GK BH 1984/28
GK BH 1984/28
1984.01.01.
A hibás teljesítés elismerésének kell minősíteni a szállítónak azt a magatartását, amellyel a minőség közös megállapítása után a termék visszaszállításához hozzájárult [Ptk. 305. § (1) bek.].
A felek irányítását ellátó trösztök a hozzájuk tartozó vállalatok nevében termékértékesítési szerződést kötöttek sörárpa szállítására. E szerződés szerint a minőségi átadásnál a szállító alperes nevében egyik társvállalatának megbízottja jár el, a vagonból a megrendelő felperes megbízottjával közösen mintát vesznek, és ennek alapján minősítik a szállítmányt. Egy másik lepecsételt mintát pedig a megrendelő köteles három héten át megőrizni, és ha a minőségi reklamációval a szállító nem értene egyet, a minőségi vitát a megőrzött pecsételt minta alapján a Magyar Kereskedelmi Kamara Szakértői Bizottsága a felekre kötelezően dönti el.
Az alperes a szerződés alapján 14 vagon sörárpát szállított a felperesnek, amely e szállítmányokat idegen kártevővel való fertőzöttség (zsizsikesség), illetőleg kevertség címén kifogásolta, és a vagonokat kirakás nélküli újrafeladással a szállítónak visszaküldte. E szállítmányokkal kapcsolatban 80 312 Ft többlet fuvarköltség merült fel, amelyet az alperes fizetett meg. Az alperes felszólította a felperest a feleslegesen felmerült fuvarköltség megtérítésére, majd erre az összegre ellene beszedési megbízást nyújtott be. A felperes a beszedési megbízást nem kifogásolta, ezért azt a bank teljesítette. Utóbb a felperes megállapította, hogy az általa jogosan kifogásolt minőségű árpaszállítmányokkal kapcsolatos fuvarköltségeket tévesen fizette meg, ezért tartozatlan fizetés címén 80 312 Ft visszafizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes tagadta a felperes minőségi kifogásának alaposságát, és arra is hivatkozott, hogy a felperes a hozzá beérkezett vagonokat meg sem mintázhatta, hiszen a visszairányított vagonok sértetlen ólomzárakkal érkeztek vissza a telepeire. A felperes egyébként sem vett az általa kifogásolt vagonokból pecsételt mintákat, ezért nem tudta az ő felhívására a kamarai szakértői bizottság véleményét bemutatni. A felperes tehát a hibás teljesítés tényét nem bizonyította, így a vagonok visszaküldése jogellenes volt. E jogellenes magatartással kapcsolatban felmerült többletköltségeket tehát a felperes nem tartozatlanul fizette meg neki.
A felperes a védekezésre előadta, hogy az alperes társvállalatának megbízottja aláírta és lepecsételte a felperes MEO-ja által kiállított jegyzékeket, amelyek a vagonszám feltüntetése mellett a zsizsikesség, illetőleg a 10,5%-os kevertség tényét rögzítették. Arra is utalt, hogy a visszaszállítás az alperes által telexen adott szállítási címekre történt, ez pedig azt jelenti, hogy az alperes a minőségileg hibás szállítások tényét elismerte. Előadta még, hogy a mintavétel az ólomzárak felnyitása nélkül a vagonok feltöltőnyílásain keresztül történt.
Az alperes csak 5 vagonra nézve ismerte el, hogy azok visszaszállítására címdiszpozíciókat adott.
Az elsőfokú bíróság az alperest 29 638 Ft-nak a megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes nevében a minőségi átadás-átvételnél eljáró társvállalat megbízottja 13 vagonnál a zsizsikességet, egy vagonnál pedig a szabványban megengedettnél nagyobb mérvű kevertséget maga is megállapította, ezek átvételét tehát a felperes kellő alappal tagadta meg. Mivel azonban a felperes csak 5 vagonnál tudta bizonyítani, hogy azok visszaszállításához az alperes hozzájárult, azt kellett megállapítani, hogy a többi vagonnál a felesleges fuvarköltséget okozó visszaszállításra – az alperes elismerése hiányában – a felperesnek csak akkor lett volna joga, ha a kamarai szakértői bizottság véleményét beszerzi. Ezt elmulasztotta, mivel a trösztök által kötött szerződésben foglaltaknak nem tett eleget. E vagonoknál tehát a hibás teljesítés nem bizonyított. Erre figyelemmel a felperes csak az 5 vagonra eső 29 638 Ft összegű fuvardíjat fizette tartozatlanul, ezért az elsőfokú bíróság ennek az összegnek megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó alaptalannak bizonyult keresetet pedig elutasította.
Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes fellebbezése alapos, az alperesé azonban nem.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes már nem vitatta, hogy a telepei április 27-én, 28-án és 30-án mind a 14 vagonra nézve hozzájárultak a kifogásolt árpaszállítmányok visszaszállításához, ezekre nézve címdiszpozíciókat közöltek. A felperes e telexértesítések alapján szállíttatta vissza a vagonokat. Kétségtelen, hogy az alperes központja a május 14-én kelt levelében mind a zsizsikességre, mind a kevertségre vonatkozó vizsgálati eredményt kifogásolta, és kérte a pecsételt közös mintáknak a szakértői bizottsághoz való elküldését, ekkor azonban már a többletfuvarköltségeket okozó fuvarozások megtörténtek, a kár már felmerült.
Nem vitatható, hogy a trösztök által kötött szerződés szerint a felperes az idegen kártevőkkel való fertőzöttség esetén is köteles a társvállalat kijelölt megbízottjával mintát pecsételni és azt három héten át megőrizni. Ennek elmulasztása azonban nem eredményez jogvesztést a felperes terhére. Nem volt elfogadható az alperesnek arra történt hivatkozása, hogy az ő nevében eljárt megbízott csak a mintavétel szabályos voltát volt hivatott ellenőrizni. A szerződés ugyanis többek között úgy rendelkezik, hogy a „nyitott mintákat az MSZ 08-1326-79 számú szabvány 5. pontjának előírásai szerint közösen megvizsgálják...” és „... vállalat megbízottjával közösen végzett vizsgálat eredményével, illetőleg az általuk megkötött minőségi megállapodással szemben a szállító reklamációval élhet”. Ebből következik, hogy a felperes a szállítmányok kevertségét, illetve zsizsikfertőzöttségét nem egyoldalúan, hanem az alperes képviselőjével közösen állapította meg. Az alperes – ugyancsak a nevében eljáró telepei útján – ezt a megállapítást maga sem tette vitássá, hiszen az árpaszállítmányok visszaszállításához hozzájárult, ezzel a hibás teljesítést elismerte [Ptk. 305. § (1) bek.]. A többletfuvarköltség pedig azért merült fel, mert az alperes csak a visszaszállítás megtörténte után kifogásolta első ízben a megbízottjának és a felperesnek a hibás teljesítést állító közös minőségi megállapításait.
Mindebből pedig következik, hogy az elsőfokú bíróság tévedett abban, hogy csak 5 vagon sörárpa többletfuvarköltségével kapcsolatban fizetett a felperes tartozatlanul az alperesnek, mivel ez a megállapítás mind a 14 vagonra nézve helytálló. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva az alperest terhelő marasztalási összeget – a keresetnek megfelelően – 80 312 Ft-ra felemelte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 112/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás