GK BH 1984/321
GK BH 1984/321
1984.08.01.
Hitelesítetlen mérőeszközzel végzett mérés eredménye általában nem alkalmas a hiteles mérőeszközzel megállapított mértékadat helytelenségének bizonyítására [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 7. § (1) bek.; 8/1976. (IV. 27.) MT sz. r. 2. § (1) bek.].
A felek között 1981. évre szállítási szerződés jött létre 86 oktánszámú normálbenzin szolgáltatására. A teljesítés helye a megrendelő alperes telepe volt. A felperes a szállításhoz az Országos Mérésügyi Hivatal (a továbbiakban: OMH) által kalibrált és hitelesített többrekeszes tartályautókat alkalmaz. Feltöltésük ugyancsak az OMH által hitelesített átfolyásmérőn keresztül történik.
A felperesnek az 1981. július 1. napján hatályba lépett vállalati előírás értelmében a tartálykocsikat minden esetben az OMH által megállapított és hitelesített nívójelzésig kell megtölteni, bizonylatolni azonban csak a hitelesített átfolyásmérő által mutatott mennyiséget szabad, feltéve, hogy az átfolyásmérő és a tankautó kalibrációja között mutatkozó eltérés nem haladja meg a ±1%-ot. Amennyiben ezt az értéket meghaladja, úgy a tartályautó kalibrációja szerint kell elszámolni.
A felperes 1981. január 27-én és 1981. június 9-én tartálykocsival 86 oktánszámú benzint szállított az alperes részére. Az átfolyásmérő 3690 litert, illetve 4130 litert jelzett. Ezzel szemben az előbbi esetnél a tankautó I. számú rekeszének kalibrációja 3610 litert, az utóbbinál a jármű II. számú rekeszének kalibrációja 4055 litert, vagyis 80 literrel, illetve 75 literrel kevesebbet mutatott. Ezt a felperes jóváírta. A szállítmányokat a felperes gépkocsivezetőinek közreműködése mellett a tárolótartálynál alkalmazott nívópálca használatával az alperes megmérte, és megállapította, hogy az a már jóváírt mennyiségen felül 85 literrel, illetve 30 literrel kevesebbet mutatott. Az alperes az 1981. január 27-i szállítmány többszöri ellenőrzését követően január 30-án a felperes kirendeltségvezetőjének jelenlétében újból lemérte a tartályt, a mérés eredménye igazolta a hiányt, az 1981. június 9-i szállítmánynál pedig tanácsi jegyzőkönyvben rögzítette megállapítását, és az átvételi elismervényeken jelezte a megállapított hiányokat, majd a 85 liter + 30 liter = 115 liter hiányzó benzin ellenértékét kitevő 1928 Ft-nak a megfizetését megtagadta.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben az 1928 Ft ellenértékre.
Az alperes a kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondásában a követelt összeg jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta.
Az elsőfokú bíróság az ellentmondás folytán perré alakult eljárás során a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes által rendszeresített áruátvételi elismervény hátlapján lévő vételi feltételek értelmében a teljesítés helye a megrendelő telepe vagy raktára. Ez megfelel a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Ebből következően a szállítót terheli annak bizonyítása, hogy a megrendelő részére a teljesítés helyén az átvételi elismervényen feltüntetett mennyiségű benzint szolgáltatta ki. A felperes elismerte a per során, hogy az átfolyómérő és a tankautók kalibrációja között mindkét esetben 1%-ot meghaladó eltérés volt. Ez a tény már önmagában kétségessé teszi, hogy az átfolyásmérő, illetve a tartálykocsi a mért vagy jelzett mennyiséget a valóságnak megfelelően tüntette fel. Az alperes tehát már csak emiatt sem köteles a felperes által egyoldalúan közölt mennyiséget ellenőrzés nélkül elfogadni. Az alperes nem zárható el attól, hogy az átadott mennyiséget méréssel ellenőrizze. Ennek az OMH által hitelesített tárolótartály feltöltésének méréséhez alkalmazott nívópálca országosan elfogadott eszköze. Mivel ezek az adott esetben hitelesek voltak, és mert olyan rendelkezés nincs, amely szerint csak átfolyásmérőn végezhető el a lefejtés, a bíróság az alperes mérési adatait fogadta el irányadónak.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A felek perbeli jogvitája szempontjából irányadó 8/1976. (IV. 27.) MT sz. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az olyan mérésekre, amelyekhez valamilyen joghatás fűződhet, hitelesített mérőeszközt kell használni. A kötelező hitelesítésű mérőeszközök és a mérésügyi szempontból ezekkel egy tekintet alá eső egyéb eszközök felsorolását a rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza. Eszerint kötelező hitelesítésű mérőeszköznek minősül egyebek között az ún. átfolyásmérő, az ásványolajtermékek közúti szállításához használt tartálykocsi, valamint az ásványolajtermék tárolására szolgáló tartály. Az említett rendelet melléklete nem említi a nívópálcát a kötelező hitelesítésű mérőeszközök között. Mivel az alperes a nívópálcának az OMH által történt hitelesítését és időnkénti ellenőrzését állította, az elsőfokú bíróság pedig ezt az előadást tényként elfogadta, a felperes ugyanakkor ezt a fellebbezésében vitatta, a Legfelsőbb Bíróság megkereste a OMH-t, amely közölte, hogy a tárolóedénynél (tartálynál) használatos nívópálcát a hivatal nem hitelesíti, így annak adatai a hitelesített átfolyómérő, illetve tankautó mérési adatait nem cáfolják meg.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság amikor a sértetlen ólomzárakkal ellátott, hitelesített tartálykocsi mérési adataival szemben, a kötelező hitelesítésű mérőeszköznek nem minősülő nívópálca által mutatott mennyiséget fogadta el döntése alapjául.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes keresetét elutasító, fellebbezéssel támadott első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 478/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás