BK BH 1984/307
BK BH 1984/307
1984.08.01.
A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek tekintendő, ha az ügyész a vádlott visszaesőkénti (különös és többszörös visszaesőkénti) minősítése végett jelent be fellebbezést [Be. 241. §; Btk. 137. § 12., 13. és 14. pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat ittas járművezetés vétsége miatt főbüntetésül 1 év 4 hónapi javító-nevelő munkára, mellékbüntetésül 3 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a visszaesői minősítés megállapítása végett” fellebbezett.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 25 éves, nőtlen vádlottat korábban a bíróság emberölés bűntettének kísérlete és garázdasággal összefüggően elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt 2 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Szabadulása utáni életvezetésére jellemző, hogy két ízben is szabálysértési bírságot szabtak ki vele szemben, verekedés szabálysértése miatt. ittas járművezetés szabálysértése miatt pedig figyelmeztetésben részesült.
A vádlott – a szabadságvesztés kiállásától számított 5 éven belül súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában közlekedett személygépkocsijával. A város belterületére érve ittassága folytán áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és ott egy fának ütközött. A baleset folytán megsérült, zúzódásokat és a bal térd törését szenvedte el. Az első fokú ítélet meghozatalakor a vádlott még betegállományban volt.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
Cselekményének a Btk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint vétségként minősítése törvényes.
A büntetés kiszabása kapcsán állást kellett foglalni abban, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezés – amely kizárólag a „visszaesőkénti minősítés” megállapítását igényelte – a súlyosítási tilalmat (Be. 241. §) feloldó perorvoslat-e.
A megyei bíróság az ítélkezési gyakorlatot tükröző, a Bírósági Határozatok 1979. évi 12. számában 394. sorszám alatt közzétett eseti döntésben kifejezésre jutó elvekből kiindulva jutott arra a megállapításra, hogy ha az ügyészi jogorvoslat kizárólag a többszörös vagy különös visszaesőkénti, illetve a visszaesőkénti felelősségre vonást igényli, illetve ennek hiányát sérelmezi, ezekben az esetekben nem érvényesül a súlyosítási tilalom.
Ha ugyanis – az említett eseti döntésből kitűnően – a bűnsegélynél súlyosabb elkövetési alakzat, illetőleg a kísérletként értékelt bűncselekmény befejezettségének a megállapítására irányuló ügyészi fellebbezés is feloldja a súlyosítási tilalmat.
E feloldás nem lehet kétséges a mérlegelést nem tűrően felemelt büntetési tételt [Btk. 97. § (1) és (3) bek., 98. §] eredményező többszörös, illetve különös visszaesés megállapítása végett bejelentett perorvoslat esetén.
Igaz ugyan, hogy a visszaesés [Btk. 137. § 12. pont] magát a büntetési tételt ilyen módon nem érinti, hanem csak súlyosító körülmény, de ez is kizárja a próbára bocsátás alkalmazását. [Btk. 72. § (2) bek.], a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését [Btk. 90. § b) pont], hátrányos a mentesítésnél [Btk. 103. § (2) bek.], tehát nemcsak elvileg, hanem esetenként ténylegesen is igen jelentős mértékben hátrányosabb helyzetet teremt a vádlott számára.
Nem lenne helyes, ha a Be. 241. §-a kapcsán a visszaesés a többszörös, illetve a különös visszaesés tekintetében ettől eltérő szempont érvényesülne.
Az elsőfokú bíróság sem a javító-nevelő munka alkalmazását, még kevésbé annak tartamát, illetve a bércsökkentés mértékét illetően nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
A megyei bíróság a járásbíróság által felismert bűnösségi körülmények mellett további – egyébként nem jelentős – enyhítőként vette figyelembe a vádlott börtöntűrő képességének jelenlegi kismérvű csökkent voltát. Ezzel szemben nyomatékosan súlyosítóként volt értékelendő a visszaesőkénti elkövetés, az ittasság súlyos foka. Végül a terhére jelentkezett a hasonló cselekmények nagyfokú elszaporodottsága is.
A megyei bíróság a súlyosító körülmények jelentős súlyára, a vádlott előéletére, fentebb jellemzett életvezetésére figyelemmel az alternatív büntetések közül a szabadságvesztést látta alkalmazandónak. Ennek mértékét viszont a törvényi minimum közelében – 4 hónapban – határozta meg a cselekmény tényleges tárgyi súlyát figyelembe véve és az enyhítő körülményeket sem szem elől tévesztve.
Büntetés-végrehajtási fokozatként a börtön (Btk. 43. § b) pont) volt meghatározandó.
Az italozásra, erőszakos cselekményekre hajlamos, agresszív vádlott veszélyes a közlekedés biztonságára. Ezért a Btk. 58. §-ának (2) bekezdésében írt korlátozás alkalmazása nélkül volt eltiltandó a járművezetéstől.
E mellékbüntetés tartamát a megyei bíróság a társadalom védelmének, illetve a vádlott kellő nevelésének érdekében nem látta mérsékelhetőnek.
A megyei bíróság a visszaeső vádlottat – már említett életvezetésére is figyelemmel – méltatlannak találta a közügyekben való részvételre. Ezért további mellékbüntetésül közügyektől eltiltást is alkalmazott. Ennek mértékét a méltatlanság fokához, illetve a főbüntetés tartamához igazodóan 1 évben határozta meg. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 475/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás