GK BH 1984/26
GK BH 1984/26
1984.01.01.
Ha a szállító nem is vállalta a tartós fogyasztási cikknek a kötelező jótállási idő utáni kicserélését, mégis ki kell azt cserélni, illetőleg a vételárat vissza kell fizetnie, ha a szavatossági felelősségén alapuló javítási kötelezettségét nem teljesíti 30 napon belül [Ptk. 248. § (3) bek., 305. § (2) bek., 306. § (3) bek., 308. § (2) bek.; 1978. évi 2. sz. tvr. 6. § (1) bek., 7. §; 13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 2. § (1) bek. a) pont; 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM sz. r. 4. § (1) bek. b) pont].
A felperes megrendelő az alperes szállítótól szerezte be azt a televízió vevőberendezést, amelyet tőle 1979. szeptember 28-án A. L. budapesti lakos vásárolt meg. A vevőnek átadott jótállási jegyfüzet szerint az alperes a kötelező egyéves jótállási időn túl – többletgaranciaként – azzal vállalta a további 12 hónapon belüli hibák díjmentes elhárítását, hogy nem köteles – egyebek mellett – kicserélni a készüléket. A kötelező jótállás fennállása idején a készüléket az alperes két esetben javította, a harmadik hiba bekövetkezését nála a vevő 1981. május 21-én jelentette be. A javítás elvégzését az alperes 1981. augusztus 19-én közölte a vevővel, aki a készülék átvételét arra hivatkozva tagadta meg, hogy annak kicserélése tárgyában a „vezérigazgató válasznyilatkozatát várja”. 1981. október 28-án a felperes a vásárlói kifogás eredményeképpen – cserekészülék hiányában – a 20 300 Ft vételárat visszafizette a vevőnek. Erre hivatkozással a felperes a keresetében 18 067 Ft és annak kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Azzal érvelt, hogy a vele szemben szavatossági alapon támasztott vásárlói kifogás azért bizonyult megalapozottnak, és ennélfogva a vevőnek azért fizette vissza a vételárat, mert az alperes a Ptk. 306. §-ának (2), valamint az 1978. évi 2. sz. tvr. 6. §-ának (1) bekezdésében előírtakhoz képest a 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM sz. együttes rendelet 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti 30 napon belül a készülék javítását nem végezte el. Az álláspontjának alátámasztása végett 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet 5. §-ának (1) és 13. §-ának (1) bekezdésében, továbbá a 13/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 2. §-ában foglaltakra is hivatkozott. Csatolta a keresetlevélben említett okiratok másolatát.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy mivel a készüléknek a szóban levő – a számát tekintve harmadik – javítását már a kötelező jótállási időn túl, az általa vállalt többletgarancia keretében végezte el, a jótállási jegyfüzetben foglalt, az adott esetre is irányadó feltétel szerint nem köteles – egyebek mellett – készülék kicserélésére. Állítása szerint a vevőnek a készülékcsere iránt nála bejelentett igényét – a díjmentesen kijavított készülék átvételének megtagadása után – az előbbi indokolással utasította el. Utalt arra, hogy reá a felperes által idézett 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet hatálya nem terjed ki. Végül azzal érvelt, hogy a törvényes előfeltételek fennállásának hiányában – netán méltányosságból – elfogadott vásárlói kifogás következményeit a felperes nem háríthatja át.
A bíróság előtti tárgyaláson az alperes a védekezését azzal egészítette ki, hogy szavatossági alapon a felelőssége azért nem áll fenn, mert a teljesítéskor hibátlan készüléket adott át a felperesnek. Előadta, hogy tőle a szóban levő készüléket a felperes 1982. március 31-én átvette, továbbá arra is hivatkozott, hogy a javítás elvégzését 1981. augusztus 19-én közölte a vevővel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletét lényegében az alperes védekezésében kifejtett álláspont elfogadásával indokolta. Eszerint a felperes tévedett, amikor a vételárat megalapozatlan vásárlói kifogás ellenére visszafizette a vevőnek.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés alapos.
Az alperes mindkét fokú eljárás során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vele szemben támasztott kereset azért nem megalapozott, mert a felperes az annak alapjául szolgáló vásárlói kifogást tévesen fogadta el, s így a vételárat indokolatlanul fizette vissza a vevőnek, minthogy a kötelező jótállási időn túl az általa további 12 hónapra vállalt többletgarancia keretében a jótállási jegy füzetében foglalt, a szóban levő hiba bekövetkezésének időpontját tekintve az adott esetre is irányadó feltétel szerint őt csupán díjtalan kijavítási kötelezettség terhelte, de nem volt köteles – egyebek mellett – a készülék kicserélésére. Ennek az okfejtésnek az utóbbi része önmagában helytálló. A felperes azonban a keresetét nem a jótállásra, hanem az alperest emellett, de ettől függetlenül terhelő szavatossági kötelezettségére alapította, amikor azt adta elő, hogy a vele jogviszonyban álló vevőnek a nála bejelentett vásárlói kifogását éppen az utóbbi jogcímen találta megalapozottnak. A vevő a tartós használatra rendelt készüléket 1979. szeptember 28-án vásárolta a felperestől. Ebből kiindulva a vásárlói kifogásnak 1981. szeptember 10-én történt bejelentésekor – a szerződési láncolatot tekintve – az 1978. évi 2. sz. tvr. 7. §-ában előírtaknál fogva az alperest a felperes, az utóbbit pedig a vevő irányában szavatossági kötelezettség terhelte. A szavatossági felelősségének fennállását az alperes arra hivatkozva tagadta, hogy a hibás teljesítés fennállása vele szemben nincs bizonyítva, hiszen annak idején a teljesítéskor hibátlan készüléket adott át a felperesnek. Az alperesnek ezt az érvelését azonban önmagában megcáfolja az a tény, hogy az 1981. május 21-i hibabejelentés nyomán elvégezte a készülék javítását. Igaz ugyan, hogy a hibát az alperes nem szavatossági, hanem az általa felvállalt jótállási kötelezettség keretében küszöbölte ki, de a javítás díjtalan elvégzésére az alperes még jótállási alapon sem lett volna köteles akkor, ha a hiba oka a teljesítés után keletkezett. [Ptk. 248. § (3) bek.]. Következésképpen a készülék – a hiba észlelésének időpontjától függetlenül – már a teljesítéskor is hibás volt, ezért az alperesnek a Ptk. 308. §-a (2) bekezdésében foglaltakhoz képest a Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése alapján fennállott a szavatossági felelőssége, mivel hibásan teljesített.
Hibás teljesítés esetén a jogosult elállhat a szerződéstől egyebek mellett akkor is, ha rövid idő alatt nem lehetséges a hiba kijavítása [Ptk. 306. § (3) bek.]. A rövid idő fogalmát – mivel a készüléket kötelező jótállással értékesítették – az adott esetre nézve az 1978. évi 2. sz. tvr. 6. §-ának (1) bekezdése akként határozza meg, hogy a hibát akkor kell rövid idő alatt kijavíthatónak tekinteni, ha a jótállásra vonatkozó jogszabályban meghatározott határidőn belül megjavítják; ez a határidő akkor is irányadó, ha a jótállás kötelező időtartama már eltelt. Ennélfogva a felperes már a keresetlevélben, majd a keresetének elutasítása után az első fokú ítélet támadó fellebbezésében az ott idézett jogszabályi rendelkezések egybevetésével helytállóan megindokolt okfejtéssel mutatott rá, hogy a 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM sz. együttes rendelet 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében az alperesnek a hibát annak 1981. május 21-én történt bejelentésétől számított 30 napon belül el kellett volna hárítania. Minthogy a javítás elvégzését az alperes az elsőfokú bíróság előtti tárgyaláson tett nyilatkozata szerint az előbbi határidőn túl, csak 1981. augusztus 19-én közölte a vevővel, a vevő – a kifejtettek folytán – a szerződéstől való elállását jogszerűen gyakorolta, amit ennélfogva a felperes indokoltan fogadott el, és fizette vissza a vételárat. Ebből következik, hogy annak áthárítása iránt a felperes megalapozottan lépett fel az alperes ellen [13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 2. § (1) bek. a) pont]. Következésképpen az előbbiek figyelmen kívül hagyása miatt téves következtetés alapján hozott első fokú ítéletet a felperes megalapozottan támadta meg fellebbezéssel.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 688/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás