GK BH 1984/242
GK BH 1984/242
1984.06.01.
Vagonrakomány mennyiséghiányos kiszolgáltatásával kapcsolatos perben a fél kívánságára bizonyítást kell felvenni arra, hogy a hiányzó mennyiség a megérkezett árumennyiséggel együtt berakható volt-e a vasúti kocsiba [Pp. 163. § (1) bek., 206. § (1) bek., 379. § (1) bek.].
Az I. r. alperes a felperessel kötött szállítási szerződés teljesítéseképpen és a felperes diszpozíciója alapján egy vagon fenyő fűrészárut adott fel vasúti fuvarozásra a II. r. alperes címére. A vasút a vagont november 13-án a II. r. alperes iparvágányára állította ki, a címzett darabszámlálásra vonatkozó kérelmének teljesítését pedig megtagadta. A II. r. alperes a küldeményt tanácsi megbízott jelenlétében rakatta ki a vagonból, és a TÜZÉP telepére fuvaroztatta. A küldeményt nem kísérte az I. r. alperes szállítólevele, ezért a II. r. alperes, illetőleg a tanácsi megbízott a tényleges hiányt csak a konszignáció postán történt megérkezését követően, november 17-én állapíthatta meg. A november 21-én felvett jegyzőkönyv megállapítása szerint a küldeményből 212 db négyméteres deszka, 4,41 m3 mennyiségben hiányzott. Ezért a II. r. alperes a vele jogviszonyban levő felperesnek a hiányzó árumennyiség 21 124 Ft ellenértékét nem fizette meg. A felperes már ezt megelőzően kifizette az I. r. alperesnek a teljes számlázott ellenértéket, amelyben a vitás 21 124 Ft is szerepelt. Erre figyelemmel a felperes a vagylagos keresetében az alpereseket ezen összeg megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a védekezésében előadta, hogy a szállítólevelet azért küldi postán a megrendelőinek, hogy azok átadását vita esetén bizonyítani tudja. Vitatta, hogy a szállítmány darabszámának a fuvarlevélen való feltüntetése szerződésből eredő kötelezettsége lett volna. Utalt arra, hogy a II. r. alperes a fuvarozótól jegyzőkönyvet nem kért, e mulasztásával pedig elzárta őt attól, hogy a fuvarozás során keletkezett hiányokért a fuvarozótól kártérítést követelhessen. Álláspontja szerint a tanácsi megbízott eljárása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hiány a II. r. alperes érdekkörében keletkezett.
A II. r. alperes a védekezésében előadta, hogy a vasúttól hivatalos darabszámlálást kért, amelyet a fuvarozó megtagadott, ezért az átvétele nem tekinthető kifogás nélkülinek. Figyelemmel arra, hogy a szállítmányt nem kísérte szállítólevél, a fuvarlevélen pedig a darabszám – szerződési kikötés ellenére – feltüntetve nem volt, a vagon kirakását tanácsi megbízott jelenlétében végezte. A korai sötétedés miatt a kirakást meg kellett ugyan szakítani, azt csak másnap folytatták és fejezték be, a tanácsi megbízott azonban a vagonban maradt árut megjelölte, és a jelzését másnap érintetlennek találta. Nyilvánvaló tehát, hogy a hiány az ő érdekkörében nem keletkezhetett. Előadta, hogy a postán érkezett szállítólevélen a hiányzó 212 db négyméteres deszka egy tételként volt feltüntetve, ez pedig azt bizonyítja, hogy ezt a tételt az I. r. alperes a vagonba be sem rakta.
Az elsőfokú bíróság megkeresett bíróság útján tanúként meghallgatta a tanácsi megbízottat, aki azt vallotta, hogy a kiszolgáltatásnál nem volt jelen. A kirakás megkezdésének napján csak egy tehergépkocsi fuvarozta a faanyagot a 11 km távolságra levő TÜZÉP-telepre, ezért a vagonban maradt faanyagot krétával megjelölte, majd a helyszínről eltávozott. A szállítmány nyitott vagonban érkezett. Másnap a kirakás folytatásakor nem észlelte annak nyomát, hogy a rakatokat megdézsmálták volna. A kirakást november 15-én befejezték, de másnap vasárnap volt, ezért csak november 17-én, hétfőn volt megállapítható az időközben megérkezett szállítólevél adatai alapján, hogy mennyi a hiány. Az időmúlás folytán ekkor már a vasúttól kárjegyzőkönyv felvétele nem volt kérhető.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest kötelezte 21 124 Ft-nak és kamatának a megfizetésére, az I. r. alperessel szemben pedig a keresetet elutasította. Az ítélet indoklása szerint a II. r. alperes mint a küldemény címzettje nem szabályosan járt el, mert az általa beszerzett bizonyítékok a hiány kiszolgáltatáskori meglétét nem bizonyítják. A tanácsi megbízott a kiszolgáltatáskor nem tartózkodott a helyszínen, a küldeményt a november 14-i kiszolgáltatástól a hiány november 17-én történt megállapításáig nem tartotta az ellenőrzése alatt, ezért az több éjszakán át a II. r. alperes kizárólagos őrizetében volt. Az I. r. alperes állításával szemben nem bizonyították, hogy a hiányként jelzett faanyagot az I. r. alperes fuvarozásra fel sem adta.
Az első fokú ítélet ellen II. r. alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a tőle elvárható módon járt el, mert a vasúttól hivatalos darabszámlálást kért, e kérelem megtagadása után pedig a tanácsi megbízott jelenlétében végezte a kirakást. Az I. r. alperes járt el szabálytalanul, mert a szállítmányt nem kísérte szállítólevél, és annak darabszámát az I. r. alperes a fuvarlevélen sem tüntette fel, ezért a tényleges hiány a kiszolgáltatáskor nem volt megállapítható. Bejelentette, hogy a MÁV Miskolci Igazgatóságát megkereste annak tisztázása céljából, hogy az I. r. alperes szállítólevélen jelzett anyagmennyiség egyáltalán belefért-e a vagonba. A kirakásnál jelen levő szakemberek véleménye szerint ugyanis a hiányzó árumennyiség a vagonba – amely enélkül is teljesen tele volt – nem lett volna berakható.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges mértékű bizonyítási eljárás [Pp. 163. § (1) bek.] lefolytatása nélkül hozta meg az ítéletét, az tehát megalapozatlan. A II. r. alperesnek az első fokú eljárásban már előterjesztett bizonyítási indítványa teljesítése esetén remény van a tényállás megfelelő tisztázására, melynek alapján a perben megalapozott döntés lesz hozható [Pp. 206. § (1) bek.]. A széleskörű bizonyítási eljárás lefolytatásának szükségessége miatt a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján – figyelembe véve a Pp. 389. §-ában foglaltakat is – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a II. r. alperes bizonyítási indítványának teljesítése útján kell tisztázni, hogy a hiányként mutatkozó 212 db négyméteres deszka részét képezhette-e az I. r. alperes által fuvarozásra feladott árumennyiségnek. A II. r. alperes ugyanis az egész eljárás során állította, hogy ez a faanyag – a szállítmány többi része mellett – bele sem fért volna a vagonba. Az I. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson ezt a körülményt kifejezetten nem cáfolta, előadása szerint az attól függ, hogy kézi vagy gépi rakodással helyezték-e el a faanyagot a vagonba, illetőleg hogy a szállítmány megfelelően rendezett volt-e vagy sem. A II. r. alperes viszont előadta, hogy erre vonatkozóan a vasút csak a bíróság megkeresésére hajlandó nyilatkozni. Mindezekre tekintettel a Pp. 379. §-ának (1) bekezdése alapján meg kell keresni a vasutat annak tisztázása céljából, hogy a hiányként mutatkozó faanyag elhelyezhető volt-e a szállítmány többi része mellett a fuvarlevélen feltüntetett számú vagonba. Ha a válasz a kérdésre megnyugtatóan nem rendezi, a szükséges és a lehetőségekhez képest próbarakodás elrendelése útján is tisztázható az alperesek nyilatkozatai között keletkezett ellentmondás. Ha pedig a lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest az lenne megállapítható, hogy a kérdéses deszkamennyiség a vagonban nem fért volna el, ebből alaposan lehet következtetni arra, hogy az I. r. alperes – bár a szállítólevélen feltüntette – a 212 db 4 méteres deszkát be sem rakta a vagonba.
A fenti bizonyítási eljárás lefolytatása után kell megfelelő új határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. II. 30 433/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás