• Tartalom

BK BH 1984/263

BK BH 1984/263

1984.07.01.
Ha a terhelt a sértettet testi sértés okozására irányuló szándékkal bántalmazza, de a 8 napon túl terjedő gyógytartam – mint eredmény – tekintetében csupán gondatlanság terheli: nem gondatlanságból okozott, hanem szándékosan elkövetett súlyos testi sértés megállapításának van helye [Btk. 170. § (1), (2) és (6) bek., 15. §].
A járásbíróság a terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt 8 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A korábban szándékos bűncselekmény miatt több ízben szabadságvesztésre ítélt terhelt és a sértett az esti órákban szórakoztak és nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak.
A terhelt az étterem előtt levő parkolónál egy autó mellett arcul ütötte a sértettet, aki az ütéstől és ittassága következtében az autó oldalának, majd onnan a földre esett. A sértett a bal válltájék zúzódásos sérülését, majd a bal oldali kulcscsont töréses sérülését szenvedte el, ez utóbbi sérülés ténylegesen 4-5 hét alatt gyógyult.
A járásbíróság ítélete ellen a terhelt cselekményét minősítő rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 170. §-ának (1) bekezdéséből, valamint a törvényhez fűzött indokolásból kitűnően a törvény a szándékos testi sértés egyetlen alapesetét fogalmazza meg: az (1) bekezdésben meghatározott könnyű testi sértést, míg a (2) bekezdésben körülírt súlyos testi sértés a könnyű testi sértés minősített esete.
A szándékos cselekmény megvalósulásához az alapeset, a testi sértést illetően kell az elkövetőnek szándékosan cselekednie. A Btk. 15. §-a értelmében az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. E törvényhelyhez kapcsolódó indoklás szerint, ha a szándékos bűncselekményt súlyosabban minősítő eredményt az elkövető gondatlanságból okozza, vegyes bűnösség jön létre. A vegyes bűnösségű bűncselekmény viszont a törvény rendszerében a jogkövetkezmények szempontjából szándékos bűncselekménynek tekintendő.
A Btk. 170. §-ának (6) bekezdésében meghatározott gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az elkövetőt az alapeset – a testi sértés – megvalósítása tekintetében is csupán gondatlanság terheli.
A járásbíróság által megállapított tényállásból kitűnően a terhelt olyan erővel ütötte arcul a sértettet, hogy az – ittassága következtében is – a gépkocsi oldalának, majd onnan a földre esett. Ebből az elkövetési magatartásból pedig a bántalmazási, a testi sértés okozására irányuló szándékra kell következtetni, amely legalább eshetőlegesen fennállott, tehát a terhelt a testi sértés bekövetkezésébe belenyugodva cselekedett. Ilyen körülmények mellett viszont – még ha a terheltet a súlyosabb eredmény tekintetében csupán gondatlanság is terheli – a cselekménye a kifejtettek értelmében a Btk. 170. §-ának (2) bekezdésében meghatározott súlyos testi sértés bűntettét valósítja meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a megtámadott határozatok vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményét súlyos testi sértés bűntettének minősítette. (B. törv. I. 736/1983. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére