GK BH 1984/25
GK BH 1984/25
1984.01.01.
Beszedési megbízás útján való fizetésben történt megállapodás esetén a kötelezett – a megbízás benyújtásának hiányában – akkor sem köteles átutalással fizetni és nem esik fizetési késedelembe, ha a jogosult kérelmére a bíróság fizetési meghagyást bocsát ki ellene [Ptk. 4. § (3) bek., 302. § b) pont, 303. § (2) bek. c) pont, (3) bek; 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. r. 5. § (1) bek.; 408/1976. MNB sz. tájékoztató I/38. pont].
A felperes szállító 287 000 Ft és annak kamata erejéig fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, mert részére az alperes megrendelő a vele kötött szerződés alapján tőle átvett vaslemez ellenértékét nem fizette meg.
A késedelem szerint kibocsátott fizetési meghagyást az alperes ellentmondással támadta meg. Ebben arra hivatkozott, hogy a követelés átutalására – bár a küldeményt és a felperes számláját is átvette – nem volt köteles, mert a felperes a számlán a közöttük létrejött szerződés kikötésének megfelelően a fizetés módjaként határidős beszedési megbízást tüntetett fel, amelyhez a február 8-i lejárati határidővel kiállított bizonylat 6. sz. példányát csatolta. A fizetés feltehetően azért maradt el, mert a felperes a pénzintézethez a beszedési megbízást nem nyújtotta be.
Az elsőfokú bíróság az alperest 287 200 Ft és annak részbeni kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a fizetési meghagyásnak az alperes részére történt kézbesítéséig jogosulti késedelem állott fenn, mert a felperes nem bizonyította, hogy a fizetés módja szerinti határidős beszedési megbízást – amelynek teljesítését sem az alperes kifogása, sem a fedezethiány nem gátolta – a pénzintézetnél benyújtotta [Ptk. 302. § b) pont; 303. § (2) bek. c) pont és (3) bek.]. A fizetési meghagyás kézbesítése után azonban az alperest a 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának (1), valamint a Ptk. 4. §-ának (3) bekezdésében előírtak folytán átutalási kötelezettség terhelte. Ezért a jogalapját és az összegét tekintve nem kifogásolt főkövetelés, valamint annak a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított kamata megfizetésére kellett az alperest kötelezni, a kereset ezt meghaladó részét pedig – a jogosulti késedelem folytán – el kellett utasítani. A kiszabásra került 8616 Ft eljárási illetéket a felek között a bíróság akként osztotta meg, hogy az indokolatlanul előterjesztett fizetési meghagyásra irányadó eljárási illeték (1436 Ft) megfizetésére a felperest kötelezte, míg a fennmaradó 7180 Ft eljárási illeték viselésére az alperes köteles.
Az alperes az ítéletnek őt 6470 Ft kamatkövetelésben és 7180 Ft eljárási illetékben marasztaló részét fellebbezéssel támadta meg. Kérte az ítélet sérelmezett részének megváltoztatását, és ebben a részében a felperes keresetének elutasítását, valamint az eljárási illeték megfizetésére a felperes kötelezését. Azzal érvelt, hogy az ellenszolgáltatás átutalására nem volt köteles, mert a fizetés módjaként a felperessel határidős beszedési megbízásban állapodott meg. Ezért a felperes ellene megalapozatlanul terjesztett elő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, ehelyett ugyanis az ellenszolgáltatás behajtása céljából a beszedési megbízást kellett volna megismételnie, vagy kezdeményezni a fizetés módjának módosítását.
A fellebbezés alapos.
Az első fokon eljárt bíróság a döntéshez szükséges tényállást kellően derítette fel, majd abból helytállóan következtetett arra, hogy az adott esetben jogosulti késedelem forog fenn. De a jogosulti késedelem időtartamát tévesen állapította meg, amikor – a bírói gyakorlatot figyelmen kívül hagyva – arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fizetési meghagyás kézbesítése után „az alperes köteles lett volna az általa sem vitatott 287 000 Ft-ot átutalással vagy bármilyen más módon teljesíteni”. Ellenkezőleg: ha a felek – miként az adott esetben – fizetési módként beszedési megbízásban állapodtak meg, a kötelezettnek nem kell az átutalás tárgyában intézkednie, és amíg a jogosult nem nyújt be megfelelő beszedési megbízást, addig jogosulti késedelem áll fenn (Bírósági Határozatok 1980. évi 10. sz., 394. sorsz.). Mivel pedig a fizetés módja a felek egyező előadása szerint határidős beszedési megbízás volt, a beszedési megbízásnak a pénzintézethez való benyújtását viszont a felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében előírtak ellenére csupán állította, de bizonyítékokkal nem támasztotta alá, a Ptk. 302. §-ának b) pontja értelmében – az említett eseti döntésre is figyelemmel – az alperes fizetési késedelme nem következett be [Ptk. 303. § (3) bek.]. Következésképpen az alperest 1982. február 20. napjától az elsőfokú bíróság jogszabályi alap nélkül kötelezte a kamat megfizetésére [Ptk. 303. § (2) bek. c) pont; Bírósági Határozatok 1975. évi 12. sz. 566. sorsz.].
A jogosulti késedelem azáltal nem szűnt meg, hogy a sérelmezett ítélet indokolása szerint is „indokolatlanul” előterjesztett fizetési meghagyást az alperes részére kézbesítették, hiszen az alperes a fellebbezésében helytállóan mutatott rá, hogy a vele szemben fennálló követelését a felperes a fizetés módjában való megállapodás folytán, annak megfelelően csupán határidős beszedési megbízás útján volt jogosult és ugyanakkor köteles is érvényesíteni. Átutalási kötelezettség tehát – az attól eltérő megállapodás miatt – nem terhelte az alperest. Így az elsőfokú bíróság a 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának (1) és a Ptk. 4. §-a (3) bekezdésének téves értelmezésével jutott az előbbiekkel ellentétes következtetésre, mivel egyfelől a 30 napos határidő megszegése a szóban levő fizetési mód folytán kizárólag a felperes részéről következhetett volna be, másfelől nem fogadható el az együttműködési kötelezettségnek olyan kiterjesztő értelmezése, amely szerint ha a felperes a megállapodásból reá háruló feladatokat (a beszedési megbízás benyújtását) nem teljesítette, akkor azt – a megállapodás módosítása nélkül is – pótolnia kell az alperesnek.
A fizetési határidő lejártakor a felperes észlelte, hogy az ellenszolgáltatást nem kapta meg, továbbá azt is, hogy annak oka nem az alperes kifogása volt. Ennek ellenére a felperes a követelés beszedésével általa állítólag megbízott pénzintézettől nem kért felvilágosítást, a beszedési megbízását nem ismételte meg, és nem kezdeményezte az alperesnél a fizetés módjának megváltoztatását sem, hanem a követelés behajtása iránt az alperes ellen bírói úton lépett fel, holott a perre a kifejtettek miatt az alperes nem adott okot. A 287 200 Ft ellenszolgáltatást ugyanis az alperessel szemben – a csatolt záróegyenleg szerint a pénzforgalmi számláján levő 65 559 704 Ft fedezetet tekintve – a felperes a bírói út mellőzésével a megállapodás szerinti módon, határidős beszedési megbízással sikeresen érvényesíthette volna. Ezért az alperes a fellebbezésében azt is megalapozottan sérelmezte, hogy az eljárt bíróság őt kötelezte az első fokú eljárási illeték túlnyomó részének a megfizetésére.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, a felperes keresetét a kamatkövetelésre nézve elutasította, és az első fokú eljárási illeték megfizetésére kizárólag a felperest kötelezte. (Legf. Bír. Gf. I. 30 584/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás