GK BH 1984/30
GK BH 1984/30
1984.01.01.
A megrendelőnek abból a nyilatkozatából, amely szerint az ellenértéket a műszaki fejlesztési alapjából fizeti, egymagában nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felek szerződési akarata kutatási (fejlesztési) szerződés létrehozására irányult. A szerződés típusát az abban vállalt szolgáltatás természetének vizsgálatával kell meghatározni [Ptk. 289. §, 412. §, 413. §; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (1) bek., 41. §, 95. § (1) és (3) bek., 96. §].
A felperes a keresetében előadta, hogy az alperest fröccsöntő szerszámok készítésére hívta fel, az pedig a 683 000 Ft értékű termék szállítására júniusi próbagyártási határidő vállalásával ajánlatot tett, amelyet ő azonos tartalommal elfogadott. Az alperes a próbagyártás elhagyásával szeptember 30-án teljesített, ami a szerződés szerinti határidőt figyelembe véve 90 nap késedelmet jelent. Kérte, hogy a bíróság az alperest 51 255 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezze.
Az alperes az előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy a felek között létrejött jogügylet fejlesztési szerződés. Ezt bizonyítja az, hogy a felperes az ellenértéket a műszaki fejlesztési alap terhére irányozta elő. A felperes által rendelkezésre bocsátott rajzdokumentáció nem volt pontos, a rajzok szerint gyártott szerszámok összeillesztése után lehetett a fejlesztés további irányát meghatározni. A fémalkatrészek edzését sz. S. I. szövetkezet végezte. Az edzés befejezése után kellett a szerszámok illeszkedését ellenőrizni, majd a szükséges korrekciót meghatározni, amit követően újabb alkatrészeket kellett gyártani és edzeni. Az S. I. szövetkezet kemencéi augusztus első két dekádjában meghibásodtak, és így a termelés szünetelt. A szerződés kötbérfizetési kötelezettséget nem írt elő.
Az elsőfokú bíróság az alperest 51 255 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felek között a 3 db fröccsöntő szerszám készítésére vállalkozási szerződés jött létre úgy, hogy a rajzdokumentációt a felperes szolgáltatta. A szerződés megkötésekor tehát az alperes ismerte a rajzokat, és így az elvégzendő munka ismeretében vállalta a teljesítési határidőt. Az alperes az eljárás során egyébként nem vitatta a késedelem tényét, a perértéket, illetve a késedelem idejére kiszámított kötbér összegszerűségét. A jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy milyen munkák elvégzésére szolgál a kutatási szerződés. Az alperes általában meghatározott eredmény elérésére vállalkozott, a szerződés tehát vállalkozási szerződés.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Megismételte azt az állítását, hogy a szerződés tárgya fejlesztés volt, amelynek a lényege az, hogy valamennyi hőmérő alkatrésznek azonos összetételű műanyagból való gyártásához kellett olyan szerszámokat készíteni, amelyek használatával a hőmérő minden alkatrésze a rendeltetésszerű célra használható legyen. Az ebből adódott nehézségeket a szerszám útján kellett kiküszöbölni. Műanyag hőmérő, illetve az annak gyártásához szükséges szerszám az országban ez ideig nem készült. Amikor a felperes által szolgáltatott rajzok szakszerűtleneknek bizonyultak, a felek művezetői tárgyalásokat folytattak és közösen új rajzokat dolgoztak ki. Az a szerszám, amivel a sorozatgyártás megindult, nem azonos azzal a szerszámmal, amely a felperes által szolgáltatott rajzoknak megfelelt volna.
A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes által készített szerszámok olyan egyszerűek, hogy azok elkészítése kutatást nem igényel. Amennyiben az alperes a dokumentációt nem tartotta kielégítőnek, azt közölnie kellett volna. Sem bíróság, sem szakértő nem tett olyan megállapítást, hogy az eredeti tervek hibásak lettek volna.
A fellebbezés nem alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek közötti jogviszony nem kutatási, hanem vállalkozási jellegű.
Kutatási szerződés a gazdálkodó szervezetek között ritkán fordul elő, ezért amikor a felek ilyen jellegű szerződést kívánnak kötni, a szerződési nyilatkozatokban általában ezt határozottan kifejezésre is juttatják. Mindezzel függ össze az a rendelkezés is, hogy a szerződést írásba kell foglalni [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 95. § (1) bek.]. Sem az 1980. december 16-i megrendelés, sem az alperes 1981. február 2-i rendelésigazolása, sem pedig a felperesnek a rendelésigazolást elfogadó február 14-i nyilatkozata kutatási szerződés kötésére történő utalást nem tartalmaz. A felperes megrendelésében annak közlése, hogy „a költségeket a 208-23827/4176. zárolt számláról műszaki fejlesztési alapból egyenlítjük ki”, nem egyéb, mint a számlaszám megjelölése és nem arra vonatkozó akaratkijelentés, hogy kutatási szerződést kíván kötni; nem tekinthető annak azért sem, mert az alperes rendelésigazolása sem szögezte le a szerződés kutatási jellegét, ami ilyen szándék esetén természetes lett volna.
Ez következik a szerződés tartalmának a jogszabállyal való összevetéséből is. A jogszabály ugyanis nem olyan szolgáltatásra irányult, amelyet a Ptk. 412. §-a és 413. §-a szabályoz. Tárgya nem kutatómunka elvégzése, amelynél eredménytelenséggel is számolni lehet, amelynek használatát akadályozhatná vagy korlátozhatná harmadik személy joga. A szerződés szerinti tevékenység nem felel meg a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 95. §-a (3) bekezdésének és 96. §-ának. A szerződés tárgyát képező, szolgáltatás tekintetében ugyanis nincs szükség annak a megjelölésére, hogy a kutatási munkának milyen természetűnek kell lennie, milyen eredmény elérését vállalja kifejezetten, továbbá a kívánt eredmény elérése végett nem kell meghatározni, hogy az alperesnek tanulmányt, dokumentációt, mintát vagy prototípust kell átadnia.
Nem változtat ezen az a körülmény, hogy az országban ez ideig műanyag hőmérőt nem gyártottak, és így az elsőnek elkészült szerszámon a felhasználási tapasztalatok alapján kiigazítást kellett végezni. A jogviszony munkával elérhető eredményre irányult. Nem ismételten szállított és nem sorozatgyártású dolog volt a szolgáltatás tárgya, hanem egyedi termék. Ennélfogva a per tárgyát képező szerződés a Ptk. 289. §-a szerint jellegzetesen vállalkozási szerződés.
A fentiekből folyik, hogy megalapozatlan az alperesnek az az állítása, hogy mivel a felek kutatási szerződést kötöttek és abban nem kötöttek ki kötbérszankciót, a késedelem miatt kötbér fizetésére nem kötelezhető. A 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 41. §-a folytán ugyanis vállalkozási szerződésre is érvényes a 18. § (1) bekezdése, amelynek értelmében a kötbérfizetési kötelezettség jogszabálynál fogva, tehát külön kikötés nélkül is a szerződés tartalmához tartozik.
Minthogy az alperes szerződésszegést követett el, és nem bizonyította vétlenségét, a késedelmi kötbért tartozik megfizetni. Az alperes kimentésül csak arra hivatkozott, hogy alvállalkozója, az S. I. szövetkezet kemencéjének kiesése miatt a termelés augusztusban szünetelt. Ezt az indokot azonban annál kevésbé lehetett elfogadni, mert a kemence kiesése akkor történt, amikor az alperes már késedelemben volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 370/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás