BK BH 1984/303
BK BH 1984/303
1984.08.01.
Üzérkedésként nem értékelhető az állattenyésztési tevékenység folytatása [Btk. 299. § (1) bek. a) pont].
A járásbíróság az I. r. terheltet 4 rb. – ebből két esetben társtettesként elkövetett – magánokirat-hamisítás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta; az ellene üzérkedés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a II. r. terheltet üzérkedés bűntette és 4 rb. – ebből két esetben társtettesként elkövetett – magánokirat-hamisítás vétsége miatt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 50 forintban állapította meg, és kötelezte 7000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek az állatforgalmi vállalatnál dolgoztak, és feladatuk volt a juhvásárlások és eladások szervezése, az adásvételben való közreműködés. A visszaélések lehetőségének kizárása érdekében a vállalat belső utasítása tiltotta azt, hogy a dolgozók értékesítést célzó állattartással, illetőleg hízlalással foglalkozzanak.
A terheltek megállapodtak, hogy jövedelmük kiegészítése céljából – a vállalatuk előtt eltitkolva – pecsenyebárány-hízlalással foglalkoznak oly módon, hogy az I. r. terhelt erre alkalmas ingatlanát használják fel, továbbá azt a lehetőséget, hogy apja mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, s innen terményt takaríthatnak be.
Ennek megfelelően a terheltek több tsz-től összesen 48 db bárányt vásároltak meg 481 kg súlyban 23 814 forintért, de a vételi jegyekre valótlan neveket írtak rá.
A megvásárolt 48 db bárányt az I. r. terhelt házingatlanához szállították, és ott a terhelt feleségével együtt a bárányokat gondozta, nevelte, takarmányozta. Ehhez a tevékenységhez a II. r. terhelt – az esetenkénti fuvarokon kívül – csak pénzzel járult hozzá, de tényleges munkát nem végzett. Mintegy 3-4 hónapi hizlalás után a bárányokat 1184 kg súlyban 82 880 forintért úgy értékesítették a saját vállalatuknak, hogy az egyik tsz elnökét kérték meg, hogy mint a tsz állatait értékesítse. Ennek során összesen 4 hamis bizonylatot állítottak ki és használtak fel a terheltek.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta,
az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett üzérkedés bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, ezért 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 50 forintba állapította meg;
II. r. terhelt üzérkedési cselekményét társtettesként elkövetettnek, a magánokirat-hamisítási cselekményeit pedig folytatólagosan elkövetettként minősítette.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy aki vágóállatokat azért vásárol, hogy azokat – lehetőleg haszonnal – továbbadja, a Btk. 299. §-a (1) bekezdésének c) pontja első fordulata szerinti jogosulatlan kereskedéssel elkövetett üzérkedés törvényi tényállását valósítja meg, függetlenül attól, hogy hosszabb-rövidebb ideig tartotta-e az állatot vagy sem, és közömbös, hogy van-e munkatevékenységből eredő haszna az elkövetőnek, mivel a továbbadás szándékával történő vásárlással befejezett alakzatában megvalósult a bűncselekmény.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az üzérkedés bűntettében a bűnösség megállapítására, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések miatt a terheltek javára emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság tévedett a terhelti tevékenységek jellegének és tartalmának a megítélésénél.
A Btk. 299. §-ához fűzött indokolás szerint az üzérkedés azt a termelési és elosztási rendet sérti, amelyet a gazdaságirányítási szabályok megállapítanak. A gazdaságirányítási előírások, jogszabályok határozzák meg a kereskedelmi tevékenység folytatására, a vállalkozásra való jogosultságot. Az üzérkedő azzal, hogy jogosulatlanul folytat kereskedői tevékenységet, vagy tart fenn vállalkozást, rendszerint munka nélküli vagy a munkával arányban nem álló jövedelemre kíván szert tenni.
A kereskedelmi tevékenység folytatásának, mint forgalomnak az ismérvei a gazdasági életben kialakultak, és ezek az ismérvek a büntető jogszabály alkalmazására is irányadók.
A terheltek büntetőjogi felelősségének az eldöntésénél tehát azt kellett vizsgálni, hogy magatartásuk pusztán kereskedelmi tevékenységnek minősül-e, amikor a vásárolt termék változatlan formában cserél gazdát, vagy pedig az mezőgazdasági termelő tevékenységnek tekinthető-e.
A mezőgazdasági termékforgalomról szóló 45/1977. (XI. 24.) MT. sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a rendelet hatálya a gazdálkodó szervezet és a magánszemély (a továbbiakban: mezőgazdasági termelő) által termelt, gyűjtött vagy jogszabály által ilyennek nyilvánított (a továbbiakban: magatermelte) mezőgazdasági termékek értékesítésére, illetve felhasználására, továbbá közvetlenül a mezőgazdasági termelőtől való vásárlásra (mezőgazdasági termékforgalom). A rendelet 2. §-ában foglaltak való értelmében a mezőgazdasági termelő a magatermelte mezőgazdasági terméket – e jogszabályban foglalt kivételektől eltekintve – bárkinek szabadon értékesítheti. Mivel a rendelet az élő juh vásárlásával és értékesítésével kapcsolatban korlátozásokat nem tartalmaz, a terhelteknek az a magatartása, hogy a termelőszövetkezetektől tejesbárányokat vásároltak, nem volt jogellenes. A vásárláskor fennálló továbbeladási szándék önmagában szintén nem teszi jogellenessé a terheltek magatartását. A jogellenesség megállapítására csupán abban az esetben kerülhet sor, ha a vásárolt terméket változatlan formában szándékoztak volna továbbadni.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az időközben elért súlygyarapodást közömbös körülménynek tekintette.
Az említett rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a mezőgazdasági termelő a saját tenyésztésű, nevelésű szarvasmarhát és lovat csak jogszabályban meghatározott esetekben vághatja le. Ebből a rendelkezésből kitűnően a tenyésztés, nevelés és hizlalás mezőgazdasági termelőtevékenység, és azt magánszemély is folytathatja a rendelet 1. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően.
A tényállásban foglaltak szerint a terheltek a tartás alatt kb. 250%-os súlynövekedést értek el, a vásárolt tejesbárányokat pecsenyebárányként történt értékesítésre tették alkalmassá, ezért tevékenységük nem kereskedelmi, hanem mezőgazdasági termelőtevékenységnek minősül.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét az üzérkedés bűntettében megállapította, míg a II. r. terhelt esetében az elsőfokú bíróság ítéletének a bűncselekményben bűnösséget megállapító rendelkezését és az ehhez fűződő egyéb ítéleti rendelkezéseket helybenhagyta.
Tévedett az elsőfokú bíróság is, amikor a II. r. terhelt bűnösségét a Btk. 299. §-a (1) bekezdése b) pontjának II. fordulatában meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő üzérkedés bűntettében megállapította. A másodfokú bíróság ugyanis helyesen mutatott rá: ha az I. r. terhelt magatartása nem valósított meg bűncselekményt, akkor a II. r. terhelt esetében sem kerülhetett volna sor bűnösség megállapítására, mivel a terheltek közös pénzből, a tevékenységeken megosztva cselekedtek, a beszerzés, szállítás és az értékesítés egyes ténykedéseit a II. r. terhelt, míg a tartást és etetést az I. r. terhelt és családja végezte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a megtámadott határozatok vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a terhelteket az üzérkedés bűntette miatt ellenük emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette, és az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzte.
A terheltek terhére fennmaradó 4 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt – figyelemmel a Btk. 28. §-ának (1) bekezdésére – a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján velük szemben a büntetőeljárást megszüntette, és a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján e cselekményükért őket megrovásban részesítette (B. törv. I. 238/1983. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás