BK BH 1984/341
BK BH 1984/341
1984.09.01.
Megrovás alkalmazását önmagában nem zárja ki az a körülmény, hogy a bűncselekményt nagyobb értékre követték el, illetőleg a bűncselekmény nagyobb kárt okozott [Btk. 28. §, 71. § (1) bek., 309. § (2) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 1979 szeptemberétől 1983 júniusáig dolgozott a Német Demokratikus Köztársaságban, ahol házasságot kötött. Gyermekük született, a vádlott felesége – akinek keresete, jövedelme nincs – Magyarországon való telepedése iránt kérelmet terjesztett elő.
A vádlottat külföldi tartózkodása alatt ismerősei és feleségének rokonai nagymértékben segítették, melyet a vádlott akként kívánt viszonozni, hogy amikor 1983 júniusában hazalátogatott és szüleitől 10 000 forintot kapott ajándékba, azon ruhaneműket vásárolt, melyeket külföldre akart vinni, részben ajándékba, részben pedig azért, hogy azokat eladja és a pénzt családja megélhetésére fordítsa. A devizahatóság engedélye nélkül kísérelte meg külföldre vinni összesen 11 500 forint értékű ruhaneműt, melyet megtaláltak és részben lefoglaltak.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy fentiekkel a vádlott megszegte az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének e) pontjában és az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet 24. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt tilalmakat, és ezáltal elkövette a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértésének bűntettét.
A városi bíróság megállapította: a vádlott cselekményét az motiválta, hogy semmiféle jövedelemmel nem rendelkező feleségén segítsen, másrészt, hogy így viszonozza a korábban kapott segítséget. Ezért, valamint a vádlott büntetlen előéletére és „az elkövetett cselekmény csekélyebb anyagi értékére” figyelemmel a cselekményt olyan csekély fokban találta veszélyesnek a társadalomra, mely miatt a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen, ennek megfelelően a vádlottal szemben indított büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján – a Btk. 28. §-ára figyelemmel – megszüntette, és a vádlottat a Btk. 71. §-a (1) bekezdésének I. fordulata alapján megrovásban részesítette.
A fellebbezésben kifejtettek szerint törvénysértő és önellentmondó az elsőfokú bíróságnak az a két megállapítása, hogy a bűncselekményt csekélyebb anyagi értékre követték el, ugyanakkor nagyobb értékre is. Amikor ugyanis a törvény az egyes cselekményeket az elkövetési érték szerint minősíti szabálysértésnek, vétségnek, illetőleg bűntettnek, ezzel egyben állást foglal a cselekmények társadalomra veszélyességét illetően is. Erre figyelemmel a vádlott bűntettnek minősülő cselekményét nem lehet olyannak tartani, mely csekély fokban veszélyes a társadalomra, s ezért a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen.
Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a vádlott megszegte az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, mert a kivinni megkísérelt ruhaneműk – mint vagyoni érték – összértéke meghaladta az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet 24. §-a (1) bekezdésének e) pontjában írt értékhatárt. Tévedett azonban a cselekmény minősítése során. A vádlottnak ugyanis nem sikerült az ingóságokat külföldre vinnie, mert azokat a vámvizsgálat során megtalálták és lefoglalták. Cselekménye tehát nem befejezett bűntett, hanem az egyébként helyesen minősített devizagazdálkodás megsértése bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérlete.
A másodfokú bíróság egyetértett a városi bíróság megállapításával, mely szerint a vádlott cselekménye olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, mely miatt a legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen.
Nem tartotta helytállónak azt az álláspontot, mely szerint bűntett esetén, illetőleg akkor, ha „nagyobb értékre” elkövetett devizagazdálkodás megsértéséről van szó, a Btk. 28. §-ának alkalmazása elvi okokból kizárt. Ilyen álláspont sem a törvényből nem következtethető, sem a bírói gyakorlatban nem található. Elvileg mind az elkövetési értéktől, mind a büntetési tételtől függetlenül helye lehet a cselekmény társadalomra veszélyessége csekély foka megállapításának.
Nincs kizárólagos szerepe az ún. tárgyi oldalnak: a bűncselekmény tárgyának és a törvényi tényállás tárgyi oldalának. Abban tehát, hogy az elkövető cselekménye milyen fokban veszélyes a társadalomra, jelentősége lehet a törvényi tényállás alanyi oldalának, mint az adott esetben is: a motívumnak és a célzatnak.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság az elkövetés körülményeit helyesen tárta fel. Azokat csak annyiban kellett helyesbíteni, hogy nem a „cselekmény csekélyebb anyagi értéke” jön figyelembe, hanem az, hogy az elkövetési érték alig haladta meg a devizagazdálkodás megsértésének a Btké. 27. §-a (2) bekezdésében szabályozott 10 000 forintos „vétségi” értékhatárát.
A városi bíróság helyesen állapította meg, hogy a büntetlen előéletű vádlott cselekményét az motiválta, hogy ismerőseinek, felesége rokonainak korábbi szívességét, anyagi segítségét viszonozza. Ugyanakkor az a cél is vezette, hogy felesége számára – akinek semmiféle jövedelme, keresete nincs – a létfenntartást szolgáló anyagi eszközöket biztosítsa, bár nem kétséges, hogy ennek a büntetőjog által tilalmazott, helytelen módját választotta.
Azon a tényen felül, hogy a vádlott cselekményénél az elkövetési érték alig haladta meg a „vétségi értékhatárt”, jelentősége van annak is, hogy a cselekményt milyen okból és milyen célból követte el, illetőleg kísérelte meg elkövetni. A vádlott nem nyerészkedés, saját hasznára történő árueladás érdekében kísérelte meg a bűntett elkövetését, hanem a fent írt okból és célból. Ilyen körülmények között a vádlott cselekménye az elkövetéskor olyan csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Pécsi Megyei Bíróság 1. Bf. 713/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás