MK BH 1984/251
MK BH 1984/251
1984.06.01.
A perújítás megengedhetőségének vizsgálatánál a munkaügyi bíróságnak abban a kérdésében kell állást foglalnia, hogy a perújítás alapjául felhozottak a valóságuk bizonyítása esetén alkalmasak lehetnek-e a perújító félre kedvezőbb határozat meghozatalára. Elegendő tehát csupán a feltételezhetősége – a felhozottak valósága esetén – a korábbinál kedvezőbb döntésnek, a perújítási kérelemben felhozottak tényként való elfogadása, a bizonyítékok mérlegelése nem a kérelem megengedhetősége, hanem annak érdemi elbírálása körébe tartozik [Pp. 260. § (1) bek. a) pont, 266. § (1) bek.].
A felperes 1979. június 20-tól 1979. október 29-ig volt az alperes alkalmazottja, annak egyik büféjében üzletvezetőként dolgozott. Az üzlet egyszemélyes, szabadkasszás rendszerben üzemelt, a felperes az esetleges leltárhiányért a teljes anyagi felelősséget elvállalta.
Az 1979. június 22-től 1979. július 23-ig tartó leltáridőszakban 53 953 forint áru- és 43 forint göngyöleghiány keletkezett, amelyre tekintettel az alperes az 1979. szeptember 20-án hozott határozatával a felperest 53 997 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alóli mentesítését azért kérte, mert a leltárból kimaradt 14 karton cigaretta, zsírpapír és göngyöleg, amit bizonyít az 1979. szeptember 25-én felvett átadó-leltár 16 231 forint áru és 110 forint értékű göngyölegtöbblete.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, melynek megváltoztatása érdekében a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól. Tényként állapította meg, hogy az 1979. június 22-i átvevő leltárban 80 530 forint értékű dohányáru volt, a leltáridőszak végén ez a készlet 12 346 forintra csökkent, ami azt jelenti, hogy a dohány forgalma 68 184 forint volt. A következő leltár eredménye 16 231 forint többletet mutatott ki, ez utóbbinál azonban már nem állapítható meg, hogy ebből mennyi volt a cigarettakészlet. Mivel a felperes az 1979. szeptember 19-i leltáregyeztetési jegyzőkönyvet azzal a megjegyzéssel írta alá, hogy annak eredményét nem ismeri el, azonnal új, ellenőrző leltár felvételét kéri, és azt az alperes nem teljesítette, a felperes anyagi felelősségét nem lehetett megállapítani.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a felperes megtérítési kötelezettségét 37 766 forintra mérsékelte.
A másodfokú bíróság az ítéletét az általa beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményre alapította. Eszerint a felperes által vezetett üzlet induló leltári készlete dohányáruból 80 226 forint volt. A leltáridőszakban dohányáru beszerzése nem történt, abból 68 848 forintot értékesített. A felperes 70 920 forintot fizetett be bevételként, ami azt jelenti, hogy csupán 2072 forint egyéb árut értékesített. Ez azonban nem valószínű, mert munkahelyi büfét kezelt, ahol elsősorban az élelmiszer-forgalom a nagyobb. Álláspontja szerint a felperesnek egy hónap alatt több dohányárut kellett eladnia, mint a amennyit a következő három hónapos leltáridőszak alatt értékesített. Ezek a számadatok a pontatlan leltározásra következtetnek, erre utal a következő leltáridőszak 16 231 forint többlete is. Megállapította a két leltáreredmény közötti okozati összefüggést, és a következő leltáridőszak többletével a perbeli leltáridőszak hiányát csökkentette.
A felperes 1983. január 7-én perújítási kérelmet terjesztett elő, és ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Kérelmét arra alapította, hogy a másodfokú eljárás befejezése után előkerült az a füzete, amelybe időrendi sorrendbe beírta a büfébe érkező áruk szállítólevelének számát, tartalmát, továbbá a visszáruk adatait. Ezek alapján megállapítható, hogy az üzlet átvétele időpontjában a leltár szerint 130 581 forint áru volt a büfében. A két leltáridőszaknak a feljegyzéseiből kitűnő adatai alapján az is megállapítható, hogy a hiánya csak 1470 forint, amely messze a normalizált hiányon belül marad. A fizetéséből eddig 1800 forintot levonták, így az alperes eddig 300 forint többlethez jutott. Indítványozta, hogy a becsatolt füzete alapján a bíróság szakértővel vizsgáltassa meg a leltáridőszakok teljes – nemcsak a dohányárura kiterjedő – áruforgalmát, és ennek eredménye alapján mentesítse a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól.
A munkaügyi bíróság a végzésével a perújítási kérelmet elutasította. Álláspontja szerint a kérelemben foglaltak nem felelnek meg a Pp. 260. §-a (1) bekezdésében előírt követelményeknek, ezért a perújítás nem engedhető meg. A felperes nem tudott olyan tényt, bizonyítékot megjelölni, amelyet a bíróság még nem bírált el. A nyilvántartó füzet, amelyet a saját maga részére vezetett, nem tekinthető olyan bizonyítéknak, amely reá nézve kedvezőbb határozat meghozatalát eredményezhetné.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság végzését lényegében helytálló indokaira tekintettel helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok végzései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló perújítási kérelem elbírálása során a Pp. 266. §-ának (1) bekezdése értelmében eldöntésre váró kérdés az volt, hogy a jelen esetben fennállnak-e a perújítás megengedhetőségének feltételei. A megengedhetőség körében viszont elsősorban azt kell megítélni, hogy a perújító fél által felhozottak – valóságuk bizonyítása esetén – alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon.
A törvény rendelkezéseiből az állapítható meg, hogy a megengedhetőség kérdésében való döntés során a felajánlott bizonyíték mérlegelésére – nevezetesen arra, hogy azok tényként elfogadhatók-e vagy sem – nem kerülhet sor. A bíróságnak tehát elsősorban abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetén alkalmasak lehetnek-e a perújító félre kedvezőbb határozat meghozatalára. Ezek szerint a perújítási kérelemben felhozottak tényként való elfogadása, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem a megengedhetőség, hanem a perújítási kérelem érdemi elbírálása körébe tartozik. A megengedhetőség körében pedig a bejelentett perújítási okról elégséges annak puszta feltételezése, hogy valósága esetén a félre a korábbinál kedvezőbb döntést eredményezhet.
E vonatkozásban a megtámadott határozathoz mérten bármely kedvezőbb, a félre a korábbinál kevésbé terhes határozat meghozatalának a lehetősége is elégséges.
A felperes perújítási okként kétségkívül a saját feljegyzését jelölte meg és csatolta be. Ez a kimutatás azonban tételesen hivatkozik szállítólevelekre, azok tartalmára, a beérkezett áruk értékére, a bevételre és a jóváírásra. Ezzel kívánta bizonyítani a leltárelszámoltatás helytelenségét. Ez a feljegyzés az alapperben el nem bírált bizonyítéknak minősül, ennek következtében alkalmas lehet a megtámadottnál kedvezőbb határozat hozatalára.
Jogszabályt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor a felperes perújítási kérelmét a megengedhetőség előfeltételeinek hiányára hivatkozva utasították el. (M. törv. II. 10 270/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás