MK BH 1984/247
MK BH 1984/247
1984.06.01.
A pénz szállításával és kezelésével megbízott dolgozót az általa átvett pénzben bekövetkezett hiányért vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősség terheli. Ha a munkáltató a pénz szállítására és kezelésére vonatkozó, őt terhelő előírásokat megszegte, és a hiány ezzel okozati összefüggésben, de nem elháríthatatlan külső okból következett be, kármegosztásnak van helye. A dolgozó által megtérítendő összeg csak rendkívüli méltánylást érdemlő esetben mérsékelhető [1967. évi II. törvény 58. § (1) bek., 60. §, 61. § (1) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 80. § (1) bek., 82. § (2) bek.; 1/1964. (I. 24.) PM sz. r. 12. §, 13. §*].
Az alperes munkáltató a felperest – a közöttük 1981. június 1-jén létrejött munkaszerződés alapján – az 1981. június 1-jétől 1982. december 31-ig terjedő időre vízvezeték-szerelő munkakörben alkalmazta az alperes líbiai B. O. szervezetének kivitelezési munkahelyén, Z. helységben, Líbián belül változó munkahellyel.
Külföldi tartózkodásának ideje alatt az alperes a munkaszerződés 10. pontja alapján a felperest anyagbeszerző munkakör ellátásával bízta meg.
Az alperes vezérigazgatója az 1981. szeptember 11-én hozott határozatával az Mt. 58. §-ának (1) bekezdésére utalva 3639 líbiai dínár kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest. Az 1982. szeptember 22-én hozott kiegészítő határozatban az okozott kár forintegyenértékét 438 074 forintban állapította meg. A határozat indokolása szerint a felperes 1981. augusztus 10-én T.-ben a vállalat helyi pénzkészletéből 3700 líbiai dínár összegű készpénzt vett magához elszámolási kötelezettséggel. A felvett pénzből 3639 dínárral nem tudott elszámolni.
A munkaügyi döntőbizottság a felperesnek a határozat megváltoztatása iránti kérelmét elutasította.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetlevelében utalt a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében foglaltakra: amikor kiérkezett Líbiába, közölték vele, hogy anyagbeszerzéssel és pénzkezeléssel bízzák meg. Pénzkezeléssel kapcsolatos kiképzésben nem részesült, a pénz biztonságos őrzésének módozatait, a pénzkezelési, bizonylatolási szabályokat nem ismerte, vele azokat nem is ismertették, ennek ellenére a munkakört elvállalta. A pénz az alperes gépkocsijából tűnt el, a gépkocsit ismeretlen személy erőszakkal törte fel, és ez olyan elháríthatatlan külső ok, amely a felelősség alóli mentesülését eredményezi.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította azzal, hogy ennek megfelelően 438 074 forintot 15 napon belül köteles megfizetni. A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapította, hogy a felperes 1981. augusztus 10-én a t.-i központi pénztárból 3700 líbiai dínárt vett fel, elsősorban azért, hogy abból kifizethető legyen az alperesnek egy olasz építő vállalattal szemben fennálló tartozása. A délelőtti órákban a felperes és az alvállalkozók két dolgozója, Cs. J. és B. L. az alperes gépkocsijával visszatért Z.-re. Ott a felperes – a kapott munkafeladatnak megfelelően – különböző élelmiszereket és munkaruhákat vásárolt. 14 óra körül érkeztek az egyik alvállalkozó telepére. A vásárolt élelmiszereket a hűtőbe elhelyezték, és mivel az ottani nyitva tartási rend szerint – a nagy hőség miatt – az üzletek csak 16 órakor nyitnak, kimentek a strandra. A felperes a megmaradt 3639 dínárt kézitáskájába téve az ülés alá helyezte, majd a kocsit lezárva, azt a strandtól kb. 15 m-re levő kijelölt parkolóhelyen hagyták. A gépjárművet a strandon levő nagy tömeg miatt nem tudták szemmel tartani. A strandolás befejezése után a gépkocsival – mivel azon semmi rendellenességet nem észleltek – visszamentek a hűtőbe elhelyezett élelmiszerekért. Cs. J. pénzt akart váltani, pénztárcáját nem találva észlelték, hogy a felperes táskájából a külföldi fizetőeszközt ismeretlen tettes eltulajdonította. Az eltűnés tényét jelentették a vállalati kirendeltségen, ahol vizsgálatot tartottak, és értesítették a helyi rendőrséget. A rendőrség megállapította, hogy az ismeretlen tettes a gépjármű hátsó szellőző ablakát kifeszítette, azon át benyúlva kinyitotta, és így jutott hozzá az elvitt pénzösszeghez.
A bíróság nem talált alapot sem a felelősség alóli mentesítésre, sem a kártérítés összegének mérséklésére. A megállapított tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a pénz ismeretlen tettes általi jogtalan eltulajdonítása nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak. Nincs jelentősége annak sem, hogy a felperes a pénzkezeléssel kapcsolatos képzésben nem részesült, mert korábban már foglalkozott pénzkezeléssel, tehát ismernie kellett a pénzkezelés szabályait. A felperesnek az üzletek zárva tartási ideje alatt a pénzt olyan helyen kellett volna tartania, hogy ahhoz senki, semmilyen körülmények között – az erőszak esetét kivéve – ne juthasson hozzá.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokolása szerint az alperes valóban nem szabályozta a pénzkezelés módját, de a bíróság álláspontja szerint a strandon való tartózkodás időtartamára azt nem is kellett volna szabályoznia. A felperes a pénz őrzése terén kiemelkedően gondatlanul járt el, nagyfokú könnyelműségét tanúsított. Az üzletek zárva tartási idejét úgy kellett volna eltöltenie, hogy a pénzt mindig a felügyelete alatt tartsa. A másodfokú bíróság a kár megosztására sem talált alapot, mert az alperes a pénz eltűnésében, tehát a kár keletkezésében nem hatott közre.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 58. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a felelősség alól, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Ilyen felelősség terheli az Mt. V. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében a pénzkezelőt is.
A házipénztár pénzkezeléséről szóló, a hiány bekövetkezésekor még hatályban volt 1/1964. (I. 24.) PM számú rendelet 12. és 13. §-ainak értelmében a készpénz felvételével és szállításával megbízott alkalmazott feladatait, a pénz szállításának módját a gazdálkodó szervezet ügyrendjében részletesen meg kell határozni. Azt is meg kell határozni, hogy a pénz felvételében és az átvett pénz szállításában hány személynek és milyen módon kell közreműködnie. A főkönyvelő a helyi adottságokra figyelemmel a pénz szállítására az általánosnál szigorúbb eljárást is előírhat.
A perben nem nyert teljes mértékben tisztázást, hogy az alperesnek a hiány bekövetkezésének időpontjában voltak-e ilyen, a helyi viszonyokat is figyelembe vevő előírásai, azokat közölték-e a felperessel, és az alperes biztosított-e lehetőséget ezeknek az előírásoknak a megtartásához. Mindezeket további eljárás során kell tisztázni.
Amennyiben a további eljárás eredményeként az lenne megállapítható – ami egyébként a perben eddig rendelkezésre álló adatok alapulvételével valószínűnek látszik –, hogy a hiány bekövetkeztének időpontjában a pénz szállításának módja még nem volt a jogszabály előírásainak megfelelően szabályozva, és így azt nem is közölhették a felperessel, az alperes közrehatása a hiány bekövetkeztében megállapítható.
A munkáltató közrehatása esetén az Mt. 60. §-a értelmében a kárért egyébként felelős dolgozónak nem kell megtérítenie a kárnak, illetve a hiánynak azt a részét amely a munkáltató közrehatása következtében állott elő.
Az adott esetben tehát a kárt meg kell osztani a károsult munkáltató és a kárért egyébként felelős dolgozó között, és a dolgozó a kárnak csak az ő terhén jelentkező részéért tehető anyagilag felelőssé. Az azonban nem jöhet szóba, hogy a dolgozó – a felperes – teljesen mentesüljön a felelősség alól, mert a hiányt nem elháríthatatlan külső ok idézte elő. Sőt: a felperes maga is hibáztatható a hiány bekövetkeztében, mert a pénzt a bezárt gépkocsiban helyezte el ugyan, de a gépkocsit őrizetlenül hagyta, mégpedig olyan helyen, ahol nem lehetett szemmel tartani.
A szóban levő pénzösszeg szállításában – annak értékére tekintettel – három, felelősséggel tartozó dolgozónak kellett volna részt vennie. A szállításnál jelen levő többi dolgozó nem tekinthető ilyennek, mert ők nem tartoztak anyagi felelősséggel. Ez esetben a felelősség a három személy között megoszlott volna, és a felperest legfeljebb a hiány reá eső egyharmad részéért lehetett volna felelőssé tenni. Ezt a körülményt szintén a kármegosztás körében kell értékelni az alperes terhén.
Összességében mérlegelve a felperes és az alperes terhén jelentkező, a felelősség mértékére kiható körülményeket, ezek körében azt is, hogy a felperes nem volt a pénz kezelésében és szállításában jártas személy, a munkaszerződése szerint vízvezeték-szerelő munkakörben alkalmazta az alperes, és csak a külföldi munkahelyén bízta meg pénzkezeléssel együtt járó feladatok elvégzésével, a kárnak az alperesre terhesebb arányú megosztása mutatkozik indokoltnak.
Az Mt. 61. §-ának (1) bekezdése megengedi a kártérítés összegének méltányosságból történő mérséklését. A megőrzésre átadott dolgokért fennálló felelősség körében azonban mérséklés alkalmazásának csak rendkívüli méltánylást érdemlő esetben van helye [Mt. V. 82. § (2) bek.].
A felperes családi helyzete (nős, két kiskorú gyermeke van), a munkájához való, egyébként kifogástalan viszonya, de elsősorban az alperesnek az esettel összefüggő súlyos mulasztásai, továbbá a felperest még kármegosztás esetén is terhelő összeg nagysága, megfelelően indokolják a kármegosztás eredményeként a felperest terhelő összeg méltányosságból való mérséklését. (M. törv. I. 10 304/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás