BK BH 1984/344
BK BH 1984/344
1984.09.01.
I. A bíróságnak az ítélet indokolásában a terhelt korábbi elítéléseit fel kell sorolnia, de az esetleg beállott mentesítés kérdésében szükségtelen az állásfoglalás [Btk. 100. §, Be. 220. § (3) bek.].
II. Kényszergyógyítás elrendelése esetén szükségtelen annak kimondása, hogy azt a szabadságvesztés alatt kell végrehajtani [Btk. 75. §; 8/1979. (VI. 30.) IM sz. r. 111. §].
A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 3 év 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, továbbá 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a vádlottat, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt magát kényszergyógyításnak vesse alá.
A tényállás lényege a következő.
A vádlott első feleségének halálát követően nagyobb mértékben italozni kezdett, részeg állapotban kötekedő, agresszív magatartást tanúsít. A vádlottnál kóros elmeállapot nem áll fenn, idült alkoholista. Alkalmi munkát végzett, volt azonban olyan időszak is, amikor nem dolgozott, ezért közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt elzárással sújtották. 1977. évben súlyos testi sértés miatt 2 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélték.
Az ítéleti megállapítás szerint erre az elítélésre nézve beállott a mentesítés.
A vádlott 1982 karácsonyán lépett élettársi kapcsolatra a sértettel.
1983. augusztus 15. napján délelőtt a vádlott és a sértett jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd a vádlott egy ismerőse társaságában külön is italozott és 13 óra tájban érkezett haza. A nyári konyha felé indulva észlelte, hogy élettársa nem főzött ebédet és ittassága következtében tántorog. Az imbolyogva feléje közeledő sértettet a vádlott ekkor felelősségre vonta, majd jobb kezével erőteljes ütést mért a sértett arcának jobb felére. A nem is védekező sértett az ütéstől teljes testhosszával hanyatt vágódva, tarkóját a konyha kövezetébe ütötte és eszméletét vesztette.
A sértett – akit csak másnap szállítottak kórházba – a műtét és kezelés ellenére – 3 nap múlva meghalt.
1. A Legfelsőbb Bíróság a súlyos testi sértés miatti elítéléssel kapcsolatos mentesítés beálltára vonatkozó megállapítást mellőzte.
A Btk. 100. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a mentesítés azoknak a hátrányos következményeknek a megszűnését jelenti, amelyeket különböző – államjogi, államigazgatási jogi, munkajogi vagy szövetkezeti jogi – szabályok fűznek az elítéléshez, tehát lehetővé teszi, hogy az elítélt ismét teljes jogi állampolgárként vehessen részt a társadalmi életben.
A Btk. 100. §-ának (3) bekezdése azonban a büntetőjogi következményeket a mentesítés hatálya alól kizárja. Újabb bűncselekmény elkövetése esetén tehát a mentesítésnek nincs jelentősége, az elkövetőnek viselnie kell mindazokat a hátrányos büntetőjogi következményeket, amelyeket a törvény az elítéléshez fűz. Mivel pedig a vádlott felfüggesztett szabadságvesztésének próbaideje a Btk. hatálybalépését (1979. július 1. napját) követően telt le, ez esetben nem az 1961. évi V. törvény mentesítési szabályait hanem – a Btk. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében – a Btk. 100–106. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
Ebből következően, amikor a vádlott korábbi büntetéseinek a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvében kifejtettek szerint jelentőséget kell tulajdonítani, az újabb bűncselekményt elbíráló bíróságnak a szóban levő büntetéseket az ítélet indokolásában fel kell sorolnia, de az esetleg beállott mentesítés kérdésében – mert az elítéléseket kizárólag büntetőjogi szempontból értékeli – szükségtelen állást foglalnia [BH 1983/9–344.].
2. Az idült alkoholizmusa miatt orvosi szempontból gyógyításra szoruló vádlott az alkoholista életmódjával szoros összefüggésben követte el a bűncselekményét, ennélfogva az elsőfokú bíróság a Btk. 75. §-a alapján helyesen rendelte el a kényszergyógyítást is, bár az ezzel kapcsolatos indoklást az ítélet nem tartalmazza.
Ugyanakkor azonban az ítélet rendelkező részében szükségtelenül kötelezte a vádlottat, hogy a kényszergyógyításnak a szabadságvesztés tartalma alatt vesse magát alá. A 8/1979. (VI. 30.) IM sz. rendelet (a továbbiakban: Bv. Szabályzat) 111. §-ának (3) bekezdéséből kitűnően ugyanis a Btk. 75. §-ára tekintettel elrendelt kényszergyógyítást a szabadságvesztés tartalma alatt hajtják végre, ugyanezen törvényhely (4) bekezdése szerint pedig az elítélt köteles magát a gyógyító kezelésnek alávetni. (Legf. Bír. Bf. II. 1233/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás