BK BH 1984/299
BK BH 1984/299
1984.08.01.
A törvény teljes szigorát kell érvényesíteni azzal a rablást elkövető terhelttel szemben, aki kirívó kegyetlenséggel alkalmaz erőszakot az idős életkorú sértett pénzének megszerzése érdekében [Btk. 83. §, 170. § (4) bek., 321. § (1) bek.].
A járásbíróság társtettesként elkövetett rablás bűntette, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt az I. r. terheltet – mint többszörös visszaesőt – 4 év és 6 hónapi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra;
míg a II. r. terheltet 3 év és 6 hónapi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyidejűleg elrendelte a II. r. terhelt kényszergyógyítását.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt többszörös – ezen belül a rablást és súlyos testi sértést megvalósító cselekményei vonatkozásában különös – visszaeső. Utolsó büntetéséből 1980. október 24. napján szabadult. A II. r. terhelt idült alkoholista. Erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetése miatt ez ideig két alkalommal állt bíróság előtt.
A II. r. terhelt italozás közben javasolta unokatestvérének, az I. r. terheltnek, hogy az italozásuk folytatásához hiányzó pénzt a sértettől szerezzék meg, akinél a II. r. terhelt korábban dolgozott. Megállapodtak abban is, hogy nem jönnek el addig a sértettől, amíg tőle a pénzt bármilyen módon nem szerezték meg.
E megbeszélést követően a két terhelt 21 óra tájban bekopogtatott a 80 éves életkorú sértetthez. Az ajtót nyitó sértettől a II. r. terhelt a zseblámpáját elvette, az I. r. terhelt pedig egy 30 cm-es hosszúságú konyhakéssel a sértettet ütlegelni kezdte, és tőle pénzt követelt.
A sértett könyörgött, hogy ne bántsák, inkább ad pénzt. A konyhaszekrényből elő is vett mintegy 100-140 forintot, ezt azonban a terheltek nem fogadták el, mert az ütlegelések ellen védekező sértett kezével belekapott a konyhakésbe, metszett sérülése keletkezett, és a bankjegyeket a vér beszennyezte.
Az I. r. terhelt a sértettet a fején, a hátán, a vállán tovább ütlegelte; fenyegette, hogy ha nem ad pénzt, elvágja a nyakát.
A II. r. terhelt pedig pénz után kutatott a lakásban. A kutatás azonban eredménytelen volt. A II. r. terhelt emiatti dühében több esetben ököllel arcul ütötte az idős sértettet, aki e bántalmazás következtében összerogyott. Ekkor már a testszerte vérző sértett a további bántalmazástól való félelmében az ágyában rejtegetett 7500 forintját a II. r. terheltnek átadta.
A pénz megszerzése után a két terhelt még leült a lakásban, megittak 2 liter bort és 2 dl pálinkát, a sértett házi kolbászát részben megették, részben magukhoz vették, majd egy zsebrádiót és egy táskarádiót is eltulajdonítva a lakásból eltávoztak. Cselekményükkel 8904 forint kárt okoztak, melyből 2600 forint kár nem térült meg.
A bántalmazások következtében a sértett számtalan 8 napon belül gyógyuló sérülést, továbbá 4-6 hét alatt gyógyuló orrcsonttörést szenvedett.
Eltávozásukat megelőzően a két terhelt a vérző és magatehetetlen sértettet székre ültette, majd egy köténydarabbal az ágy lábához kötötte, nehogy segítséget tudjon kérni. A sértettre csupán másnap reggel hazaérkező házastársa talált rá, és szabadította ki lekötözött helyzetéből.
Az elszenvedett sérülések jelentős számára, azok jellegére, anatómiai elhelyezkedésére, a sértett idős korára és az elkövetés ismert módjára tekintettel a súlyos testi sértés különös kegyetlen módon elkövetésének megállapítása törvényes.
A bűncselekmény elkövetésének másnapján az I. r. terhelt – attól tartva, hogy a sértett belehalt vagy belehalhat a sérüléseibe – önfeljelentést tett.
A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A járásbíróság ítéletének, illetve a megyei bíróság végzésének büntetést kiszabó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben helyesnek találta a törvényességi óvásnak azt az érvelését, hogy a terheltekkel szemben alkalmazott büntetések eltúlzottan enyhék, távolról sem arányosak az elkövetett bűncselekmények rendkívül nagy tárgyi súlyával, azok társadalomra veszélyessége kimagasló fokával és nem tükrözik a vádlottak személyében rejlő veszélyesség fokát.
Kétségtelen, hogy az I. r. terhelt esetében – ám csak bizonyos szűkebb kereteken belül – enyhítő tényezőként kell figyelembe venni igazolt betegségeit és az önfeljelentés tényét is. Ez utóbbi körülménynél természetesen nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy e terhelt – tevékenységének lényeges jelentőségét utólag felmérve – az esetleg súlyosabb jellegű felelősség alóli mentesülés lehetőségét is mérlegelve tárta fel a cselekményét.
A II. r. terhelt korábban két esetben is ugyancsak erőszakos jellegű – testi épség elleni – cselekmény miatt került bíróság elé, és a vele szemben alkalmazott – elsődlegesen a nevelési célkitűzéseket előtérbe helyező – büntetések a feltételezett visszatartó hatást nem váltották ki.
A terhelteknél a már elemzésre került szubjektív oldal teljességéhez tartozik még az, hogy a bűncselekmény elkövetésénél döntő szerepe volt a helyismerettel rendelkező II. r. terhelt kezdeményezésének, aki a végrehajtásban is egyenértékű társként működött közre.
A terheltek személyében rejlő társadalomra veszélyesség tehát rendkívül jelentős.
A cselekmény tárgyi oldalának elemzéséből kitűnően leszögezhető, hogy a terheltek
a) ittas állapotban és a további italozás anyagi alapjának megteremtése, illetve biztosítása érdekében,
b) a késő esti órákban, az elhagyott helyen lakó idős sértettet fondorlattal félrevezetve – majd erőszakot alkalmazva – behatoltak a lakásba.
c) ahol egy önmagában is különösen veszélyes eszköznek minősülő – de méreteinél fogva fokozott félelmet is gerjesztő – késsel felfegyverkezve őt megtámadták; a folyamatos bántalmazás nemcsak testszerte vérző sebeket, hanem – az átlagost meghaladó súlyú – rettegést és lelki szenvedést is okozott.
Cinikus gátlástalanságukat, szadista színezetű elvetemültségüket jól jellemzi, hogy a súlyosan sérült megfélemlített idős ember jelenlétében a házban található italt és élelmet is elfogyasztották, majd a sötét lakásban a megsérült idős életkorú sértettet – a külső segítség legcsekélyebb lehetőségétől megfosztva – lekötözték.
A kifejtettekre tekintettel a terheltekkel szemben alkalmazott fő- és mellékbüntetés egyaránt eltúlzottan – a törvény elvi sérelmét jelentős mértékben – enyhe. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította és a terheltekkel szemben a törvény szigorát alkalmazva, az I. r. terheltet 8 évi, a II. r. terheltet pedig 5 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (B. törv. IV. 1003/1983.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás