PK BH 1984/309
PK BH 1984/309
1984.08.01.
A szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. A szabadalom csak akkor valósul meg, ha a főigénypont tárgyi körébe és jellemző részébe foglalt valamennyi jellemző együttesen megvalósul [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 11. § (1) bek., 13. §; 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek.; 4/1983. (V. 12.) IM sz. r. 6. § (1) bek.].
I. Az alperes az 1974. augusztus 29-én történt bejelentés alapján szabadalmat szerzett az „Eljárás és berendezés oltott mész előállítására” megnevezésű szolgálati találmányra, amelynek a feltalálói a felperesek. A szabadalom megadása az Országos Találmányi Hivatal 1979. február 28-án kelt határozatával történt, az alperes a szabadalomról 1979 augusztusában feltalálók javára lemondott, és a szabadalmi oltalmat a felperesek szerezték meg. Az alperes a mészoltást korábban 8-10 telephelyen végezte kézi erővel. A szabadalmi bejelentés előtt megkezdte központi mészoltó telep kialakítását, amely 1975. május 2. óta működik, zárt rendszerben végzi a mészoltást.
A felperesek módosított keresetükben 1 147 772 Ft szabadalomhasznosítási díj, illetve feltalálói díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Állították, hogy az alperes a mészoltásnál a felperesek találmányát, illetve szabadalmát hasznosítja.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint nem hasznosítja a találmányt, az alkalmazott megoldás nem eredményezett a számára hasznot.
Az elsőfokú bíróság összesen 83 500 Ft megfizetésre kötelezte az alperest. A kereset azt meghaladó részét elutasította, és az alperes javára 4000 Ft perköltség fizetésére kötelezte a felpereseket. Megállapította, hogy az eljárásra vonatkozó szabadalom csak részben valósult meg, mert mészoltás közben folyamatosan nem mérik a sűrűsséget, azt csak időszakonként ellenőrzik ún. Din pohárral. A berendezés a főigénypont előírásával szemben nincs ellátva sűrűségérzékelő és automatikus vezérlő központi szabályozó egységgel, ennek megfelelően az üzemeltetés kézi irányítással történik. Ennek ellenére megállapította, hogy az alperes hasznosítja a találmányt, mert a találmány tárgyát túlnyomó részében megvalósította, a berendezés el van látva hőmérséklet-ézékelő egységgel, és fel van szerelve az oltott mész aprítására szolgáló kolloidmalommal.
A központi telepen végzett mészoltásból eredő hasznot azonban csak részben találta a szabadalom alkalmazásából eredő előnynek. Megállapította, hogy a megtakarítás részben szervezési intézkedés következménye, illetve a találmánytól független korszerűsítésből származik; 668 246 Ft beruházási megtakarítás után 5%-os díjkulcs alkalmazásával 33 500 Ft díjat, a mészoltás során a találmány alkalmazása folytán elért pénzben ki nem fejezhető előny fejében pedig az összes körülmény mérlegelésével további 50 000 Ft díjat állapított meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. A felperesek kérték a marasztalási összeget felemelni, kérték eszmei díjazás helyett az alperest 613 443 Ft, illetve 501 180 Ft díj megfizetésére kötelezni az általuk kiszámított tényleges hasznos eredmény figyelembevételével. Kérték továbbá a megállapított perköltség alapjául szolgáló szakértői díj összegét csökkenteni.
Az alperes fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság teljesen utasítsa el a keresetet, mert nem hasznosítja a felperesek találmányát.
II. A jogalap tekintetében az alperes fellebbezése alapos. Ezért a felperesek az összegszerűségre vonatkozó kereseti kérelmével a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott.
1. A szabadalom oltott mész előállítására vonatkozó olyan eljárást véd, amelynél mészoltás közben mérik a mészvízkeverék sűrűségét és hőmérsékletét, és a mért két paraméter értékei függvényében változtatják az adagolandó víz és égetett mész arányát, illetőleg az adagolás sebességét, továbbá az oltott meszet nedves aprításnak vetik alá.
Az elsőfokú bíróság által lefolytatott műszaki szakértői vizsgálat eredménye és az Országos Találmányi Hivatal szakvéleménye szerint az alperes által végzett gyártásnál az oltalmazott eljárást nem valósították meg. Mészoltás közben nem mérték a keverék sűrűségét, és az adagolás arányát és sebességét nem az oltás közben mért két paraméter értékei függvényében változtatták.
A 1969. évi II. tv. (Szt.) 13. §-a szerint a szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. A 4/1983 (V. 12.) IM sz. rendelet 6. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel a szabadalom csak akkor valósul meg, ha a főigénypont tárgyi körében és jellemző részébe foglalt valamennyi jellemző együttesen megvalósul.
A műszaki szakértők véleménye és az Országos Találmányi Hivatal álláspontja szerint nem jelenti a szabadalom megvalósítását, hogy időnként ellenőrzés végett Din pohárral mérik a sűrűséget. A találmány célja a mészoltás automatizálása, ezért a szabadalom csak akkor valósul meg, ha mészoltás közben folyamatosan mérik a sűrűséget és a hőmérsékletet, és a két érték függvényében folyamatosan változtatják az adagolást, illetve a sebességet. Ezt nem pótolja az időszakonként – ellenőrzés végett – történő sűrűségmérés. Ezért azt sem lehet megállapítani, hogy a 4/1983. (V. 12.) IM sz. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése értelmében a hiányzó jellemzőt más egyenértékű jellemzővel helyettesítették.
2. A szabadalom olyan berendezést véd, amelynek – többek között – mész-víz keverék sűrűséget és hőmérsékletét értékelő egysége van. A per adatai szerint nem vitás, hogy a berendezésnek nincs a keverék sűrűséget érzékelő egysége. Így a berendezés alkalmazását sem lehet megállapítani.
3. A perben irányadó 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében találmányi díj a találmány értékesítése esetén jár. Értékesítésnek kell tekinteni – egyebek mellett – a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát.
Az alperes a találmányt nem értékesítette, tehát nem köteles a szabadalom átruházása előtti időre találmányi díjat fizetni a felpereseknek.
Nem terheli az alperest a szabadalom átruházása utáni időre szabadalomhasznosítási díj fizetése sem. Az Szt. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a szabadalmas kizárólagosan jogosult a találmány hasznosítására, illetve arra, hogy a hasznosítást más részére engedélyezze. Ennek az engedélyezésnek a fejében követelhet a szabadalmas hasznosítási díjat. A kizárólagos hasznosítási jog a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítására, használatára, és forgalomba hozatalára vonatkozik. Az alperes a találmány tárgyát nem állította elő, nem használta. Így vele szemben hasznosítási díj követelésének nincs helye.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a keresetet teljesen elutasította.
Az eredeti kereseti követelés összegéhez képest a kereset teljes elutasítása nem jelent olyan jelentős változást, amely indokolná az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség-viselési rendelkezés megváltoztatását. A felszámított szakértői díjmegállapítás törvényes, megváltoztatására nincs alap.
A másodfokú eljárásban a pernyertes alperes nem számított fel költséget, így erről nem kellett rendelkezni. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 415/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás