MK BH 1984/332
MK BH 1984/332
1984.08.01.
I. Ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet a tagjával meghatározott területeknek a munkakörén és a munkaidején túli megművelésére kötött megállapodást, a tagnak azonban megművelés végett a megállapodásban meghatározottnál kisebb földterületet biztosított, a tagot a megállapodásban kikötött munkadíjnak csak a ténylegesen megművelt területtel arányban álló része illeti meg [17/1981. (IX. 29.) MÉM sz. r. 2. § (2) bek.; 4/1981. (II. 26.) MÉM–MüM sz. r.].
II. A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja a külön megállapodás alapján végzett munkáért adott díjazás után nyugdíjjárulékot köteles fizetni [SZOT Tb. Főig. 2–243. (Tb. K. 1983. 1–2. sz. közl.].
A felperesek az alperes termelőszövetkezet tagjai. 1982 márciusában megállapodást kötöttek az alperessel, melyben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a megállapodásban meghatározott nagyságú cukorrépa-területen munkakörükön és munkaidejükön kívül tőbeállítási és gyommentesítési munkákat végeznek 1982. augusztus 20-ig. A termelőszövetkezet az elvégzett munkáért a munka átvétele után 1982 szeptemberében 5100 forintot fizet hektáronként. A megállapodás 7. pontja szerint a megállapodásban nem szabályozott egyéb kérdésekben a 17/1981. (IX. 29.) MÉM számú rendeletben foglalt rendelkezések az irányadók.
Az alperes a felperesek részére a megállapodásban megjelölt földterületnél kisebb, egy hektárnyi terület helyett 9300 m2 területet adott át művelésre. Ezt a tényt az alperes a felperesekkel írásban nem közölte. A munka ellenértékének kifizetésekor azonban az alperes a munkadíjat a ténylegesen megművelt földterület nagyságára figyelemmel határozta meg, amelyet azután a föld meg nem felelő művelésekre tekintettel csökkentett összegben fizetett ki.
A felperesek kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság elutasította. A döntőbizottság határozata ellen a felperesek keresetet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Keresetükben a megállapodásban meghatározott és a ténylegesen kifizetésre került összeg különbözetének megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereseti kérelmeknek megfelelően marasztalta az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a peres felek a szerződést a Ptk. 218. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel csak írásban módosíthatták volna. Mivel az alperes a felpereseket a kisebb terület kiméréséről írásban nem értesítette, a felpereseket megilleti a megállapodásban meghatározott összeg. A munkaügyi bíróság nem fogadta el az alperes védekezését. Az alperes azzal védekezett, hogy három jogcímen vonta le a felperesektől a kereseti kérelemben meghatározott összeget: a megállapodásban megjelölt földterületnél kisebb földterületet műveltek; a kifizetésre kerülő munkadíjból le kellett vonnia a nyugdíjjárulék összegét; egyes felperesek nem megfelelően művelték meg a részükre átadott földterületet. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában megállapította: az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperesek nem tettek eleget munkavégzési kötelezettségüknek. A nyugdíjjárulék levonásának kérdésével nem foglalkozott. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek között a megállapodás megkötésével nem polgári jogviszony jött létre. A felperesek tagsági viszonyuk alapján kötöttek megállapodást az alperessel. A megállapodásra – amint arra annak a 7. pontja is utal – a 17/1981. (IX. 29.) MÉM számú rendelet és az ehhez kapcsolódó 4/1981. (II. 26.) MÉM–MüM számú együttes rendelet szabályai irányadók. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok munkakörön és munkaidőn túli munkavégzéséről szóló 17/1981. (IX. 29.) MÉM számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint a munka díját a megfelelő munkadíjtételek alapulvételével kell meghatározni. A perben nem volt vitás, hogy a felperesek a megállapodásban megjelöltnél kisebb földterületet műveltek, ebből viszont következik, hogy kisebb földterület művelése esetén csak az azzal arányban álló díjazás illeti meg a felpereseket. El nem végzett munkáért, munkadíjat jogosan nem igényelhetnek. Helyesen járt el ezért az alperes, amikor a felperesek munkadíját a művelt földterület mértékéhez igazodóan arányosan csökkentette.
Az alperes termelőszövetkezet azzal, hogy a felpereseknek kisebb területet tudott művelésre biztosítani, mint amelyet az írásbeli megállapodás tartalmaz, nem teremtett alapot arra, hogy a munkát végzők a meg nem művelt területek után is díjazásban részesüljenek.
Jogszerűen vonta le az alperes a felperesektől a munkadíj után járó nyugdíjjárulékot is. Ennek megfelelő álláspontra helyezkedett a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság is a 2–243/1982. számú közleményében (megjelent a Társadalombiztosítási Közlöny 1983. évi 1–2. számában), amelyben az érdekelteket úgy tájékoztatta, hogy a külön megállapodás alapján végzett munkáért adott díjazás után a tag nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
A minőségi kifogás miatti levonás jogszerűségét az alperes a perben nem tudta bizonyítani. Erre tekintettel a törvényességi óvás nem érintette a munkaügyi bíróság ítéletét abban a részében, hogy az említett jogcímen az alperes nem eszközölhetett volna levonást a felpereseknek járó munkadíjból.
Az I. rendű felperes a megállapodásban meghatározott 3 hektár helyett 2,79 hektár területet művelt meg. Az e területre eső munkadíj 14 220 forint. Ebből levonva 10% nyugdíjjárulékot – 1422 forintot – és az I. rendű felpereseknek kifizetett 11 502 forintot, a különbözet 1296 forint, amelynek kifizetését jogosan igényelheti. Az ennek megfelelő számítás szerint illeti meg munkadíj a többi felperest is. (M. törv. I. 10 351/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás