BK BH 1984/346
BK BH 1984/346
1984.09.01.
Az önbíráskodás megállapítható, ha a szerencsejátékon nyert pénzt meg nem engedett erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával szerzi meg az elkövető [Btk. 273. § (1) bek.].
A kerületi bíróság az I. r. és a II. r. terhelteket társtettesként elkövetett önbíráskodás vétségében mondta ki bűnösnek, ezért az I. r. terheltet 73 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 50 forintban állapította meg, a II. r. terheltet pedig 83 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 70 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt „ferblizni” kezdett a sértettel. A „bankban” az utolsó osztáskor 2000 forint volt. Ekkor az I. r. terhelt közölte, hogy ő nyerte meg a partit, mert neki négy db hetes lapja van, míg a sértettnek csak „negyvenje”. A nyerő lapokat be is mutatta. Ekkor a sértett a pénzt felkapta és el akarta tenni. Az I. r. terhelt megfogta a kezét, a társaságában levő és a játékot végignéző II. r. terhelt pedig a kezére ütött. Az ennek következtében a sértett kezéből kihulló pénzt a vádlottak felkapták, leugrottak a vonatról és elmenekültek.
A kerületi bíróság álláspontja szerint a terheltek nem tisztázták a sértettel, hogy ki nyert, a sértett a pénzt el akarta tenni, ezt a terheltek megakadályozták és a jogosnak hitt nyereséget erőszakkal megszerezték. Kártyaadósság esetén azonban a jog a követelés bírói úton történő érvényesítését kizárja, más utat, önkényt, erőszakot pedig nem enged meg. Ezért a terheltek felelősségét megállapította.
A másodfokú bíróság a terhelteket felmentette az ellenük emelt vád alól. Álláspontja szerint amikor az I. r. terhelt bemutatta, hogy nyert, a „bankban” levő pénz tulajdonosa lett, de annak birtokába azért nem tudott jutni, mert a sértett rosszhiszeműen és jogellenesen azt magához vette. A tulajdonos és az ő oldalán beavatkozó barátja a sértettnek ezt a jogellenes beavatkozását hárították el a birtokvédelem megengedett módja szerint [Ptk. 115. § (2) bek.].
Önbíráskodás azért nem valósult meg, mert az erőszak az igény érvényesítésének megengedett eszköze volt. Ezért a terhelteket az ellenük emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás szerint törvénysértő a felmentő rendelkezés.
A törvényességi óvás alapos.
Az I. r. terhelt és a sértett a vonaton, tehát nyilvános helyen tiltott szerencsejátékot játszott, s ezzel a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szabálysértést követték el. Ezért megállapodásuk, amelynek értelmében a nyertes a tiltott szerencsejáték szabályai szerint a „bankban” elhelyezett összeget megszerzi, jogszabályba ütközik, és a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.
A Ptk. 204. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint bírósági úton nem lehet érvényesíteni a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, a (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kötött szerződés semmis, az önkéntes teljesítést azonban nem lehet visszakövetelni.
Ezekből a rendelkezésekből az következik, hogy az egyébként nem tiltott játék esetében is a nyertes tulajdonszerzése nem önmagában a nyerés tényén, hanem a vesztes ehhez kapcsolódó önkéntes teljesítésén alapszik.
A pénznek a „bankban” való elhelyezése – a másodfokú bíróság álláspontjával szemben – nem tekinthető „előrehozott” önkéntes teljesítésnek, mert a játék végeredménye után a vesztes az általa betett összeget még polgári jogi következmények nélkül visszaveheti. Önkéntes teljesítésről csak akkor van szó, ha az összeg átadása megtörténik vagy a vesztes eltűri, hogy azt a nyertes a „bankból” magához vegye.
Az adott esetben a sértett a „bankban” levő összeg magához vételével kifejezésre juttatta, hogy nem kíván önként teljesíteni az egyébként is semmis megállapodás alapján. Jogellenesen járt el azonban, amikor nemcsak a saját pénzét vette vissza, hanem az I. r. terhelt által a „bankba” betett összeget is.
A terheltnek az I. r. terhelt által megnyert összeg visszaadására olyan közvetlen fizikai ráhatással kényszerítették a sértettet, amely erőszaknak minősül. Ez a magatartásuk azonban – ami az I. r. terhelt által a bankban elhelyezett összeg visszavételét illeti – nem jogellenes és nem bűncselekmény.
A Btk. 273. §-ának (2) bekezdése szerint „nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze”. A sértett jogellenesen vette magához ezt az összeget, ezért a terheltek a birtokvédelem szabályai szerint ezt a jogellenes beavatkozást önhatalommal is elháríthatták.
Más a helyzet a sértett által a „bankban” elhelyezett összeggel kapcsolatban, amely nem került az I. r. terhelt tulajdonába, és megszerzése érdekében a terheltek a jogszabályok alapján jogos erőszakot nem alkalmazhattak. Minthogy igényüket – mivel az I. r. terhelt a játékot megnyerte – jogosnak vélték, cselekményük a Btk. 273. §-ának (1) bekezdésében meghatározott önbíráskodás vétségét megvalósítja.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítéletnek a terhelteket felmentő rendelkezése törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte, és a terheltek bűnösségét a Btk. 273. §-ának (1) bekezdésében meghatározott önbíráskodás vétségében megállapította.
A büntetés kiszabása során egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen felsorolt és értékelt bűnösségi körülményekkel, de az időmúlás további enyhítő körülményként jelentkezett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal azonos mértékű pénzbüntetést alkalmazott a napi tételek száma és összege tekintetében egyaránt, illetőleg attól csak annyiban tért el, hogy a 73, illetve 83 nap helyett 70, illetve 80 napi tételt alkalmazott. (B. törv. III. 51/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás