GK BH 1984/277
GK BH 1984/277
1984.07.01.
I. A vásárlói kifogás elintézésével felmerült kiadás elszámolásánál az általános igényérvényesítési határidők csak akkor alkalmazhatók, ha a vásárló kellő időben érvényesítette az igényét a részére elárusító gazdálkodó szervezettel szemben [Ptk. 308. § (1) és (2) bek.].
II. A vásárlói kifogás elintézésével felmerült kiadás megtérítésére irányuló igény a vevő kielégítése és a vonatkozó érvényesítési határidők betartása ellenére sem alapos, ha a szállító nem kapta meg a kielégítésről felvett jegyzőkönyvet vagy, ha az nem felel meg a jogszabály előírásainak [13/1978. (III. 1.) MT sz. r. 2. § (1) bek., 3. §, 5. § (2) bek.; 4/1978. (III. 1.) BkM sz. r. 6. és 11. §].
Az alperes 1980. július 23-án importból származó szekrénysorokat szállított a felperes részére. A felperes egy szekrénysort 1980. augusztus 29-én K. K.-nak adott el, aki 1981. február 19-én a garanciális javításokat végző központnál (a továbbiakban: Központ) minőségi kifogást jelentett be. A Központ az 1981. március 12-i jegyzőkönyvben azt állapította meg, hogy a kifogásolt hibák nem gyártási eredetűek, az egész szekrénysort nedvesség érte, az feltehetően beázott. Figyelemmel arra, hogy a vásárló által felkért szakértő ezzel ellentétes megállapítást tett, a felperes a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetet (KERMI) kereste meg. A KERMI helyszíni szemle és műszeres vizsgálat eredményeként a vásárló minőségi kifogását jogosnak minősítette. Ennek alapján a felperes 1981. április havában a minőségi kifogás alapján a szekrénysort kicserélte, és május 8-án felhívta az alperest a szekrénysor 14 960 Ft ellenértékének visszafizetésére. A követelése elutasítását követően 1981. július 10-én benyújtott keresetében ezen összegnek és késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a védekezésében előadta, hogy a minőségi kifogásról felvett jegyzőkönyvet a felperes nem küldte meg neki, és minőségi kifogását vele első ízben csak 1981. május 8-án közölte, nem tartotta be tehát a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet előírásait. Véleménye szerint a felperes igénye elévült. Hivatkozott arra is, hogy nála a szekrénysor nem ázhatott be, mert azt a felperes közvetlenül a határállomásról végzett fuvarozás keretében kapta meg, és a szekrénysor minőségi átvétele is a felperest terhelte. A felperes viszont minőségi kifogást a szekrénysorok átvételekor vele nem közölt.
Az elsőfokú bíróság a felek egyező indítványa alapján a Fa-, Papír- és Nyomdaipari Minőségellenőrző Intézetet (a továbbiakban: Intézet) szakértőként rendelte ki. Az Intézet kizárásos alapon arra a meggyőződésre jutott, hogy a vásárló által kifogásolt hiba a szekrénysoroknak a vagonokba történt berakása előtti vízbehatástól ered. Kizárhatónak találta azt, hogy a vásárló rendeltetésellenes használatának következménye lett volna a minőségi hiba, illetőleg hogy a felperes nem megfelelő tárolásakor vagy a szekrénysornak a felperestől való elszállításakor bekövetkezett beázás eredményeként állt volna elő a hiba. Megállapította az Intézet, hogy ebből a típusú szekrénysorból a felperes további öt vásárló részére értékesített. Ezek közül – azonos hibák miatt – egy vásárló élt minőségi kifogással, egy vásárlót a szakértőnek nem sikerült feltalálnia, a további három vásárló viszont meg volt elégedve a bútorral, a szekrénysorokkal szemben kifogásuk nem merült fel. Végül azt is megállapította a szakértő, hogy ez a hiba 48 óra alatt felfedezhető.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felperes a hibát nem ismerhette fel, elsősorban azért, mert a bútor csomagolt állapotban volt. Azt a tényt, hogy a hiba már a külföldi eladó által végzett vagonberakáskor is fennállt, csak a perbeli szakértői vélemény mutatta ki, így a felperes korábban nem volt abban a helyzetben, hogy a hibás teljesítésre alapított követelését érvényesíthette volna. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozott.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ismételten hivatkozott arra, hogy a felperes a minőségi átvételre vonatkozó jogszabályi előírásoknak nem tett eleget, bár a szakvéleményből megállapíthatóan a hiba már az átvételt követő 48 órán belül felfedezhető volt. Utalt arra, hogy a felperes szavatossági igénye már 1980. július 23-án megnyílt, ehhez képest pedig azt elkésetten érvényesítette. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdését, mivel a hároméves elévülési idő csak akkor vehető figyelembe, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta korábban érvényesíteni, ilyet viszont a felperes az eljárás során nem bizonyított.
A fellebbezés alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság a per eldöntése során alkalmazandó jogszabályokat illetően, mert a felperes a keresetében vásárló jogos minőségi kifogásának teljesítése folytán felmerült költségeinek megtérítését követelte, ezért a perben nem a hibás teljesítés Ptk.-ban írt általános szabályai, illetőleg a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet előírásai, hanem a vásárlók minőségi kifogásainak intézésével kapcsolatos speciális jogszabályok – a 13/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.), illetőleg a 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet – rendelkezései az irányadók. A Ptk. 308. §-ának (1) bekezdését az adott esetben csak abból a szempontból kellett figyelembe venni, hogy a vásárló a felperessel, illetőleg annak megbízottjával szemben kellő időben élt-e minőségi kifogással. Tényként volt megállapítható, hogy a vásárló a szekrénysort 1980. augusztus 29-én vásárolta, szavatossági igényét pedig hat hónapon belül, már 1981. február 19-én bejelentette a Központnak, az igénye érvényesítésével tehát nem késett el.
A vásárló minőségi kifogásának jogosságát a 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet 6. §-ában foglaltaknak megfelelően 1981. április havában a KERMI állapította meg, a felperes tehát e vélemény alapján köteles volt – a vásárló kívánságának megfelelően – a szekrénysort kicserélni. Az ezzel kapcsolatban keletkezett költségeit viszont az R. 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogszerűen háríthatta át az alperesre, mégpedig függetlenül attól, hogy az alperessel kötött szállítási szerződésből eredő szavatossági igénye elévült-e. Az R. 3. §-a szerint ugyanis a kiskereskedelmi vállalat a vásárlói kifogás elintézését követő hónap utolsó napjáig köteles – és természetesen jogosult – az ebből származó követelését a szállítójával szemben érvényesíteni. A felperes e határidőn belül, 1981. május 8-án már felszólította az alperest a hibás szekrénysor ellenértékének visszafizetésére, ezért az igényének érvényesítésével nem késett el.
A fentiek ellenére a felperes keresete mégsem alapos. Az R. 4. §-a szerint ugyanis a kiskereskedelmi vállalat a vásárlói kifogás teljesítése folytán felmerült költségeinek érvényesítése során köteles megküldeni a szállítójának a vásárlói kifogás elintézésekor felvett, és a 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet 11. §-ában, valamint a rendelet mellékletében foglaltak szerinti tartalmú jegyzőkönyvet. A szállító az R. 5. §-ának (2) bekezdése szerint csak akkor és annyiban tagadhatja meg a kiskereskedelmi vállalat követelésének kiegyenlítését, ha bizonyítja, hogy az a)-e) pontokban tételesen felsorolt kifogásainak egyike vagy másika fennáll. Az R. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint pedig a szállító megtagadhatja a kiskereskedelmi vállalat követelésének kiegyenlítését, ha bizonyítja, hogy a kiskereskedelmi vállalat az igényérvényesítéshez az előírt jegyzőkönyvet nem csatolta, vagy a jegyzőkönyvet nem a jogszabály előírásainak megfelelően állították ki. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint bizonyítottnak volt elfogadható az az állítás, amely szerint az alperes a vásárló minőségi kifogásának rendezéséről felvett jegyzőkönyvet nem kapta meg. A felperes ugyanis nem állította, hogy ilyen jegyzőkönyvet felvett volna a vásárló kártalanításakor, de azt sem, hogy ilyen jegyzőkönyvet küldött volna az alperesnek, bár az alperes már az első fokú eljárásban előadta, hogy a jegyzőkönyvet nem kapta meg. A felperes a fellebbezési tárgyaláson nem jelent meg, de a fellebbezési ellenkérelmében sem állította a jegyzőkönyv megküldését, ilyen jegyzőkönyvmásolatot az iratokhoz nem csatolt, és e vonatkozásban bizonyítási indítványa sem volt. Ezzel szemben az Intézet a helyszíni szemléje során megállapította, hogy a felperes boltvezetője a vásárlói tájékoztatás tartalmát nem ismerte, bár az az üzletben ki volt függesztve, és hogy „a 4/1978. (III. 1.) BkM sz. rendelet szerinti vásárlói minőségi kifogás intézésére szolgáló jegyzőkönyv-nyomtatvánnyal sem rendelkeznek”. Ilyen körülmények között bizonyítottnak volt elfogadható, hogy a felperes a vásárlói kifogás elintézéséről felvett jegyzőkönyvet nem küldte meg az alperesnek, márpedig az alperes ez esetben – az R. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján – jogszerűen tagadta meg a felperes követelésének kiegyenlítését.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 456/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás