BK BH 1984/337
BK BH 1984/337
1984.09.01.
Az elkobzásra irányuló különleges eljárásban az érdekelt személy fogalma, akivel szemben az ügyésznek az indítványt elő kell terjesztenie [Be. 57. §, 375. §; Btk. 77. §, 314. §].
A járásbíróság végzésével a M. L.-tól és Sz. J.-nétől lefoglalt lakókocsit elkobozta.
A megállapított tényállás szerint a Német Szövetségi Köztársaságban élő Cs. F. 1981 nyarán megkérte Sz. J.-nét meghibásodott lakókocsijának a megőrzésére. Sz. J.-né a kérésnek eleget tett.
1982 nyarán Cs. F. ismét Magyarországra látogatott. Miután Sz. J.-né az őrzésére tovább már nem volt hajlandó, Cs. F. a lakókocsit más helységbe vontatta. M. L.-hoz, aki megengedte a külföldinek, hogy a 20 000 forint értékű lakókocsit az udvarában tárolja. A szerződések ingyenesek voltak.
A városi-járási ügyészség megállapította, hogy M. L. és Sz. J.-né megszegték a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt szabályt, s ezáltal megvalósították a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértésének bűntettét. Az ügyészség a nyomozást a Be. 139. §-a (1) bekezdésének c) pontjára, valamint a Btk. 28. §-ára figyelemmel megszüntette, s a terhelteket megrovásban részesítette.
Ezt követően 1983. március 1-jén az ügyészség a járásbírósághoz indítványt terjesztett elő a lakókocsi elkobzása érdekében.
Az ügyészi indítvány nyomán hozott, első fokon jogerőre emelkedett, elkobzást kimondó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság végzése az elkobzás kimondása és az eljárási költségek viselésére kötelezés miatt törvénysértő.
Ezért a végzést hatályon kívül helyezte, a M. L. és Sz. J.-né ellen indult elkobzásra irányuló eljárást megszüntette, a lefoglalt lakókocsi elkobzását pedig mellőzte, ugyanakkor lefoglalását fenntartotta.
Az iratokat a Cs. F.-el szemben lefolytatandó eljárás megfontolása érdekében az ügyészségnek küldte vissza.
A határozat szerint az elkobzásra az adott esetben a Btk. 314. §-ának (1) bekezdése alapján van törvényes lehetőség. Eszerint a devizagazdálkodás megsértése esetén az elkövető tulajdonában levő azt a dolgot kell elkobozni, amelyre a bűncselekményt elkövették. Minthogy a lakókocsi tulajdonosa nem M. L. és Sz. J.-né voltak, ezért az elkobzási indítványt nem velük, hanem Cs. F.-el szemben kellett volna előterjeszteni, aki ugyancsak megszegte az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt szabályt, s ezzel a devizagazdálkodás megsértése bűncselekményét elkövette.
További tévedés volt az elkobzásnak mindkét személlyel szembeni kimondása is, mert az nem volt vitás, hogy a lakókocsi már az eljárás idején nem volt Sz. J.-né birtokában.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás indokolása szerint a Be. 375. §-ában szabályozott eljárás nem valamely személy büntetőjogi felelősségének a megállapítására irányul, a tárgyi eljárásnak az ilyen felelősségre vonás nem is előfeltétele. Az elkobzásra irányuló eljárás lefolytatására akkor is lehetőség nyílik, ha büntetőeljárást akár a nyomozás során, akár a tárgyalás előkészítésekor megszüntették, sőt a Be. 375. §-ának (1) bekezdése szerint még akkor is, ha büntetőeljárás senki ellen sem indult. Ebből viszont az következik, hogy az eljárás központi kérdése nem a büntetőjogi felelősség léte vagy hiánya, hanem kizárólag annak beható vizsgálata, hogy a lefoglalt tárgy elkobzásának anyagi jogi és eljárásjogi feltételei fennállnak-e vagy sem.
Amennyiben tehát az elkobzási ügyben az ügyész indítványt terjeszt elő, a bíróság feladata nem annak tisztázása, hogy az elkobzási indítvánnyal érintett személyt büntetőjogilag felelősségre vonták-e, hanem az, hogy elkobozható-e a lefoglalt tárgy vagy sem. Más szóval, ha devizagazdálkodás megsértése miatt valamely dolog elkobzására kerülhet sor, nincs jelentősége annak, hogy az ügyész “kivel szemben” indítványozta az elkobzásra irányuló tárgyi eljárás lefolytatását. Az elkobzást akkor is ki kel mondani, ha az elkobzásnak helye van ugyan, de az ügyész indítványa folytán érdekelt személlyel szemben a Btk. 314. §-ának (1) vagy (2) bekezdésében foglalt feltételek nem állapíthatók meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot nem tette magáévá.
Az elkobzás a Btk. 70. §-a (1) bekezdésének 5. pontja szerint olyan intézkedés, amely akkor alkalmazható, ha annak a törvényi – az adott esetben a Btk. 314. §-ában meghatározott – előfeltételei fennállnak.
Az előfeltételek között pedig alapvető az, hogy az elkövető a tulajdonában levő dologra nézve megsértette-e a devizagazdálkodás szabályait, és ezzel bűncselekményt követett-e el. Ennek tehát a Btk. 314. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rendelkezés szerint az a következménye, hogy az elkövető tulajdonában levő dolgot akkor is el kell kobozni, ha az elkobzandó dolog esetleg nincs az elkövető birtokában.
A Btk. 314. §-ának (1) bekezdésében foglaltakhoz képest kisegítő a Btk. 314. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az elkobzásnak akkor is helye van, ha a dolog – bár nem ő a tulajdonos – az elkövető birtokában van, feltéve, hogy a tulajdonos a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudott.
A Btk. 314. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések egymáshoz való viszonya tehát az, hogy a devizagazdálkodás tárgyát képező dolog a birtokostól akkor is elkobozható, ha a tulajdonosa nem követett el ugyan bűncselekményt, de tudott arról, hogy a dolog birtokosát a devizagazdálkodás megsértésének a bűncselekménye terheli.
A Btk. 314. §-ának (1) bekezdésére tekintettel viszont nincs lehetőség a Btk. 314. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazására, ha a dolog tulajdonosa maga is a devizagazdálkodást sértő bűncselekmény elkövetője.
Mindebből – figyelemmel a Be. 375. §-ának (5) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, hogy az elkobzásra irányuló tárgyi eljárásban a bűnügyi költségek viselésére vonatkozó, a Be. 217–219. §-aiban meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni – az következik, hogy az ügyész a Be. 375. §-a szerinti indítványt csak azzal az “érdekelttel” szemben terjesztheti elő eredménnyel, aki tulajdonosa annak a dolognak, amelyre nézve a bűncselekményt elkövette. Amennyiben pedig a bűncselekményt el nem követő tulajdonos tudott arról, hogy a dolgot birtokában tartó személy a dologra nézve a devizagazdálkodás megsértésének bűncselekményét követte el: az indítványnak ez utóbbival szemben lehet helye.
A törvényességi óvás álláspontjának helyessége esetén ugyanis előfordulhatna, hogy az ügyészi indítványban érintett személy köteles lenne viselni a tárgyi eljárás költségeit, olyan esetben is, amikor az ügyész olyan személlyel szemben indítványozta az elkobzás kimondását, akivel szemben az elkobzásnak a Btk. 314. §-ának sem az (1), sem pedig a (2) bekezdésében meghatározott feltétele nem állott fenn, de az nem kétséges, hogy más “érdekelttel” szemben a törvény az elkobzás kimondását lehetővé teszi. Az ilyen jogértelmezésnek azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs törvényes alapja.
Éppen ezért helyesen járt el a Legfelsőbb Bíróság, amikor a törvényességi óvásnak helyt adott és a M. L., valamint a Sz. J.-né ellen indult elkobzásra irányuló eljárást megszüntette.
Helyesen állapította meg a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy Sz. J.-nével szemben az elkobzás kimondása ettől függetlenül törvénysértő volt, mert a lakókocsi az eljárás idejében már nem volt a birtokában.
Az újabb törvényességi óvás szerint a Legfelsőbb Bíróság határozata azért is törvénysértő, mert a Legfelsőbb Bíróság olyan ügyben döntött, melyben az alapul szolgáló határozat nem emelkedett jogerőre.
A törvényességi óvás annyiban alapos, hogy az ebből az okból korábban is előterjesztett ügyészi állásfoglalás elutasításának indoklása tévesen utal arra, hogy a Be. 375. §-ához fűzött igazságügy-miniszteri indoklás kiemeli: a tárgyi eljárásban az érdekeltet a terhelt jogai illetik meg. Az említett törvényhely miniszteri indoklása ugyanis ilyen megállapítást valóban nem tartalmaz. Az a következtetés azonban, hogy a Be. 375. §-ában szabályozott eljárásban érdekelt csak olyan elkövető lehet, akivel szemben az ügyész elkobzási indítványt terjesztett elő, mégis helyes. Ez következik a Be. 375. §-a (3) és (4) bekezdésének egybevetéséből, valamint az (5) bekezdésének a költségek viselésére vonatkozó már idézett szabályából, melyek szerint az elkobzásra irányuló különleges eljárásban az az érdekelt, akivel szemben az ügyész az elkobzás kimondását indítványozta. E különleges eljárás során a Be. 57. §-ában meghatározottak (egyéb érdekelt) valóban csak azzal a megszorítással értendők, hogy nem bármilyen érdekeltről, hanem csak a Be. 375. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ügyészi indítvány folytán érdekelt személyről van szó.
Ha tehát az ügyész nem az érdekelttel szemben indítványozza az elkobzásra irányuló eljárást, vagyis azzal a szemben, akivel szemben az elkobzás anyagi jogi feltételei fennállnak, az esetleges jogsérelem az alaptalanul előterjesztett indítvány elutasításával és a valódi érdekelttel szemben elkobzásra irányuló ügyészi indítvány előterjesztésével orvosolható, miként erre a Legfelsőbb Bíróság határozatában rámutatott.
A B. törv. II. 742/1982. számú eseti döntésben [BH 1983/10–381.] foglaltakkal szemben az Elnökségi Tanács a jogszabály ilyen értelmezését tartja helytállónak az érdekelt és az egyéb érdekelt megkülönböztetésében, akik esetében szükség szerint a külföldi személynek a határozatot kirendelt képviselő címére kell megküldeni.
Mindez nem jelenti azt, hogy az elkobzásra irányuló különleges eljárásban az “egyéb érdekeltnek” semmi szerepe nem lehet. Az, aki – az iratok tartalma szerint – igényt tarthat olyan dologra, amire nézve a Btk. 314. §-ának (1) vagy (2) bekezdése alapján más személlyel szemben az elkobzás kimondására kerülhet sor, ebben az eljárásban is igényelheti, hogy a tárgyaláson megjelenjék, az őt közvetlenül érintő körben indítványokat és észrevételeket tehessen, s a határozat reá is vonatkozó része ellen fellebbezést jelentsen be. A bíróságnak azonban nem feladata annak felderítése, hogy az elkobzási ügyben nincs-e ilyen egyéb érdekelt.
Nem sértett tehát jogszabályt az ügyben eljárt járásbíróság, amikor az elkobzást kimondó végzést Cs. F.-nek nem kézbesítette, mert nem ilyen egyéb érdekelt személyről volt szó. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozatában helyesen rendelkezett tehát úgy, hogy a Cs. F.-el szembeni eljárás lefolytatásának megfontolása végett az iratokat megküldte az ügyészségnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alaptalannak megítélt törvényességi óvást elutasította. (Eln. Tan. B. törv. 446/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás