PK BH 1984/311
PK BH 1984/311
1984.08.01.
A kötelezett késedelembe esik, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti; a jogosult érdekmúlás bizonyítása nélkül is elállhat a szerződéstől, ha a késedelembe esett kötelezett a jogosult által megszabott megfelelő póthatáridőt is elmulasztja [Ptk. 298. § (2) bek., 300. § (2) bek.].
A felpereseknek Sz. községben négy egymás mellett fekvő ingatlana volt. Ezek közül a 2537. számú telekkönyvi betétben 3724/9 és 3724/11 helyrajzi szám alatt felvett ingatlanokat az 1975. október 31-én kelt adásvételi szerződéssel eladta unokaöccsének, az I. r. alperesnek 80 000 forint vételárért úgy, hogy a haszonélvezeti jogát kikötötte. A szerződésben nem határozták meg, hogy a vevő mikor köteles a vételárat megfizetni. Ma már az eredeti külön-külön telekkönyvezett ingatlanokat a földhivatal egységes ingatlanként tartja nyilván a 948. számú tulajdoni lapon 933/1 helyrajzi szám alatt 496 m2 területtel. Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során a földhivatal kiszámította a négy volt ingatlan térmértéke alapján a szerződő felek tulajdoni hányadait és közös tulajdonukat az egységessé vált ingatlanra úgy jegyezte be, hogy a felperes 35/72, az I. r. alperes 37/72 részben lett tulajdonos. A földhivatal 1980-ban a felperes haszonélvezeti jogát is bejegyezte az I. r. alperes tulajdoni hányadára.
A felperes keresetében elsődlegesen a szerződés érvénytelenségének megállapítását, másodlagosan pedig haszonélvezeti joga alapján az ingatlan birtokba bocsátását kérte. E perben az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest (itt egyedüli alperest) birtokbaadásra kötelezte, az elsődleges kereseti kérelmet azonban elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az I. r. alperest az 1980. október 30-tól 1981. október végéig terjedő időre használati díj fizetésére kötelezte. A bíróság az elsődleges kereseti kérelmet elutasító rendelkezést azzal indokolta, hogy a szerződésben a vételár megfizetésének időpontját nem határozták meg, és a felperes nem bizonyította, hogy az I. r. alperest a teljesítésre felszólította. Így az adósi késedelem, amelynek alapján az eladót az elállás joga megilletné, nem állapítható meg.
A per befejezése után a felperes három felszólító levelet küldött, amelyeket az alperesek nem vettek át, ezért azokat a posta visszakézbesítette. A felperes az 1982. február 24-én írt levelében március 14-i határidőt szabott „az ingatlan teljes értékének” a kifizetésére; a március 12-én kelt levelében március 31-i póthatáridőt adott, majd március 30-án utolsó határidőként április 15. napját jelölte meg azzal, hogy ha a felhívás eredménytelen lesz, kérni fogja „az ingatlan bíróság által való visszaítélését”.
A felperes az I. r. alperessel szemben benyújtott újabb keresetében a szerződés „érvénytelenítését” kérte. A tárgyaláson II. r. alperesként perbe vonta az I. r. alperes házastársát. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság az 1982. szeptember 30-án meghozott és ugyanazon a napon jogerőre emelkedett végzésével a II. r. alperest a perből „elbocsátotta”, mert nem volt szerződő fél.
Az I. r. alperes az első fokú eljárás során 1600 forintot fizetett a felperesnek, aki úgy nyilatkozott, hogy ezt az összeget használati díjként számolta el. Az. I. r. alperes az 1982. július 2-án megtartott tárgyaláson vállalta a vételár egy összegben történő kifizetését; ezt az ajánlatot azonban a felperes nem fogadta el.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest ítéletével annak tűrésére kötelezte, hogy a földhivatal a tulajdoni illetőségét szerződés felbontásának jogcímén törölje, a felperes tulajdonjogát ugyanezen a jogcímen jegyezze be, haszonélvezeti joga egyidejű törlése mellett. Kötelezte az I. r. alperest, hogy az állam által előlegezett 4800 forint illetéket felhívásra fizesse meg. Az ítélet indokolása szerint a felperest megilleti az elállás joga, amely a szerződést felbontja, mert az I. r. alperes felhívás ellenére nem fizette meg a vételárat.
Az ítélet ellen az I. r. alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az I. r. alperes javára 6000 forint perköltség megfizetésére, és megállapította, hogy az előlegezett illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolásából megállapíthatóan a másodfokú bíróság annak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy a felperes – a keresetlevél benyújtását megelőzően írt leveléből következően – ma már nem elégszik meg a 80 000 forinttal. Az ingatlan teljes értékének kifizetését követelte az 1982. február 24-én kelt levelében, s az 1982. július 2-án megtartott tárgyaláson olyan kijelentést tett, hogy 140 000 forint vételárra tart igényt. A felperes elállási szándékát tehát az motiválja, hogy az I. r. alperes ezt az összeget nem hajlandó megfizetni. Az I. r. alperes nem esett késedelembe, mert a teljesítési határidőt a szerződésben nem jelölték meg. „Függetlenül azonban az alperesi késedelembe esés kimentésétől, a felperesnek bizonyítania kellett volna, hogy a teljesítés már nem áll érdekében”. Mivel az érdekmúlást nem bizonyította, az elállás joga a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján nem illeti meg. Az I. r. alperes ma már különben is hajlandó megfizetni a teljes vételárat. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában rámutatott: az I. r. alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a felszólítólevelek tartalmát nem ismerte, mert az a tény, hogy azokat nem vette át, az ő terhére esik. A fenti indokokból következően azonban ennek nem tulajdonított jelentőséget.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen állapították meg a bíróságok, hogy a szerződő felek a szerződésben nem határozták meg a vételár megfizetésének időpontját, ezért az I. r. alperes csak a teljesítésre történő felszólítást követően eshet késedelembe. A felperes az I. r. alperest a vételár megfizetésére már 1980. év végén felszólította. Ez a levél még másolatban sem áll a periratoknál rendelkezésre, ezért nem állapítható meg, hogy a felperes megfelelő határidőt tűzött-e a teljesítésre. A felszólítás ténye az I. r. alperesnek az 1980. december 4. napján megtartott tárgyaláson tett jegyzőkönyvbe foglalt beismerésével bizonyított. Ekkor az I. r. alperes azt adta elő: „most nemrégiben kaptam egy felszólítólevelet a felperestől, amiben kérte a pénzt”. Az I. r. alperes nem mondta, hogy a felperes ebben a levélben a szerződésben megállapított vételárat meghaladó összeget követelt volna. Az I. r. alperes előtt tehát e felszólítólevél kézhezvételét követően fizetési kötelezettsége nem lehetett kétséges.
Azt is helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a második per megindítását megelőző három felszólító levél átvételének elutasítása az I. r. alperes terhére esik. Nem hivatkozhat tehát arra, hogy azok tartalmát, az azokban írt határidőt és póthatáridőket, továbbá az utolsóban jelzett elállási jog gyakorlását nem ismerte.
A kötelezett késedelembe esik: ha a kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti (Ptk. 298. §-ának b) pontja). Az I. r. alperes azzal, hogy felszólítás ellenére nem teljesített, a vételárat a felperesnek nem fizette ki, 1982. március 14-én késedelembe esett; ezzel lehetővé tette a felperes számára elállási joga gyakorlását.
A felperes nemcsak a teljesítésre, hanem az utólagos teljesítésre is adott határidőt, amely ugyancsak eredménytelenül telt el.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének hiánya miatt utasította el a keresetet. Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el [Ptk. 300. §-ának (2) bekezdése]. E rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás kiemeli, „nyilvánvalóan nem várható el a jogosulttól, hogy a szolgáltatás teljesítésére bizonytalan ideig várjon, vagy a kötelezettnek bármilyen időpontra felajánlott tejesítését köteles legyen elfogadni.”\parAz utólagos teljesítésre adott határidőnek megfelelőnek kell lennie. A második és harmadik levélben megjelölt határidőket azért kell megfelelőnek tekinteni, mert egy több mint hat évvel korábban eladott ingatlan vételáráról van szó, amelynek megfizetésére – esetleg a határidő pontos megjelölése nélkül, de – az első felszólítást az I. r. alperes 1980-ban megkapta.
Tévesen tulajdonított jelentőséget a másodfokú bíróság a felperes levelében foglaltaknak, illetve nyilatkozatának, amely szerint ma már 140 000 forintot követel. Az I. r. alperes késedelmét ugyanis csak az zárná ki, ha az I. r. alperes által felajánlott szerződésszerű teljesítést a felperes nem fogadta volna el [Ptk. 302. §-ának a) pontja, Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése]. A felek jogviszonyának elbírálásánál a felperesnek ez a nyilatkozata azért sem jelentős, mivel a keresetindítással gyakorolt elállási jog a szerződés felbontását eredményezte [Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése].
Mindezekre tekintette a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú ítéletet helybenhagyta. (P. törv. III. 20 758/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás