem jelenti azt, hogy annak következtében a szabadáras termékek szállítására korábban létrejött szerződések ármegállapodása nem hatályosulhat. Az indulóárak felülvizsgálatáról rendelkező Közlemény megjelenése előtt kötött szerződéseket – módosításuk hiányában – a szerződésben meghatározott áron kell teljesíteni. Tévesen utalt továbbá az elsőfokú bíróság a GK 19. sz. állásfoglalás 9. pontjára is, mert az a hatósági árváltozás esetén követendő eljárást szabályozza, a perbeli termék pedig a szabad árformába tartozik.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 31 106/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás