BK BH 1984/252
BK BH 1984/252
1984.07.01.
A közlekedés biztonsága elleni bűntett és az ennek elkövetése során megvalósított rongálás: valóságos alaki halmazat [Btk. 12. § (1) bek., 184. § (1) bek., 324. § (2) bek. a) pont].
A járásbíróság a terheltet közlekedés biztonsága elleni bűntettet és kisebb kárt okozó rongálás vétsége miatt halmazati büntetésül 9 hónapi szabadság vesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az erőszakos jellegű bűncselekmények és szabálysértések miatt többször elmarasztalt, rendőri felügyelet alatt álló és e szabályok megszegése miatt is többször elzárással sújtott terhelt este ittasan autóstoppal akart a lakóhelyére eljutni. A város lakott területének végét jelző táblánál az út menetirány szerinti jobb oldalán állva integetett e célból az arra haladó gépkocsiknak, azokra azonban nem vették fel. Kezébe vett ekkor egy kb. 10 cm-es követ, hogy azzal bedobja a legközelebb meg nem álló gépkocsi szélvédőjét.
Ekkor haladt arra személygépkocsijával a sértett, egy utast szállítva. Mivel a jelzésére a sértett nem állt meg, a terhelt a kővel betörte a sértett személygépkocsijának szélvédő üvegét. A sértett nyomban fékezett, és mintegy 80 m után, részben az út bal oldalára áthaladva tudta csak a járművét megállítani. A szélvédő törésével a szabálysértési értékhatárt meghaladó összegű kár keletkezett.
A megyei bíróság a terheltet a kisebb kárt okozó rongálás vétsége miatt emelt vád alól – mivel annak büntetőjogi értékelésre nem látott lehetőséget – felmentette, a szabadságvesztés mértékét 7 hónapra mérsékelte.
A jogerős ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság lényegében azért mentette fel a terheltet a rongálás vétsége miatt emelt vád alól, mert álláspontja szerint a közlekedés biztonságát sértő bűncselekmény a rongálással valósult meg, ezért a bűnhalmazat megállapítása kétszeres büntetőjogi értékelést jelent.
Ez az álláspont téves.
A közlekedés biztonsága elleni bűntett és a rongálás ezzel kapcsolatban megvalósult alakzata között – egyrészt a közlekedés biztonságának védelme, másrészt a vagyonvédelem érdekköreit figyelembe véve – valóságos alaki bűnhalmazat állapítandó meg. Ezen túlmenően a terhelt cselekményét a Btk. 184. §-a (1) bekezdésében írt elkövetési magatartások közül a „közlekedő jármű vezetője elleni erőszak” útján valósította meg, mert a közvetlenül a dologra irányult erőszak közvetve vitathatatlanul a gépkocsi vezetője ellen irányult és arra is hatott. Ennél az elkövetési magatartásnál pedig eleve kizárt annak feltételezése, hogy a rongálással való bűnhalmazat megállapítása kétszeres büntetőjogi értékelést jelentene.
Az ügyben eljárt bíróságok a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények téves, illetve a terhelt javára történő túlértékelésével szabtak ki a bűncselekmény jelentős tárgyi súlyához képest is eltúlzottan alacsony tartamú szabadságvesztést, illetve tévesen mellőzték az arra méltatlan terhelt közügyektől eltiltását.
Figyelemmel a tettenérésre, a terhelt beismerő vallomása értékelhető enyhítő körülményként. A kártérítés ténye sem értékelhető jelentős súllyal, hiszen a dologkerülő életmódot folytató terhelt helyett az anyja kártalanította a sértettet. Az előélete ugyancsak nem vehető javára figyelembe, mert 1977-ben háromszor büntette a bíróság pénzbüntetésre könnyű testi sértés, illetve becsületsértés miatt, majd 1982-ig kilenc esetben folytattak vele szemben szabálysértési eljárást verekedés, garázdaság, illetve a rendőri felügyelet szabályainak megsértése miatt.
A terhelt személyének nagyfokú társadalomra veszélyességére mutat továbbá az is, hogy az 1982 márciusában fennállott 3 hetes munkaviszonya alatt is fegyelmezetlen, agresszív magatartást tanúsított, munkatársaival többször verekedett. Éppen ezért nincs jelentősége annak, hogy a terhelt büntetlen előéletűnek tekinthető, hiszen az egész előéletét, munkakerülő életmódját éppen nyomatékos súlyosító és nem enyhítő körülményként kell értékelni. A cselekmény elkövetésének garázda és útonálló jellegű módja is jelzi a terhelt személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességét.
A cselekmény társadalomra veszélyességének nagyobb fokát mutatja az is: nem a terhelten múlott az, hogy az általa előidézett nagyméretű és közvetlen veszélyt eredményező cselekményéből nem származtak sokkal súlyosabb, esetleg helyrehozhatatlan következmények.
Ilyen súlyú cselekmények elkövetőjével szemben pedig csak a szigorú büntetés tekinthető törvényesnek.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapítva, hatályon kívül helyezte az első és másodfokú ítélet büntetést kiszabó rendelkezését, a terhelt cselekményét a Btk. 324. §-a (1), illetve (2) bekezdésének a) pontja szerinti kisebb kárt okozó rongálás vétségének is minősítette, és halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. (B. törv. IV. 119/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás