BK BH 1984/257
BK BH 1984/257
1984.07.01.
Tartás elmulasztása miatt nem indokolt büntetés kiszabása, ha a vádlott úgy tesz eleget tartási kötelezettségének, hogy a tartásra jogosulttal szemben fennálló követeléséről – annak beleegyezésével – lemond [Btk. 36. §, 71. § (1) bek., 196. § (1) bek.; Ptk. 297. §].
A városi bíróság a vádlott ellen tartás elmulasztásának vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A városi bíróság előtt a vádlott és a sértett egyezséget kötött, amelyben a vádlott arra kötelezte magát, hogy a két kiskorú gyermeke tartására havi 1000 forintot megfizet a sértettnek.
Ezt a kötelezettségét a vádlott 1982. március 1. napjától nem teljesítette.
Az 1983. március 3. napján tartott tárgyaláson a vádlott és a sértett egyezően adták elő, hogy megállapodást kötöttek, melyben úgy egyeztek meg, hogy a sértett nem fizeti meg a vádlottnak azt a 32 814 forintot, amellyel a vádlottnak házilletősége megváltása címén tartozik, de ezzel együtt 1984. december 31. napjáig lemond a fizetendő gyermektartásdíjról, illetve annak hátralékairól.
A fenti egyezséggel a gyermekek érdeke nem szenved csorbát, a kétévi gyermektartásdíj és hátralékai összesen hozzávetőlegesen annyit tesznek ki, mint a tartásra jogosult tartozása. A vádlott törekedett a megegyezésre, és nem állt szándékában, hogy a gyermekeket megkárosítsa.
Ilyen körülmények között a bíróság úgy ítélte meg, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége megszűnt, nem szükséges sem büntetés kiszabása, sem intézkedés alkalmazása, ezért a büntetőeljárást a Btk. 36. §-ára hivatkozva megszüntette.
Írásbeli indítványában az ügyész hivatkozott arra, hogy a tartásdíj a gyermekek tényleges tartására fordítandó, s a sértett nem mondhat le a tartásdíj fizetéséről azért, hogy saját részére vagyoni előnyt szerezzen. Álláspontja szerint jogról való lemondással a tartásdíj nem teljesíthető.
Az ügyészi fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 297. §-a értelmében – a túlfizetés esetét kivéve – nincs helye beszámításnak tartási követeléssel szemben, vagyis a vádlott nem számíthatja be a saját követelését a tartásdíj összegébe. A jogosultat – tehát a sértettet – azonban a törvényhozó nem kívánta megakadályozni abban, hogy a tartásdíjat beszámítás útján hajtsa be. A sértett tartási követelését beszámítja a vádlottnak vele szemben fennálló követelésébe, más szóval a vádlottal szemben fennálló tartozásába [BH1973/1–17.].
Ilyen esetekben természetesen vizsgálni kell, hogy a vádlott és a sértett közötti egyezség nem ellentétes-e a gyermekek érdekével, eltartásukat nem veszélyezteti-e.
A gyermekek eltartása mindkét szülő – az adott esetben a vádlott és a sértett – kötelessége. A vagyonközösség megszüntetése után a sértett részéről fennálló tartozás teljesítése – anyagi helyzetét is figyelembe véve – a megyei bíróság álláspontja szerint éppen úgy veszélyeztetné a gyermekek eltartását, mint az, hogy a vádlott folyamatos tartási kötelezettségét csak részben teljesítette. A megkötött egyezség szerinti beszámítás pedig gyakorlatilag azzal az eredménnyel jár, hogy a jogosult anya által havonta fizetendő összeg nála visszamarad, és az a gyermekek tartására fordítható.
A megyei bíróság ezért helyesnek találta az eljárás megszüntetését, annak indoka azonban téves. Kétségtelen ugyanis, hogy a vádlott elkövette a Btk. 196. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartás elmulasztásának vétségét. Az, hogy a hátralék, illetve az 1984. decemberig esedékes tartásdíj teljesítésére egyezség jött létre, nem a vádlott, hanem a sértett magatartásának következménye, a vádlottnak a tartásdíjat ugyanis saját követelésétől függetlenül teljesítenie kellett volna.
Ezért a megyei bíróság álláspontja szerint cselekményének társadalomra veszélyessége nem szűnt meg, csupán az elbíráláskor az már olyan csekély mértékű, hogy büntetés kiszabása szükségtelen.
Az előzőekben írtakra figyelemmel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 273. §-ának b) pontjára hivatkozással megváltoztatta, és az eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a Btk. 36. §-ának II. fordulatára, illetve a Btk. 32. §-ának d) pontjára figyelemmel megszüntette. Egyben a vádlottat a Btk. 71. §-a (1) bekezdésének II. fordulata alapján megrovásban részesítette. (Debreceni Megyei Bíróság 2. Bf. 547/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás