BK BH 1984/305
BK BH 1984/305
1984.08.01.
I. Orvvadászat során a kilőtt és eltulajdonított vad lopási értékének a megállapítása szempontjából nem az ún. lőttvad-ár, hanem az élővad-ár az irányadó [Btk. 316. § (1) bek.].
II. Ha jogtalan eltulajdonítás céljából történik a fokozottan védett növény, állat vagy az ilyen állattól származó tojás elpusztítása, illetőleg gyűjtése: az elkövetési érték szerint minősülő lopás bűncselekményét és a természetkárosítás vétségét bűnhalmazatban kell megállapítani [Btk. 12. § (1) bek., 316. § (1) bek., 281. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében és természetkárosítás vétségében állapította meg, ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A lefoglalt kispuskát és lőszert elkobozta, végül kötelezte a vádlottat kártérítés megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott talált egy 5,6 mm-es kaliberű lőfegyvernek számító kispuskát és lőszert, melyeket a lakásán elrejtett. Ezzel a fegyverrel a vádlott rendszeresen járt vadászni, és összesen 2 őzet, 31 nyulat és 32 fácánt lőtt ki, ezek összértéke – lőttvad-értékkel számolva – 4899 forint.
A vádlott egy alkalommal orvvadászata során kilőtt egy túzokot, melyet lakásának a díszítésére szánt. A túzok fokozottan védett állat, eszmei értéke 50 000 forint.
A fellebbezésben kifejtett álláspont szerint a természetkárosítás vétségének törvényi tényállása magában foglalja az elvételt is, így azzal halmazatban a vagyon elleni cselekmény nem állapítható meg. Amennyiben a lopási cselekmény megállapításra kerülne, az elkövetési értékként is – azon az alapon, hogy a fokozottan védett állat értéke csak élő állapotra vonatkozhat – az elpusztult állatnál csak a maradványértéket lehet figyelembe venni.
I. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az orvvadászat során kilőtt állatok értékét lőttvad-áron állapította meg, s ekként az elkövetési értéket 4899 forintban határozta meg.
Az általánosan kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az orvvadász által lelőtt és elvitt vad esetében a kár összegszerűsége és a cselekmény minősítése szempontjából az élő vad ára az irányadó, tekintettel arra, hogy amennyiben az állam tulajdonában levő állatot arra nem jogosult személy lövi le, az államot az élő vad árának megfelelő kár éri (BJD 8194. sz.).
A megyei bíróság a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében bizonyítás felvételét rendelte el, és szakértőt rendelt ki, akinek a szakvéleménye alapján a tényállást annyiban helyesbíti, hogy a vádlott által kilőtt állatok élővad-értéke összesen 36 800 forint, így a vádlott által elkövetett cselekmények összes elkövetési értéke 86 800 forint.
A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és valamennyi cselekmény minősítése törvényes.
II. Nem helytálló az az érvelés, hogy a fokozottan védett állat kilövése és elvitele esetén csak a természetkárosítás vétsége állapítható meg, mivel a törvényi tényállás az elvitelt is magában foglalja.
A fokozott védett növény, állat vagy ilyen állattól származó tojás elpusztítása, gyűjtése – amennyiben a cselekményt jogtalan eltulajdonítás céljából követték el – a Btk. 12. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a természetkárosítás vétségével halmazatban – az elkövetési értéktől függően – vagyon elleni bűncselekményt is megvalósít.
A Btk. 281. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a természetkárosítás vétségét az követi el, aki fokozottan védett növényt, állatot vagy ilyen állattól származott tojást elpusztít vagy gyűjt. E tényállás lényege a fokozottan védetté nyilvánított növények vagy állatok védelme, elsősorban ritkaságuk folytán, azok fennmaradása céljából.
A természetkárosítás vétsége nem szubszidiárius tényállás, és semmiképpen nem tekinthető olyan speciális tényállásnak, melyet a törvényhozó a vagyon elleni bűncselekmények köréből emelt ki.
A két szóban forgó bűncselekmény esetében a védett jogi tárgy teljesen különböző. A vagyon elleni cselekményt megvalósító elkövetők büntetése esetén a cél a társadalmi tulajdon vagy személyek javainak védelme.
A természetkárosítás vétségének törvényi tényállása a Btk.-ban a közrend elleni bűncselekmények körében a közegészség elleni bűncselekmények között nyert elhelyezést. A védett jogi tárgy ebben az esetben a természet, amelynek részét képezik azok a növény- és állatfajok, melyek védelme a kipusztulás veszélye miatt fokozottan indokolt. A cél ebben az esetben a ritka növények és állatok életben maradásának biztosítása.
Mivel a cselekmény két különböző jogi tárgyat sértő bűncselekmény törvény tényállását is maradéktalanul kimeríti, az alaki halmazat nem látszólagos, hanem valóságos.
A bűnhalmazat megállapításának szükségességét lehet megállapítani a törvényi büntetési tételek összevetése alapján is. A természetkárosítás vétségének törvényi büntetési tétele vagylagosan egyévig terjedő szabadságvesztés, javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés. Ez a vagyon elleni cselekmények körében a szabálysértési értékre elkövetett, egyéb minősítő körülményt is megvalósító lopás vétségének büntetési tételével egyezik, a 2000 forintot meghaladó értékre elkövetett lopás büntetési tétele pedig ennél súlyosabb.
Amennyiben elfogadnánk azt az álláspontot, hogy a természetkárosítás vétségével halmazatban a vagyon elleni cselekmény nem állapítható meg, a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelme éppen a nagy értékű, fokozottan védett növények és állatok tulajdonára nem terjedne ki. A fokozottan védett növény és állat eltulajdonítója enyhébb büntetési tétellel volna büntethető, mint az az elkövető, aki fokozott védelem alatt nem álló növényt vagy állatot tulajdonított el. Ez utóbbi elkövetője cselekménye ugyanis az elkövetési érték szerint minősülő és a természetkárosítás vétségénél rendszerint súlyosabban büntetendő vagyon elleni cselekmény.
Mindezen szempontokra figyelemmel a járásbíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét valamennyi bűncselekményben. A fokozottan védett állat eltulajdonítására vonatkozóan megállapított elkövetési érték, s ennek folytán a cselekmény minősítése is helyes, mivel az ilyen állat kilövése tiltott, erre engedély sem adható, így forgalmi értékről nem is lehet szó. Az adott esetben a túzoknak csak eszmei értéke van, az eltulajdonításával a sértettnek okozott kár is eszerint alakul.
A büntetés enyhítését célzó fellebbezések alaposak. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel, eltúlzott jelentőséget tulajdonított azonban a súlyosító körülményeknek. Az elkövetett cselekmények tárgyi súlya nem olyan magas, amely a rendkívül szigorú büntetés kiszabását indokolná. Bár a módosított tényállás folytán az elkövetési érték jelentősen emelkedett, az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés a tényállás helyesbítése során megállapított magasabb elkövetési érték mellett is eltúlzott. A büntetési cél ennél enyhébb büntetéssel is elérhető. A vádlott feltáró jellegű vallomást tett, melyben a megbánásnak komoly jelei mutatkoztak. Ez nyomatékosan értékelendő javára. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a kiszabott főbüntetést 1 év 6 hónapra mérsékelte. (Győri Megyei Bíróság Bf. 342/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás