GK BH 1984/285
GK BH 1984/285
1984.07.01.
Gázvezeték törése esetén a gáz elszivárgása miatt károsult fél javára a bíróság – a kár összegére nézve elfogadható bizonyíték hiányában – az összes körülmény mérlegelésével ítél meg kártérítést [Pp. 206. § (3) bek.].
A felperes a keresetében 325 204 Ft kár és kamatai, 57 162 Ft összegű szerelési munka ellenértéke és kamatai, valamint 2201 Ft összegű szerelési számla és kamatai megfizetése iránt terjesztette elő a keresetet az alperessel szemben. Keresetében előadta, hogy 1979. július 15-én reggel 6 órakor gázömlésről érkezett bejelentés. A helyszínen az utcakereszteződésben megállapították, hogy az alperes a gázvezeték nyomvonalára kb. 2,3 m magas földet rakott és ennek, valamint a nagy súlyú szállítógépek terhelésének következtében a gázvezeték tolózára megrongálódott. A gázömlést a jelentős földmennyiség elszállítása után július 16-án tudták megszüntetni. A káresettel okozati összefüggésben 325 204 Ft kára keletkezett.
Az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki arra nézve, hogy a perbeli káresemény minek a következménye. Mivel az eltörött tolózárat a felperes nem tartotta meg, annak vizsgálata nélkül, különösen az alperes által 1979. július 16–17. napján tett építési naplóbejegyzésből kiindulva adta meg a szakértő a szakvéleményt. Ebben megállapította, hogy a törésnek az volt az oka, hogy a felperes a tolózár létesítése során a gázvezeték alá nem helyezett megfelelő mennyiségű földet. Így a viszonylag magas földterület a hiányosan alátámasztott tolózárat hajlítással túlterhelte. Amennyiben a perbeli tolózárat megfelelően alátámasztják, az alperes által fölé helyezett föld súlya alatt nem törött volna el. Ezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes magatartása és a káreset között az okozati összefüggést a felperes nem bizonyította.
Ezt a keresetet elutasító ítéletet a felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újbóli tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Iránymutatásként elrendelte a perbeli gázvezeték tolózára felnyitásánál jelenlevők tanúkénti kihallgatását a törés okának, a tolózár milyenségének a megállapítása céljából. Elrendelte továbbá a perbeli gázvezeték és tolózár lefektetésével kapcsolatos korabeli okiratok bemutatását.
A felperes a megismételt eljárásban a keresetet módosította. A fizetési meghagyás 1. tétele vonatkozásában 5768 Ft kamat összegére, a 2. tételt 291 074 Ft-ra, a 3. tételt pedig 107 Ft-ra csökkentette.
Az alperes az 1. és 3. tételt a módosított összegben elismerte.
Az elsőfokú bíróság a széles körben lefolytatott tanúbizonyítás és a korábbi első fokú eljárásban beszerzett szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a perbeli tolózár 2 atm nyomású volt, és a föld tömörítése nem volt szakszerű. A felperes az építési naplónak az erre vonatkozó bejegyzését sem a tanúk vallomásával, sem okiratokkal nem tudta megdönteni. Megállapította azt is, hogy a perbeli területre a felperes az 1979. július 15-i csőtörést megelőzően 1978. november 28-tól kért üzemzavar címén útfelbontási engedélyt. Ennek a munkának a szakszerű elvégzését a felperes nem ellenőrizte. Mindezeket egybevetve azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tolózár eltörése és az alperes magatartása között az okozati összefüggés nem áll fenn, ezért a felperes keresetét a 2. tételt képező 291 074 Ft vonatkozásában elutasította, míg az 1. és 3. tétel vonatkozásában az alperest – elismerés alapján – a módosított kereset szerint marasztalta.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés részben alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a rendelkezésre álló peradatok és az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján azzal egészíti ki, hogy az alperes, mielőtt a földet a perbeli gázvezeték tolózára fölé helyezte, tudott ennek létezéséről. A gázvezeték tolózára körüli árkot az alperes kérésére temettette be a felperes.
Az így kiegészített tényállás alapján az volt vitás a másodfokú eljárásban is, hogy a perbeli tolózár eltörése és az alperes magatartása között az okozati összefüggés fennáll-e.
A felperes mulasztása megállapítható, mert a perbeli tolózár betemetésénél nem a tőle elvárható gondossággal járt el, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a munkagödör betemetését minden ellenőrzés nélkül, mintegy szívességi alapon végeztette el egy harmadik vállalattal, ami az előkészítés elmulasztása miatt maga után vonta a szakszerűtlenséget. Ennek eredményeként nem tudta a perben bizonyítani, hogy a tolózár alatti földterület tömörítése szakszerű volt-e, és azt sem bizonyította, hogy a tolózár befedése, annak fedőlappal való elzárása, jelzése az előírásoknak megfelelően történt-e.
A felperesnek ez a mulasztása azonban nem mentesíti teljes egészében az alperest a felelősség alól, mert az alperes sem a tőle elvárható gondossággal járt el, amikor a tolózár létezéséről tudva nem intézkedett annak érdekében, hogy a gáz elzárására szolgáló tolózárat ne fedjék el több méter magas földdel, s ezt a körülményt nem hozta a tervező, illetve a felperes tudomására.
A felek mulasztása és a kár keletkezése közötti okozati összefüggést vizsgálva a szakvélemény alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a depónia súlyát a szabályosan kialakított gázszabályozó berendezésnek el kellett volna bírnia. A másodfokú bíróság megítélése szerint ebből a szakértői megállapításból a per egyéb adatait is figyelembe véve az is következik, hogy amennyiben az alperes nem tárol több méter magas földet a perbeli tolózár felett, az a szakszerűtlen elhelyezése ellenére sem törött volna el. Ugyanis a perbeli káreseményt megelőzően, a depónia létesítése előtt a tolózár hosszabb ideig szabályosan üzemelt.
Mindezeket egybevetve és mérlegelve azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a kár keletkezése és az alperes magatartása között az okozati összefüggés fennáll, a kár bekövetkeztében azonban a felperes magatartása is közrehatott. A felek mulasztását, a kár bekövetkeztében való közrehatás arányát vizsgálva a másodfokú bíróság a felperes mulasztásából eredő közrehatást nagyobb arányúnak értékelte, és ezért a felperesre terhesebben 70–30%-os kármegosztást alkalmazott.
A megtérítendő kárösszeg vizsgálatánál a másodfokú bíróság a felperesnek abból az előadásából indult ki, hogy a kicserélt és eltörött tolózár értéke közötti különbözet 44 669 Ft, a helyreállítási munka költsége pedig 37 535 Ft volt. Ezeket az összegeket a másodfokú bíróság elfogadta. Nem fogadta el viszont a kiömlött gáz értékeként követelt 203 000 Ft-ot, mert a felperes ezt az összeget megnyugtató módon nem bizonyította. E téren csak feltételezésekből indult ki, ideértve elsősorban a repedés nagyságát, de az adott időben érvényesülő gáznyomás nagyságát is, pedig e két tényező pontos ismerete elengedhetetlenül fontos a kiáramló gáz meghatározása szempontjából. Ezért a másodfokú bíróság abból a tényből indult ki, hogy volt csőtörés, s ennek következtében gázszivárgás is történt, vagyis a felperest ezen a címen is kár érte. A kár összegének a megállapításánál a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat alkalmazta, mivel elfogadható bizonyítékok hiányában a károsodás pontos összegét ma már szakértő bevonásával sem lehetett megnyugtató módon megállapítani, és további bizonyítástól sem várható eredmény. Ezért a másodfokú bíróság a per összes körülményeinek a mérlegelésével a veszendőbe ment gáz értékét 50 000 Ft-ban állapította meg.
A felperest ért kár összege 132 204 Ft (44 669+37 535+50 000) volt. Ebből az alperes az alkalmazott kármegosztásnak (70–30%) megfelelően a 30%-ot kitevő 39 660 Ft-ot köteles a felperesnek megtéríteni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a fentiek szerint határozott. (Legf. Bír. Gf. III. 30 624/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás