GK BH 1984/326
GK BH 1984/326
1984.08.01.
A külkereskedelmi bizományos számára a jogszabály csak a megbízóval való elszámoláshoz biztosít 15 napos határidőt;egyéb kötelezettségeit a bizományos az adott körülmények között elvárható időtartamon belül tartozik teljesíteni [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek., 27. § (3) bek.].
A felperes megbízó részére az alperes bizományos – miután a külföldi eladó teljesített – a vételár forint-fedezetéből visszamaradt 274 093 Ft-ot 1981. október 20-án utalta át. Az ellene 1606 Ft kamatveszteség címén előterjesztett keresetet a felperes arra hivatkozással nyújtotta be, hogy az alperes az ún. rendbenléti igazolást 8 napos késedelemmel küldte meg a pénzintézetnek, az akkreditív maradvány visszafizetése iránt pedig további 7 napos késedelemmel intézkedett.
Az alperes vétlenségére hivatkozva a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint az ügyvitele során mindkét esetben a tőle elvárható módon járt el.
Az elsőfokú bíróság 899 Ft erejéig marasztaló, ezt meghaladóan pedig elutasító ítéletet hozott. Az ítélet indokolása szerint az alperes neki felróható ügyviteli mulasztást követett el, mert egyik esetben sem a tőle elvárható legrövidebb időn belül intézkedett. A marasztalás összegét a bíróság a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján a per összes körülményeinek mérlegelésével határozta meg. Az ítélet marasztaló része ellen az alperes fellebbezett. Kérte az ítélet sérelmezett részének megváltoztatásával a kereset teljes terjedelmében való elutasítását. Az ügyviteli mulasztásait cáfolva állította, hogy a cselekményeinek megtételére a 32/1967. (IX. 23) Korm. sz. rendelet 27. §-a (3) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával 15 nap áll rendelkezésére, amihez képest az intézkedések megtételével nem késett.
A fellebbezés nem alapos.
A külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében az alperes a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes érdekeinek megfelelően volt köteles eljárni. Az alperest a Magyar Nemzeti Bank 1981. július 23-án – a vele előzetesen folytatott telefonbeszélgetés tartalmára utalva – 48 órán belüli nyilatkozattételre hívta fel. Az alperes azonban a saját előadása szerint hozzá 1981. július 27-én érkezett felhívásra az előbbi határidő helyett – a felperes érdekét figyelmen kívül hagyva – csak 1981. augusztus 12-én, 14 napos késedelemmel adott válasznyilatkozatot. A késedelem nyomán a felperesnél – a letétként kezelt forintfedezet elszámolási időpontjának kitolódása miatt – érdeksérelem következett be, ami kizárólag az alperes előbbi ügyviteli mulasztására vezethető vissza, a felperes kamatvesztesége tehát neki róható fel. A felelőssége alóli kimentésére ugyanis még bizonyítottsága esetén sem fogadható el az a védekezése, hogy a „nyári szabadságolások miatt” nem volt képes a szóban levő intézkedés korábbi megtételére. Arra pedig a jogszabály téves kiterjesztő értelmezésével hivatkozott, hogy bármilyen intézkedés megtételére legalább 15 nap áll rendelkezésére, mert az említett rendelet 27. §-ának (3) bekezdése csupán az elszámolási kötelezettségének határidejét tartalmazza. Ennélfogva az alperes a fellebbezésben – az összegét tekintve általa sem kifogásolt – részbeni marasztalását megalapozatlanul sérelmezte.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét – az indokolásának a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált részbeni kiegészítése mellett – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 014/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás