BK BH 1984/253
BK BH 1984/254
1984.07.01.
A befolyással üzérkedést megvalósító magatartásnak csalásként, illetőleg a vesztegetést megvalósító magatartásnak befolyással üzérkedésként bűnhalmazatban való téves értékelése [Btk. 12. § (1) bek., 252. § (1) bek., 256. § (3) bek., 318. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés vétsége, befolyással üzérkedés vétsége és zugírászat vétsége miatt önálló büntetésként a jogtanácsosi foglalkozástól 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a gyárban az igazgatási és jogi osztály vezetője volt, emellett a szakszervezeti jogsegélyszolgálatban is közreműködött. A gyár egyik volt dolgozójának özvegye jóhiszemű lakáshasználóként lakott a vállalat egyik lakásában. Az özvegy a vállalati lakás bérleti jogáról használatbavételi díj ellenében hajlandó volt lemondani, és az igazgató úgy döntött, hogy a terhelt fizessen ki 72 000 forintot és az ilyen értelmű döntéstervezetet készítse el. Időközben az özvegy váratlanul meghalt és az igazgató az összegnek az örökösök részére való kifizetésére adott utasítást.
Ezt követően a terhelt az egyik örökös előtt kijelentette, hogy az örökösöknek valójában nem jár semmi, de lehet, hogy el tudja intézni: kapjanak 24 000 forintot vagy akár 72 000 forintot is. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha „ő lehet a harmadik testvér”, vagyis ha megkapja a kifizetendő összeg egyharmadát. Az örökös színleg elfogadta a terhelt ajánlatát, mire a terhelt megmutatta a 72 000 forint kifizetéséről szóló határozat tervezetét. Ezt az összeget az örökösök meg is kapták, de a terheltnek nem fizettek semmit.
A terhelt a szakszervezeti jogsegélyszolgálatra vonatkozó rendelkezéseket megszegve 8 esetben haszonszerzési céllal ingatlanátruházási szerződéseket készített, és az ezekkel kapcsolatos ügyintézést is vállalta. Ezért összesen 21 200 forintot kapott.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a terhelt befolyással üzérkedés vétségeként értékelt cselekményét csalás bűntette kísérletének minősítette, és a büntetést 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztette – szabadságvesztésre, a jogtanácsosi foglalkozástól 2 évi eltiltásra és 10 000 forint pénzmellékbüntetésre súlyosbította.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt cselekményét minősítő rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt cselekménye valóban beleillik mind a három szóban levő bűncselekmény törvényi tényállásába. A terhelt ugyanis mint állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója a saját működésével összefüggően előnyt kért (vesztegetés vétsége), eközben utalt arra, hogy a vállalat igazgatójának befolyásolásával el tudja intézni, hogy az örökösök pénzt kapjanak (befolyással üzérkedés), és valóban tévedésbe ejtette az egyik örököst jogtalan haszonszerzési céllal, kár okozására törekedve, amikor azt állította, hogy a már eldöntött ügyet az igazgató befolyásolásával fogja kedvezően elintézni, s ezért pénzt követelt (csalás).
Az említett három bűncselekmény közül azonban valójában csak a vesztegetés valósult meg, s a másik két bűncselekmény vonatkozásában a halmazat csupán látszólagos.
A megyei bíróság az irányadó tényállás téves értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy a terhelt tevékenysége nem viseli magán a befolyással üzérkedés törvényben írt ismérveit.
A terhelt azt mondta az egyik örökösnek, hogy valójában nem jár pénz nekik, de lehet, hogy mégis el tudja intézni, hogy megkapják azt. Ezzel egyértelműen arra utalt, hogy a végső döntésre jogosult igazgatót befolyásolni fogja. E körben tehát az elsőfokú bíróság álláspontja a helyes, ez a cselekmény a közélet tisztaságát veszélyezteti, és megvalósítja a befolyással üzérkedés törvényi tényállásának elemeit.
Az ilyen esetekben a befolyással üzérkedéssel halmazatban nem valósul meg a csalás, illetve annak kísérlete. A befolyással üzérkedés egyik elkövetési módja: előny kérése színlelt befolyás érvényesítése végett. Ez a magatartás szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, a csalás egyik tényállási elemét és magában foglalja a jogtalan haszonra törekvést, valamint a károkozási szándékot is. A befolyással üzérkedés az adott esetben tehát speciális törvényi tényállás a csalás tényállásához képest, s ezért az utóbbi bűncselekmény csupán látszólag valósul meg (látszólagos alaki halmazat).
Nem állapítható meg ugyanígy a befolyással üzérkedés a vesztegetéssel bűnhalmazatban akkor, ha a két tényállás alapjául szolgáló magatartás azonos.
Ilyen esetekben az azonos jogtárgyat sértő és súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett vesztegetés mellett nincs helye a befolyással üzérkedés [Btk. 256. § (3) bek.] vétsége megállapításának. A halmazat ez esetben is látszólagos (konszumpció), a többszörös tényállásszerűség mellett a bűncselekmény fogalmának többi ismérve: a többszörös társadalomra veszélyesség és a többszörös bűnösség, nem valósult meg.
Mindezekből az következik, hogy a terhelt szóban levő cselekménye kizárólag a Btk. 252. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vesztegetés vétségének minősül.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítéleteknek a terhelt cselekményét minősítő rendelkezései – a zugírászat vétségét kivéve – törvénysértők, azokat hatályon kívül helyezte, és a terhelt szóban levő cselekményét állami szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés vétségének minősítette, ehhez képest a büntetés-végrehajtási fokozat: fogház. (B. törv. III. 718/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás