MK BH 1984/330
MK BH 1984/330
1984.08.01.
Ha a munkáltató az arra jogosult dolgozójának nem adott munkaruhát, aminek következtében a dolgozó arra kényszerült, hogy a munkavégzés során a saját ruháját használja, a munkaruha helyett utólag nem adható pénzbeli megváltás, köteles azonban a dolgozó saját ruházata viseléséből származó kárát megtéríteni [1967. évi II. törvény 62. §; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 70. §].
A felperes 1970-től 1981. július 23-ig állt az alperesnél alkalmazásban előbb fűtőként, utóbb pedig portásként. Munkaviszonya megszüntetése után kérelemmel fordult az alperes mellett működő munkaügyi döntőbizottsághoz, mert az alperes a munkaviszonya fennállása idején részére munkaruhát nem biztosított.
A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét elutasította.
A felperes ezt követően a munkaügyi bírósághoz fordult keresettel. A döntőbizottsági határozat megváltoztatását és kérelme teljesítését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereseti kérelmet az Mt. V. 70. §-ának (3) bekezdésére utalva – mely szerint a munkáltató a munkaruha és formaruha helyett pénzbeli megváltást nem adhat – elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adatai alapján tényként állapítható meg, hogy felperes az alperesnél fennállott munkaviszonya alatt munkaruha-juttatásban nem részesült. A munkaruhára való jogosultságát a munkaügyi bíróság – a kereseti kérelemmel kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontja miatt – nem vizsgálta ugyan, de a munkaügyi döntőbizottsági iratok alapján arra kell következtetni, hogy a felperes munkaruhára jogosult volt.
A munkaügyi bíróság az Mt. V. 70. §-a (3) bekezdésének a munkaruha pénzbeli megváltását tiltó rendelkezését tévesen értelmezte. Ez a rendelkezés ugyanis arra vonatkozik, hogy a munkáltató a munkaruha- és formaruha-juttatást mint természetbeni juttatást nem válthatja át pénzbeni megváltásra, vagyis a munkaruhát és a formaruhát természetben kell – az arra jogosult dolgozók részére – kiadni. A jogosultak körét és a jogosultság feltételeit – az Mt. V. 70. §-ának (1) bekezdése szerint – a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni. Ha e szabályok szerint meghatározott munkakörben munkaruha jár, a dolgozónak arra alanyi joga van, a munkáltató köteles neki a munkaruhát természetben kiadni. Ez a jog és kötelezettség természetesen csak a munkaviszony fennállása időtartamára vonatkozik, de ha a munkáltató bármely oknál fogva kötelezettségét elmulasztja, jogellenesen jár el, s ezzel az eljárásával kárt okoz a dolgozónak, mivel arra készteti, hogy munkaruha helyett a saját ruháját használja a munkavégzési kötelezettségei teljesítése során.
A munkaruha kiadása iránti igény a munkaviszony fennállása alatt nem kártérítési igény, nem tartozik az anyagi felelősség körébe. Abban az esetben azonban, ha az igény már nem teljesíthető, mert a munkaviszony megszűnése folytán a munkaruha már nem adható ki természetben, az igény átfordul kártérítési igénnyé, és az anyagi felelősség keretébe tartozik. Ennél az igénynél a munkáltató anyagi felelősségét az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján – vétkességének vizsgálata nélkül – kell elbírálni.
A munkáltatónak a Mt. 62. §-ában meghatározott anyagi felelőssége ugyanis kiterjed a munkaviszony keretében okozott kár minden esetére. Kivétel csak az, amikor a dolgozó a munkáltatóval szemben olyan követelést támaszt, amely az Mt.-nek és az Mt. V.-nek egyéb rendelkezésein (pl. a munkaviszony jogellenes megszüntetésének anyagi követelményire vonatkozó rendelkezésein) alapul. Minthogy a munkaruha jogellenes ki nem adásával a dolgozónak okozott kár megtérítéséről sem a Munka Törvénykönyve, sem annak végrehajtási rendelete külön szabályozást nem tartalmaz, az Mt. 62. §-án alapul a munkáltató felelőssége azért a kárért is, amelyet a dolgozónak a munkaruha jogellenes ki nem adásával okozott.
A munkaügyi bíróság ezért a felperes – általa elbírált – kereseti kérelme tekintetében akkor járt volna el helyesen, ha egyrészt vizsgálja a munkaruhára való alanyi jogosultságot, másrészt a munkaruha munkáltató részéről történt ki nem adásának ténye folytán a munkáltatónak az Mt. 62. §-án alapuló kártérítési felelősségét megállapítja, és a munkáltatót megfelelő összegű kártérítés megfizetésére kötelezi. Az összeg meghatározásánál a munkaruha juttatási és kihordási idejének és kiskereskedelmi árának van meghatározó jelentősége. Mindezek azonban a munkaügyi per során nem nyertek tisztázást és megállapítást. (M. törv. I. 10 014/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás