PK BH 1984/310
PK BH 1984/310
1984.08.01.
A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. A szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 13. §; 4/1979. (XII. 28.) OMFB–IM sz. r. 6/A. § (1) bek.].
I. A felperesek – egymás között 75-25 %-ban – jogosultjai az 1977. április 18-án bejelentett szabadalomnak. A szabadalom a „Berendezés textília folyamatos szárítására” című találmányt oltalmazza. A szabadalmi leírás szerint a találmányi megoldás olyan kombinációt foglal magában, amely a korábban ismert más berendezések tökéletesítését három irányból közelíti meg: konstrukciós, légtechnikai és a fűtésre (hővisszanyerésre) vonatkozó új részletmegoldásokat tartalmaz. Ugyancsak a szabadalmi leírás szövege tartalmazza, hogy „a berendezés fűtési rendszerének lényege az, hogy a szárítógép kalorifereiben képződött kondenz hőenergiáját a mosóberendezés fűtésére használjuk fel. A szabadalmi leírásban kiemelt előnyök: (egyebek között) a fajlagos energiaigény csökkentése, ... a szárítóközeggel a szabadba távozó hőmennyiség hasznosítása”. A leírás végén olvasható szabadalmi főigénypont tartalma a következő:
„Berendezés textília folyamatos elő- és végszárítására, melynek vízszintesen elhelyezett, a textília befogadására alkalmas dobja és a szárítóközeg cirkuláltatására magas nyomású centrifugál ventillátorai vannak, azzal jellemezve, hogy leszűkített dobvégnyílásokkal rendelkező dobja előnyösen legyezőszerűen kialakított, a dobból együtt forgó kidobószerkezettel van ellátva, a dobban a szárítóközeg áramlása a szárítandó textília továbbítására is alkalmasan irányított: a levegő felmelegítésére a ventillátorok nyomóágában piheszűrő után elhelyezett fűtőkaloriferei, a pótlevegő előmelegítésére a távozó nedves meleg levegő hőenergiájával fűtött, piheszűrővel védett hőcserélő rendszere és a szárítótéri nyomás beállítására a pótlevegő és elszívott levegő mennyiségét külön-külön szabályozó elemei vannak, és célszerűen a szárítógép kalorifereiben a képződő kondenz hő energiáját a mosógép fűtésére hasznosító terve van”.
Az alperes 1976. év végétől kezdve üzembe helyezett olyan szárítóberendezést, amelynek műszaki jellemzői részben azonosak a felperesek szabadalommal oltalmazott találmányának jellemzőivel.
II. A felperesek az 1982. március 15-én benyújtott keresetlevelükben 1 398 358 Ft hasznosítási díjat követeltek az alperestől. Állították, hogy az alperes a találmányukat hasznosítja: a követelt díj az ötévi megtakarításnak mint hasznos eredmények a 10%-a.
Ellenkérelmében az alperes csak utalt arra, hogy a találmány szolgálati jellegű, azzal védekezett azonban, hogy az üzembe helyezett berendezésben az igénypont összes jellemzője nem valósul meg.
Az elsőfokú bíróság T. J. igazságügyi műszaki szakértőt hallgatta meg, helyszíni szemlét tartott, majd ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg 4000 Ft perköltséget az alperesnek, a Magyar Állam javára pedig 6000 Ft illetéket. Ítéletének indoklása szerint a szabadalmi leírás főigénypontjában foglalt, a hővisszanyerésre vonatkozó jellemzők nem valósultak meg. A szabadalom hasznosítása pedig csak akkor állapítható meg, ha az alkalmazott megoldás az igénypont összes jellemzőjét kielégíti.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Díjkövetelésüket 255 000 Ft-ban tartották fenn. Álláspontjuk szerint a megvalósult berendezésben elhagyott hőcserélő rendszer nem lényegi eleme a találmánynak, és erre csak akkor van szükség, ha a pótlevegőt a szabadtérből nyerik, és annak előmelegítésére van szükség. Arra az esetre, ha a találmányi berendezés megvalósulása nem lenne megállapítható, utaltak arra az újítási javaslatra, amelyet a megyei tanács v. b. ipari osztályához nyújtottak be, és amelyet még nem bíráltak el. Követelésük újítási díj jogcímén is megilleti őket.
Végül sérelmezték az illeték térítéséről szóló rendelkezést, utalva arra, hogy a találmányokkal kapcsolatos perek a jogszabálynál fogva illetékmentesek.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
III. A fellebbezés a per főtárgya és ehhez képest a perköltségek tekintetében nem helytálló.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság az 1983. évi 5. sz. tvr.-rel módosított 1969. évi II. törvény (Szt.) 13. §-ára: a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az Szt. végrehajtásáról szóló módosított 4/1969. (XII. 28.) OMSzB–IM számú rendelet (Vr.) 6/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalmi oltalom az olyan termékekre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul.
A felperesek a szabadalmi oltalomból fakadó jogosultságuk alapján követeltek ellenértéket a hasznosítás fejében. Ennek – a fentiek szerint az egyik feltétele az, hogy a megvalósult termékekre kiterjedjen a szabadalmi oltalom.
Az elsőfokú bíróság – a szakvéleményre támaszkodva – helytállóan állapította meg, hogy a szabadalmi oltalom terjedelmét meghatározó főigénypontban foglalt jellemzők összessége az elbírált esetben nem valósult meg. A másodfokú tárgyaláson kiegészített szakvélemény szerint is az oltalmi körbe tartozó megoldást a maga egészében nem valósították meg. A találmány pedig – a szabadalmi leírás idézett tartalma szerint is kombinációs megoldás: a kiemelt főfeladatai egyike éppen az energiamegtakarítást eredményező hővisszanyerés, amely ilyenformán a kombinációs műszaki megoldás egyik része. Téves a felpereseknek az az érvelése, hogy a hővisszanyerés nem lényegi eleme az oltalmazott találmányi megoldásnak.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróságnak a főtárgyban hozott elutasító rendelkezését a perköltségre is kiterjedően, lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése].
Mellőzte a Legfelsőbb Bíróság az újítási díjra irányuló követelésnek a fellebbezési szakban való érdemi elbírálását. Szabadalmi jogosultságból eredő követelés iránti perben újítási díjkövetelés előterjesztése ugyanis nem tekinthető a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a másodfokú eljárásban megengedett keresetváltoztatásnak.
Tévesen kötelezte az elsőfokú bíróság illetéktérítésre a felpereseket. A feltaláló által a találmánnyal kapcsolatban folyamatba tett polgári peres eljárás illetékmentes [45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet 7. §-a, 11/1983. (V. 12.) MT sz. rendelet 8. §-a]. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felpereseknek személyes illetékfeljegyzési jogot engedélyezett, és ítéletében kötelezte a pervesztes felpereseket az illeték megfizetésére. Ennyiben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezését megváltoztatta, mellőzte a felperesek illetékfizetési kötelezettségére vonatkozó rendelkezését.
A másodfokú eljárásban pervesztes felperesek a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelesek az alperesek eljárási költségét megfizetni. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 586/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás