• Tartalom

BK BH 1984/262

BK BH 1984/262

1984.07.01.
I. A körzeti orvos a táppénzes állományba vétellel kapcsolatos tevékenysége során hivatalos személy, akinek sérelmére megvalósulhat a hivatalos személy megsértésének vétsége [Btk. 137. § 1. pont c) alpont, 232. § (1) és (2) bek., BK 82. sz.].
II. A tényállítással elkövetett hivatalos személy megsértése esetén az azonos alkalommal, azonos sértett sérelmére a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával elkövetett vétséget nem kell bűnhalmazatban megállapítani [Btk. 12. § (1) bek., 232. § (1) és (2) bek.].
III. A többszörös visszaesővel szemben hivatalos személy megsértésének vétsége miatt – a kétszeres, illetőleg a korlátlan enyhítés esetét nem számítva – nem szabható ki javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés [Btk. 98. §, 232. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat személy megsértésének vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 6 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás az alábbiakban foglalható össze.
A vádlott a vádbeli napon karjának és lábának a zsibbadását panaszolva kereste fel a körzeti orvost, aki különböző szakrendelésekre küldte kivizsgálás végett.
Ezt követően a körzeti orvos a vádlott által magával hozott leletek alapján azt közölte a vádlottal, hogy nem beteg, munkaképes, nem veheti táppénzes állományba.
A vádlott ekkor az orvosírnok és az ápolónő jelenlétében az alábbiakat mondta a körzeti orvosnak: „Aljas, gazember, szemét!”, majd „Maga egy határ sz.., maga nem orvos, mert 20 forintért mindenkit kiír táppénzre!” Az ezek után távozó vádlott hangos szavai a rendelő folyosóján is hallhatók voltak.
A városi tanács v. b. egészségügyi osztálya a Btk. 232. §-ának (5) bekezdése szerinti feljelentést megtette.
Az irányadó tényállásra figyelemmel a vádlott bűnösségének a megállapítása okszerűen történt, és a cselekmény jogi minősítése [Btk. 232. § (1) bek.] is törvényes.
A körzeti orvosnak a keresőképtelen állományba vétel során kifejtett tevékenysége az egészségügyi igazgatással kapcsolatos tennivalók körébe tartozik, tehát államigazgatási feladat ellátást jelenti. A körzeti orvos e tekintetben hivatalos személy [Btk. 137. § 1. pont c) alpont, BK 82. sz.], és az őt megillető teljes büntetőjogi védelem kiterjed rá.
A hivatalos személy sértett tekintetében olyan tényállítás hangzott el, amely a működése iránti bizalom megingatására, illetve becsületének a csorbítására alkalmas. Szabálysértéskénti értékelés [Sztv. 100. § (1) bek.] így eleve nem jöhetett szóba [BH1983/6–224.].
Nem tévedett a járásbíróság akkor sem, amikor a további gyalázkodó kifejezések kapcsán nem utalt a Btk. 232. §-ának (2) bekezdésére. A jogszabály helyes értelmét tükröző ítélkezési gyakorlat [BH1981/2–48.] szerint az azonos alkalommal, azonos sértett sérelmére elkövetett rágalmazás és (nem tettleges) becsületsértés nem állapítandó meg halmazatban, hanem az utóbbi az előbbibe beolvad, s csak súlyosítóként értékelhető.
Semmi sem indokolja, hogy ne ugyanez legyen a jogi megoldás a Btk. 232. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti vétségek esetén. Ilyenkor sincs tehát helye halmazat megállapításának.
A büntetés kiszabása során a megyei bíróság egyetértett a bűnösségi körülmények értékelésével. Az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményeknek kellő jelentőséget tulajdonított akkor, amikor a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti minimumban határozta meg a főbüntetést.
Az agresszív, legutóbb 6 évi szabadságvesztést kiállott vádlott tekintetében nem állott fenn olyan különös méltányolást érdemlő körülmény, amely az enyhítő rendelkezés alkalmazását indokolttá tette volna. Egyébként is a szóban forgó bűncselekmény miatt a többszörös visszaeső vádlottal szemben javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés nem szabható ki. A kialakult ítélkezési gyakorlat [BH1981/3–88.] szerint ugyanis – a BK 92. állásfoglalással érintett körön kívül – többszörös visszaesővel szemben az utóbb említett két büntetési nem – a kétszeres [BH1982/5–176.], illetve a korlátlan enyhítés esetét nem számítva – akkor is eleve kizárt, ha a különös részben írt büntetési tétel a szabadságvesztést vagylagos büntetésként tartalmazza. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 350/1983. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére