BK BH 1984/255
BK BH 1984/255
1984.07.01.
A rablásnak az is társtettese, aki nem a dolog elvételében, hanem az erőszak kifejtésében vett részt [Btk. 20. § (2) bek., 321. § (1) bek.].
A városi bíróság a II. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében állapította meg, s ezért 25%-os bércsökkenés mellett végrehajtandó 1 évi és 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.
Az ítéleti tényállás szerint az I. r. és a II. r. terhelt együtt szórakoztak és a délutáni órákban találkoztak a sértettel, majd hármasban folytatták az italozást. Tovább indultak szórakozni, s az állomás felé mentek, amikor az I. r. terhelt egy elhagyott útvonalat ajánlott. Ezen az úton haladtak, amikor az I. r. terhelt odafordult a sértetthez, és ököllel arcul ütötte. A sértett az ütéstől a földre került, s eleredt az orra vére. A fekvő sértettbe az I. r. terhelt kétszer belerúgott, majd az odaérkező II. r. terhelt is belerúgott a kezébe. Az I. r. terhelt ekkor 250 forintot vett ki a sértett zsebéből, majd a II. r. terhelt felsegítette a sértettet. A pénzt a terheltek közösen elszórakozták.
A II. r. terhelt cselekményének jogi minősítése és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a II. r. terhelt szándékegységben volt az I. r. terhelttel a sértett pénzének erőszakkal történő megszerzésében, ennek érdekében tényállási elemet is megvalósított, amikor a sértett kezébe rúgott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indoklása szerint a II. r. terhelt rúgására valójában nem volt szükség, s a sértett pénzét enélkül az erőszakos magatartás nélkül is megszerezték volna, továbbá elvételi tevékenységet sem fejtett ki, ezért a II. r. terhelt csak bűnsegédként és nem társtettesként valósította meg a rablás bűntettét.
Ez a jogi indoklás téves. A II. r. terhelt az erőszak alkalmazásában részt vett, tehát a terheltnek a bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg. Ezért a helyes minősítés szerint a rablás bűntettét mindketten társtettesként követték el [Btk. 20. § (2) bek.].
A változott minősítés következtében a bíróság törvénysértően alkalmazott a II. r. terhelttel szemben javító-nevelő munkát, mert társtettesség esetében a Btk. 87. §-a (3) bekezdésének alkalmazására nem kerülhet sor, csupán a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontja hívható fel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság ítélete a II. r. terhelt cselekményét minősítő s a büntetését kiszabó részében törvénysértő. Ezért e rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, a II. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabásánál nyomatékosan figyelembe vette a II. r. terhelt javára, hogy a 18. életévét alig haladta túl, s a bűncselekmény kezdeményezője az I. r. terhelt volt, aki a fiatalabb életkorú II. r. terheltet jelentősen befolyásolta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a II. r. terhelttel szemben kiszabható 2 évi szabadságvesztés is túl szigorú lenne, ezért a már említett enyhítő rendelkezés felhívásával 1 évi szabadságvesztés kiszabása indokolt. A cselekmény jellegére és súlyára tekintettel ugyanilyen időtartamra eltiltotta e terheltet a közügyek gyakorlásától. (B. törv. III. 949/1983.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás