BK BH 1984/266
BK BH 1984/266
1984.07.01.
Bűnsegédként elkövetett rablás bűntette helyett bűnpártolásnak minősül annak a bűncselekmény elkövetésénél jelen levő személynek a magatartása, aki a tettes bűncselekmény véghezvitelére vonatkozó szándékát nem ismeri, de utóbb közreműködik a bűncselekményből származó előnynek a biztosításában [Btk. 21. § (2) bek., 244. § (1) bek. c) pont, 321. § (2) bek.].
A katonai bíróság a honvéd I. r. vádlottat a rablás bűntette miatt 2 év és 6 hónapi, a polgári egyén II. r. vádlottat pedig bűnsegédi minőségben elkövetett rablás bűntette miatt 1 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A sorkatonai szolgálatot teljesítő honvéd I. r. vádlott eltávozáson volt, és a II. r. vádlottal együtt egy bisztróban szeszes italt fogyasztott. Itt tartózkodott ittas állapotban a sértett is, akinek órájára az I. r. vádlott felfigyelt. Amikor a sértett egy másik szórakozóhelyre ment, az I. r. vádlott követte, majd felajánlotta, hogy 4000 forintért az óráját megveszi. A II. r. vádlott ez idő alatt az utcán tartózkodott.
A sértett az órát lecsatolta és az I. r. vádlottnak adta, aki az órával együtt elfutott, majd csatlakozott a II. r. vádlotthoz. A sértett követte a két vádlottat és amikor utolérte őket, kérte, hogy az I. r. vádlott az óráját adja vissza, mire a vádlott úgy viselkedett, mintha nem tudná, miről van szó.
Amikor az I. r. vádlott ezt követően el akart menni, a sértett megfogta a karját, mire az I. r. vádlott nagy erővel arcul ütötte, amitől a földre esett és eszméletét rövid időre elvesztette, s ezt kihasználva, az I. r. vádlott a helyszínről elfutott. A vádlottak ezek után a kórházban fekvő rokonukat látogatták meg és az I. r. vádlott az általa megszerzett órát – közölve annak eredetét – a II. r. vádlottnak átadta, hogy azt a számára megőrizze.
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott bűncselekményének jogi minősítését megváltoztatta, mert az elsőfokú bíróság – az irányadó tényállásra figyelemmel – tévesen értékelte azt a bűnsegédi minőségben (pszichikai bűnsegély) elkövetett rablás bűntettének.
A tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy a vádlottak előzetesen megállapodtak volna az óra jogellenes elvételében, erre utaló bizonyíték nem merült fel. A sértett óráját az I. r. vádlott egyedül szerezte meg, majd amikor azt a sértett visszakövetelte, a végleges megtartás érdekében az erőszakot is egyedül ez a vádlott alkalmazta.
Kétségtelen, hogy a II. r. vádlott jelen volt, amikor társa az óra megtartása érdekében a sértettet leütötte. A tevőleges magatartás nélkül, pusztán jelenléttel megvalósított (pszichikai) bűnsegély megállapításának feltétele azonban, hogy a tettes, valamint a bűncselekményhez segítséget nyújtó akarata megegyezzék. Szándékerősítő jelenlétről csak akkor lehet tehát szó, és így a pszichikai bűnsegély is csak akkor állapítható meg, ha a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó azonos szándék vezeti az elkövetőt és a segítségnyújtót, s az utóbbi a tettest támogatja.
Az adott esetben ezek a feltételek nem állapíthatók meg.
A tényállás szerint a II. r. vádlott előtt nem volt ismert az I. r. vádlott szándéka és az sem, hogy az óra valóban az I. r. vádlott birtokában volt-e, amikor a sértettet leütötte. Ennek hiányában jelenléte nem értékelhető bűnsegélyként. A II. r. vádlott azzal azonban tisztában volt, hogy az óra bűncselekményből származik. Ennek ismeretében vette át azt társától megőrzésre.
A II. r. vádlott tehát közreműködött a bűncselekményből származó előny biztosításában. Ezért cselekménye bűnsegédi minőségben elkövetett rablás bűntette helyett a Btk. 244. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütköző bűnpártolás vétségének minősül. A Legfelsőbb Bíróság a bűncselekmény jogi minősítését ennek megfelelően megváltoztatta és a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést egy évre leszállította. (Legf. Bír. Katf. I. 454/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás