GK BH 1984/233
GK BH 1984/233
1984.06.01.
A bejegyzett adatok szabályszerű kijavítása nélkül önmagában a szállítólevélnek az átadónál levő javított példánya nem alkalmas a bejegyzéstől eltérő áruszállítás bizonyítására [29/1978. (XI. 14.) PM sz. r. 7. § (4) bek.].
A felperes tartozatlan fizetés címén 3624 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes 1981. szeptember 5-én részére balatoni világos sört szállított, de a magasabb egységárú külföldi sör ellenértékét számlázta, és emelte le inkasszóval az egyszámlájáról. Az alperes védekezése szerint a felperes részére nem balatoni világos, hanem külföldi sört szállított, ezért jogszerűen emelte le a felperes egyszámlájáról ennek az ellenértékét. Állította, hogy a külföldi sör szállításának a tényét a szabályosan javított szállítólevél, valamint az is bizonyítja, hogy a perbeli időben túrajáratai minden egységbe csak ilyen eredetű sört szállítottak.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indoklása szerint az alperes nem gazdagodott jogalap nélkül a felperes rovására, és felróható magatartást sem tanúsított. A sör átadásakor ugyanis az italbolt-vezető tudta, hogy a megrendelt balatoni világos sör helyett az alperes csak palackozott külföldi sört tud átadni, aminek átvételekor a felperes jogosult lett volna megtagadni, ezt azonban nem tette, a magasabb egységárú sört átvette, és értékesítette. Az ellenérték-különbözet visszafizetésére irányuló követelés tehát alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, ennek következtében megalapozatlan és téves a döntése is. Utalt arra a tényre, hogy az átadott sör balatoni világos fajtájú volt, amelyet ő a szállítólevél ún. bolti példányával hitelt érdemlően igazolt. Az alperes ugyanis a sör átadása után csak a nála levő szállítólevél példányokat javította. A szállítási bizonylat szabálytalan javítása folytán bizonyított a tartozatlan fizetés ténye. Az első fokú ítéletnek az a megállapítása pedig, amely szerint ő tudott az átadáskor arról, hogy külföldi sört adtak át a részére, a bizonyított tényekkel ellentétes, ezt ugyanis vele sem az adásvételi szerződés megkötésekor, sem a későbbiek során nem közölték, értesítése nélkül a magasabb egységárú sört az alperes leszámlázta, és annak ellenértékét a számlájáról inkasszóval leemelte.
A fellebbezés alapos.
A felperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy az alperes az üzletébe milyen minőségű sört szállított, és hogy annak mi az ellenértéke. A felperes e bizonyítási kötelezettségének eleget tett, hiszen az általa aláírt és lebélyegzett szállítólevélen 50, illetve 70 láda balatoni világos sör átvételét ismerte el, illetve a nála maradt példány ilyen szállítmányt igazolt. Az pedig nem vitatott, hogy az alperes a magasabb egységárú külföldi sör ellenértékét emelte le az egyszámlájáról. Ennek következtében a felperes az ellenérték-különbözetet tartozatlan fizetés jogcímén megalapozottan követelte vissza.
A felperes bizonyítékaival szemben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kifogás nélküli átvétel ellenére ő mégis a magasabb egységárú külföldi eredetű sört adta át a felperes részére. Ennek az igazolása azonban nem történt meg. A számvitel bizonylati rendjéről szóló 29/1978. (XI. 14.) PM számú rendelet 7. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a helytelenül bejegyzett adatok javítása során a bizonylatokon az eredeti bejegyzést át kell húzni úgy, hogy az eredeti szám vagy szöveg olvasható maradjon. A helyesbített adatokat az áthúzott szám, illetve szöveg fölé kell írni. A hibás bejegyzést pedig minden példányon javítani kell, fel kell tüntetni a helyesbítés időpontját, és a bizonylatot helyesbítő személynek azt alá kell írnia. Nem vitás, hogy az átadás-átvételkor a szállítólevélen a jogszabály által megkövetelt javításokat az alperes nem végezte el. Ennek következtében bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Az arra történt hivatkozása pedig, hogy a perben megjelölt napon túrajáratai csak külföldi sört szállítottak, a javára nem értékelhető, mert ez önmagában a felperes bizonyítékait nem dönti meg. Arra egyébként a felperes alappal hivatkozott a fellebbezésben, hogy a per irataiból nem lehet megállapítani, hogy az alperes a teljesítéskor közölte a felperessel a külföldi eredetű sör átadását, arra pedig ugyancsak nincs adat, hogy a felperes az átvett sört a külföldi származású sör egységárán értékesítette volna.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az első fokú eljárási illetékre is kiterjedően a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 794/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás