GK BH 1984/244
GK BH 1984/244
1984.06.01.
A költségvetési üzem tevékenységi köre építőipari munkákra is kiterjed, ezért teljes személyes illetékmentességben nem részesül [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 11. § (1) bek. a) pont; 115/1970. (PK 30.) PM–ÉVM sz. ut. 3. §].
A felperes az alperessel kötött szerződés alapján készítette egy épület aszfaltburkolatának kivitelezési munkáit. A elvégzett munkáról 569 381 FT összegű számlát nyújtott be. A z az alperes a számlát 120 962 Ft levonásával egyenlítette ki. A felperes keresetében ennek az összegnek, valamint késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Egyeztetés során a felek megállapították, hogy a számlában 17 096 Ft összegű számszaki hiba van, amely a 93,9%-os bruttó fedezettel együtt 33 165 Ft-ot tesz ki. Ezzel az összeggel a felperes a keresetét leszállította 87 797 Ft-ra.
A leszállított kereseti összegből 25 455 Ft a felperes által felszámított termelési adó. A felperes csatolta a költségvetést, amelyet az alperes készített, és ebben 5%-os termelési adót irányzott elő. A számla szintén 5%-os termelési adót tartalmazott. Az alperes arra hivatkozott, hogy szerződésük ellenére nem hárítható át a megrendelőre, a szerződés e vonatkozásban jogszabályokkal ellentétes, ezért semmis.
Az elsőfokú bíróság szerint a termelési adó a megrendelőre áthárítható, ezért ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította továbbá, hogy a föld bontási anyagának elszállításával kapcsolatos munkadíj után a bruttó fedezet kifizetésre került, az anyagérték után viszont bruttó fedezet nem számolható el, ezért 62 342 Ft a felperest nem illeti meg. E vonatkozásban a bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kifogásolta, hogy a termelési adó megfizetésére kötelezte a bíróság, véleménye szerint az még szabadáras munka esetén sem számolható el a megrendelő terhére. Sérelmezte az összegszerűséget is. Előadta, hogy az alperes költségvetésből gazdálkodó szerv, ezért illetékmentes.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az építésszerelési munka után járó termelési adó a megrendelőre áthárítható. A termelési adó is az árképzés egyik pontját képezi. A termelési adót 5%-ban egyébként a felek szerződése is előirányozta, és az alperes csak utóbb tagadta meg annak kifizetését.
Az összegszerűség tekintetében azonban az elsőfokú bíróság ítélete téves, tekintettel arra, hogy a termelési adó csupán a felperesnek járó 446 761 Ft összeg után állapítható meg, amely ez után helyesen 22 338 Ft. Az alperes kifizetett 448 419 Ft-ot, a maradvány 20 680 Ft.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a marasztalás összegét a fenti összegre leszállította.
Nem találta a Legfelsőbb Bíróság alaposnak az alperes fellebbezését az eljárási illeték viselése kérdésében. A 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint teljes személyes illetékmentességben részesül valamennyi állami költségvetési szerv, ideértve a folyószámlás szerveket is kivéve, ha ez utóbbiak ipari, építőipari, illetve ipari szolgáltató és értékesítő tevékenységet fejtenek ki. A költségvetési üzem olyan „költségvetési folyószámlás szerv”, amelynek tevékenységi körébe építőipari munkák is tartoznak a 115/1970. (PK 30.) PM–ÉVM sz. utasítás 3. §-a szerint, ezért teljes személyes illetékmentességben nem részesülhet. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen állapította meg az alperes illetékkötelezettségét, az összegszerűségében csupán a marasztalási összegre nézve kellett azt helyesbíteni. Ennek megfelelően fel kellett emelni a felperest terhelő illeték összegét is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú eljárási illetéket felemelte. (Legf. Bír. Gf. V. 30 816/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás