GK BH 1984/322
GK BH 1984/322
1984.08.01.
A tanulmánytervben foglalt költségbecslés csak tájékoztató jellegű, ezért a kivitelezési költség kikötött felső határától való kisebb mérvű eltérés nem indokolja a tanulmányterv megrendelőjének a szerződéstől való elállását [Ptk. 306. § (3) bek.; 14/1980. (III. 25.) ÉVM–KPM–KGM–NIM–MÉM–ÁH sz. r. 2. sz. mell.].
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy többszintes gépkocsitároló tanulmánytervének hátralékos díja fejében fizessen meg a felperesnek 182 940 Ft-ot és ennek kamatát. A bíróság ítéletét – egyebek között – az alábbiakkal indokolta.
A szakvélemény alapján megállapítható, hogy a felperes nem tartotta meg a tervezési szerződésnek azt a lényeges kikötését, hogy az egy garázsra eső kiviteli költség 70 000 Ft-ot ne haladjon meg, e vonatkozásban hibásan teljesített. A hibás teljesítés mérve, jellege azonban nem olyan, hogy az alperes emiatt eredményesen gyakorolhatná a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdésében meghatározott elállási jogot.
A felperes kötelezettsége tanulmányterv készítésére szólt. Az ezzel szemben támasztható elvárások eltérőek a kiviteli tervekre vonatkozóktól. Az építkezés újszerűsége miatt nem várt problémák jelentkezhettek, amelyekre az alperesnek a szerződés megkötésekor számítania kellett akkor is, ha a várható költségekben megállapodott a felperessel. A felperes szolgáltatásának műszaki hibájára az alperes nem hivatkozott, csupán az egyébként hibátlan terv magas költségkihatását kifogásolta. Ez a terv viszont érdeksérelem nélkül kijavítható. Nem jelent érdeksérelmet, ha a kiviteli költségek csökkentése a megrendelői igényesség mérséklésével jár.
A felperesnek a terv javítására, módosítására irányuló hajlandóságát igazolja, hogy külön szerződés nélkül elkészítette a háromszintes, tetőtéren nyitott parkolóhelyű gépkocsitároló vázlattervét is. E létesítménynek a költségkihatása – a szakvélemény szerint kb. 90 000 Ft/garázs – az ügy szempontjából érdektelen, mert a felperes a tervet nem szerződéses kötelezettsége körében készítette, s a költségszámítás irreális is, mivel tartalmazza a közcélú nyitott parkoló kiviteli költségeit is.
Az alperes a fellebbezése indokolásában a véleményeltérési nyilatkozatban közölt és a felperes által – módosítással – elfogadott arra a lényegesnek tekintett feltételre hivatkozott, amely szerint a tervezési díjat a megállapított költséghatár fölött nem tudja kifizetni, minthogy ebben az esetben a terv átvétele és felhasználása sem áll érdekében. A felperes előzetesen nem tájékoztatta az alperest arról a tényről, hogy a tanulmányterv szintjén az említett szerződési feltételt nem tudja teljesíteni.
Nem fogadható el – az alperes szerint – az a szakértői megállapítás, hogy a létesítményben levő műhely és irodahelyiség külön értékesítésével mérsékelhető a kiviteli költség, s „a hibás teljesítés” megszüntethető. Az igénycsökkentés nem járható út, mert a csökkent használati értékű, de magas költségű gépkocsitárolók iránt nem lenne kereslet. Azt is kifejtette, hogy a műhely és irodahelyiség értékesítésének kérdése nem befolyásolja a tanulmányterv költségszintjét.
Az alperes azért is kifogásolta az ítéletet, mert a bíróság nem értékelte, hogy a felperes „terve” az adott építési területen felhasználható-e. Az építési hatóság ugyanis csak a felperes által „nem szerződéses kötelezettsége körében” készített tervet találta erre a célra alkalmasnak. Nem fizethet díjat az alperes olyan tervért, amely nem felel meg a szerződés lényeges feltételének, valamint „az építési hatóság által engedélyezendő előírásoknak”. Az alperes a számlázott 182 940 Ft összegű díjat a leszállított tanulmánytervhez mérten túlzottan magasnak minősítette, és bejelentette, hogy a részéről elfogadható tervezői díj összegére külön tesz indítványt.
Az alperes azonban összegszerű kifogását nem konkretizálta, távol maradt a fellebbezési tárgyalásról is.
A fellebbezés nem alapos.
A felek között – a véleményeltérés kiküszöbölése után – 1980. szeptember 26. napján többszintes (az 1. sz. melléklet szerint kétszintes) gépkocsitároló tanulmánytervének elkészítésére jött létre tervezési szerződés. Ez a munka a 14/1980. (III. 25.) ÉVM–KPM–KGM–NIM–MÉM–ÁH számú együttes rendelet 2. sz. melléklete (Építési és területrendezési tervezési díjszabás) 1,11/b pontjában említett előtervezés körébe tartozik. Célja a beruházási döntés előkészítése, olyan adatok, információk szolgáltatása a beruházó részére, amelyek alapján elkészítteti a beruházás megvalósításához szükséges további, részletesebb műszaki-gazdasági tervdokumentációkat (pl. beruházási alapokmány), vagy/illetőleg meggyőződést szerezhet arról, hogy tud-e gondoskodni a beruházás fedezetéről.
A tanulmánytervnek tehát – minthogy elérte célját – akkor is gazdasági értéke van, ha annak alapján a beruházónak le kell mondania a megvalósításról. A tanulmányterv alapján a várható kivitelezési költségek csak becsülhetők, a költségbecslés tájékoztató jellegű. A részletes kivitelezési tervek elkészítése előtt a kivitelezési költségek meghatározására nincs megfelelő alap.
A jelen esetben az alperes a véleményeltérési nyilatkozatában kikötötte, hogy tárolóhelyenkénti 60 000 Ft-os kivitelezési költség esetén tudja csak vállalni a tervezési díj megfizetését. A véleményeltérés egyeztetése során a felperes képviselője a véleményeltérési nyilatkozatot azzal fogadta el, hogy „az egy garázsra jutó kiviteli költség 60 és 70 ezer forint”. Szerződés teljesítéseként a tanulmánytervét a felperes 1981. február 23-án szolgáltatta. Az egy garázsra jutó költségelőirányzat – leszámítva az egyéb helyiségek céljára szabadon hagyott garázshelyek kialakításának költségét – 70 575 Ft/garázs volt. A felperes a tanulmánytervért – szemben a szerződésben megállapodott 233 940 Ft-tal – 182 940 Ft díjat számlázott.
Az alperes a díjat nem fizette meg, ezért a felek 1981. május 26-án egyeztetést tartottak. Az alperes ezen az egyeztetésen – noha kifogásolta a magas építési költséget, és azt állította, hogy a garázsok megvalósítására építtetők hiányában nem kerülhet sor – a garázsszövetkezet megszervezése érdekében a tervezés továbbfolytatására kérte fel a felperest. A felperes vállalta, hogy a kétszintes tároló forgalmi megközelítését a tanács kívánságának megfelelően megváltoztatja, továbbá szintén a tanács kívánságára – vázlatot és költségszámítást készít olyan háromszintes elrendezésre, ahol a legfelső szint nyitott (közcélú) parkoló terület. A jegyzőkönyv szerint a tervező a „fenti kiegészítésekkel... ismételten megküldi a tanulmánytervét és számláját ismételten benyújtja”. A tanulmányterv kiegészítése a tanács által kívánt alternatívával – külön díj felszámítása nélkül megtörtént. Az alperes azonban az eredeti díjat sem fizette meg, visszatérve elfogadott véleményeltérésére.
A tanulmányterv céljánál fogva a kikötött felső határ (70 000 Ft/garázs) kisebb mérvű túllépése nem jelentette a felperesnek a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnését, és nem adott jogot ezen a címen a szerződéstől való elállásra.
Azt, hogy továbbra is érdeke fűződik a szerződés teljesítéséhez, az alperes ki is fejezte azzal, hogy megállapodott a felperessel a kétszintes tároló tanulmányterve módosításában (a megközelítés módosítása), továbbá a tanács által kívánt alternatíva elkészítésében. Az előbb említett módosítással a felperes eleget tett volna az építési hatóság észrevételének a kétszintes tárolóval kapcsolatban. A követelményszint csökkentésével pedig – a teljesítéskori árszintet figyelembe véve – el lehetett volna érni a kivitelezési költségek csökkentését. Ez megtörténhetett volna a kivitelezési tervekben (költségvetésben) is, amelyek elkészítésére egyébként az alperes szintén a felperessel kívánt megállapodni.
Helyesen hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság az egy garázshelyre eső költségek kiszámításánál a más rendeltetésű helyiségek költségét, mert ezeknek külön használati és forgalmi értékük van. A közcélú parkolót is tartalmazó alternatívának pedig a felek viszonya szempontjából nincs jelentősége.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság kellő alappal állapította meg azt, hogy az alperesnek nem volt joga elállni a szerződéstől, s így a számlázott tervezési díjat köteles megfizetni. Az alperes ugyan a fellebbezésében a számlázott díjat is túlzottnak állította, összegszerű kifogását azonban nem pontosította, és még csak nem is valószínűsítette a díj aránytalanságát.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 829/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás