GK BH 1984/325
GK BH 1984/325
1984.08.01.
I. Ha a felek megállapodása értelmében a megbízó a perlési megbízásban a perköltségek vállalására nézve kifejezetten nyilatkozni köteles, nem minősül ügyviteli mulasztásnak, ha e nyilatkozat hiányában vagy eltérő nyilatkozat esetén a bizományos a perindítást megtagadja [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek., 23. §, 31. §].
II. Ha a külföldi fél ellen indítandó per át nem hárítható költségei bizonyítottan meghaladnák az érvényesítésre kerülő követelés összegét, a külkereskedelmi bizományos a perindítás mellőzésével nem követ el ügyviteli mulasztást [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek., 23. §].
A felek között bizományi szerződés jött létre varrógépek importjára. Az egyik szállítmányból a fuvarozó kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyve szerint 7 db varrógépfej hiányzott. A fuvarozó egy db varrógépfej hiányát elismerte, és ennek értékét megtérítette. A felperes megbízta a bizományos alperest a külföldi reklamációk intézésével. Az alperes ezt követően arról tájékoztatta a felperest, hogy a külföldi fél az egységárból adott 2% garanciális engedménybe tudja be a hiányt. A felperes ezt visszautasította, utalva arra, hogy az engedmény a jótállási kötelezettség átvállalásának az ellenértéke. Az alperes arra hivatkozva, hogy a reklamáció elévülési ideje rövidesen lejár, a felperes nyilatkozatát kérte arra vonatkozóan, hogy kívánja-e külföldi eladóval szemben peres eljárás folyamatba tételét; egyben közölte, hogy mintegy 10 000 Ft perköltségre kell számítani. A felperes a válaszában perlési megbízást adott, a perköltségek összegét azonban kifogásolta. Minthogy az alperes a felperesnél jelentkező 7899 Ft kárnak a külföldi eladóval szemben való érvényesítését megtagadta, a felperes ennek az összegnek és kamatának a megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes előadta, hogy az általa bejelentett igényre a külföldi eladó többszörös sürgetés ellenére sem válaszolt. A felperest tájékoztatta arról, hogy a per a perköltségre tekintettel gazdaságossági és devizagazdasági szempontból veszteséget jelentene. A felperes a válaszában arra hivatkozott, hogy ezeket a költségeket a pervesztes külföldi félre át lehet hárítani. Ezzel szemben a külföldi választott bírósági szabályzat szerint a perköltségeket a felek maguk viselik. Az alperes ennek ellenére a perlést megtagadta, arra tekintettel, hogy a felperes költségvállalást is magában foglaló perlési megbízást nem adott.
A felperes hivatkozott arra, hogy a 14/1979. (XI. 1.) ÁH számú rendelkezés 1. §-ának (3) bekezdése nem teszi lehetővé a perköltségnek a belföldi megbízóra való áthárítását, azt tehát az alperesnek kell viselnie. Az alperesnek módja van a perköltségek csökkentésére úgy, hogy a perlésre kerülő ügyeket csoportosítja és a külkereskedelmi kirendeltségek munkáját is igénybe veszi.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes bizományos nem volt köteles a kapott perlési megbízás alapján a választottbírósági eljárást megindítani, mert a felperes a perlési költségekre nem tett elvállaló nyilatkozatot. Minthogy a felperes a perlési költségeket magában foglaló perlési megbízást nem adott, a külföldi eladó perlésének megtagadásával az alperes nem követett el ügyviteli mulasztást.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 31. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a külföldi fél ellen indított peres eljárás költségeit a megbízónak kell viselnie, az is következik, hogy a felperesnek a perlési megbízásban nem kellett a költségek vállalásáról kifejezetten nyilatkoznia. Alaptalan viszont, hogy az alperes a külföldi eljárás költségeit 8000–10 000 Ft-ban jelölte meg; az alperesnek ugyanis több reklamációt kell intéznie a külföldi szállítókkal szemben, és így az alperesnek ezeket úgy kell lebonyolítania, hogy a költségek az egyes reklamációk vonatkozásában minél kisebb összegben merüljenek fel. Ez az alperes ügyviteli kötelezettsége.
Az alperes előadta, hogy azzal az egyesüléssel kötött keretszerződés értelmében, amelynek a felperes is tagja, külföldi per megindításához a megbízónak a költségek vállalását is magában foglaló megbízása szükséges. A keretszerződés tehát reá is érvényes. A felperes viszont a pert megelőzően kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a költségeket nem vállalja, mert azokat az alperesnek kell a bizományi díjból fedeznie; ettől az álláspontjától a felperes csak a fellebbezési eljárás során tért el.
A fellebbezés nem alapos.
Helyesen hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 31. §-ának az a rendelkezése, hogy a külföldi féllel szemben indított peres eljárás költségét a megbízónak kell viselnie, egyben azt is jelenti, hogy perlési megbízása esetén nincs szükség külön írásbeli nyilatkozatra abban a vonatkozásban, hogy a megbízó a perköltségeket vállalja. Helytálló a felperesnek az az állítása is, hogy az alperes a külföldi fél ellen a pert perlési megbízás esetén akkor is köteles megindítani, ha a perlési megbízás nem tartalmaz a költségekre vonatkozó írásbeli vállalást; a perindítás elmulasztása esetén az alperes az ügyviteli kötelezettségét szegi meg.
A per tárgyát képező esetben azonban az alperes és – a felperes tagként magában foglaló – egyesülés között a tagvállalatokra is kiterjedő érvénnyel keretszerződés jött létre, amelynek értelmében az alperes a külföldi féllel szemben peres eljárást csak abban az esetben köteles indítani, ha az erre irányuló perlési megbízás a költségek viselésére kifejezett nyilatkozatot tartalmaz. Erre tekintettel nem fogadható el a felperesnek az a hivatkozása, hogy az említett kormányrendelet ismertetett rendelkezése folytán az alperes a költségek kifejezett vállalása nélkül is köteles lett volna a külföldi féllel szemben a pert megindítani. A perindítás megtagadása tehát a költségek vállalására vonatkozó nyilatkozat hiányában a keretszerződés folytán nem tekinthető az alperes ügyviteli mulasztásának. A felperes az előbb említett jogszabályra csak a fellebbezési eljárás során hivatkozott, viszont azt megelőzően a költségek viselését határozottan megtagadta azon az alapon, hogy álláspontja szerint a 14/1979. (IX. 1.) ÁH számú rendelkezés 1. §-ának (3) bekezdése szerint a perköltségeket az alperesnek kell viselnie, és azokat a felperesre nem háríthatja át. A felperes a perköltségek összegét is vitatta, és azt nem fogadta el. Így az alperest a perlési megbízás ellenére sem terhelte a per megindításának kötelezettsége, azt indokoltan tagadta meg.
Figyelembe kellett venni azt is, hogy az alperes értesítette a felperest arról, hogy a külföldi per költségei előreláthatóan meghaladják a felperes követelésének összegét, és hogy a költségek a KGST Általános Szerződési Feltételek értelmében a per kimenetelétől függetlenül a felperest terhelik. A felperes ezt a közlést követően nem ismételte meg a perlési megbízást, illetve nem hívta fel az alperest arra, hogy a külföldi féllel szemben az eljárást a perköltségek mérvére tekintet nélkül indítsa meg, hanem továbbra is vitatta az alperes által közölt mérvű perköltségek szükségét. Ilyen körülmények között az alperesnek nemcsak joga, de devizatakarékossági okból kötelessége is volt, hogy a külföldi eladóval szemben az eljárás megindításától eltekintsen.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a külföldi eladó perlésének elmulasztásával, illetve megtagadásával ügyviteli mulasztást nem követett el. A 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 21. §-ának (1) bekezdése csak arra az esetre állapítja meg a bizományos felelősségét, ha a külkereskedelmi szerződés megkötése és teljesítése érdekében nem tett meg minden elvárható intézkedést, és ennek során nem a megbízásban foglalt feltételeknek, a megbízó érdekeinek, a nemzetközi kereskedelmi szokásoknak, az államközi szerződéseknek és a mindenkori kereskedelem- és devizapolitikai irányelveknek megfelelően járt el. Természetszerűen ugyanez az elvárás terheli a bizományost az említett rendelet 23. §-a szerint a megbízót fenyegető károk elhárítása és enyhítése körében. Eszerint a bizományos külkereskedelmi vállalat a külföldi fél szerződésszegése folytán felmerült kárért csak ügyviteli mulasztás esetén felelős.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. GF. I. 31 032/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás