PK BH 1984/356
PK BH 1984/356
1984.09.01.
Ha a volt házastársak a közös lakásban bérleti jogviszonyunk alapján laktak, a lakás használatának a rendezése a rendezése a lakásbérleti jogszabály alapján történik, míg ha a közös tulajdonukban álló házasingatlanban van, a lakás használatának elrendezésénél a Ptk.-nak a közös tulajdon használatára vonatkozó rendelkezései az irányadók, de a lakáshasználat rendezésénél a családvédelmi érdekeket figyelembe kell venni [Ptk. 140. §, Csjt. 31. § (6) bek., PK 391. sz., 1/1971. (II. 8) Korm. sz. r. 99-101. §].
A peres felek 1944-ben kötöttek házasságot, 1948-ban átépítéssel és bővítéssel három szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba, kamra és nyári konyha helyiségekből álló lakás készült el, amelynek mindegyik szobája az előszobából önállóan megközelíthető.
A házasság megkötése után az alperes először fuvarozással foglalkozott, majd kőműves kisipari engedélyt kért és kapott, s ezt az ipart folytatta 1982. május 31-ig, amikor is nyugdíjba ment. Az alperes különböző községekben dolgozott mint kőműves, a emiatt sokat volt távol családjától. A nevezett 1970-ig nagyobb mértékben fogyasztott szeszes italt, ekkor azonban agyvérzést kapott, s az italozást abbahagyta. Az alperes utóbb cukorbeteg lett és főként anyagi viták miatt a felek között a viszony fokozatosan megromlott, 1980 elején pedig közöttük az életközösség is megszűnt.
Az alperes 1980 decemberétől egyik ismerősének K. községben levő lakásán tartózkodott.
Az alperesnek az illetékhivatal kimutatása szerint 24 701 forint illetéktartozása, és 819 080 forint adótartozása keletkezett, emiatt vele szemben ingó- és ingatlanárverést rendeltek el.
A felperes a házasság tartalma alatt munkaviszonyban nem állt, nyugdíjjal vagy egyéb jövedelemmel nem rendelkezik. Az alperesnek 1982. június 1-jétől kezdődően havi 3451 forint nyugdíja van, amely magában foglalja a havi 180 forint házastársi jövedelempótlékot is.
A felperes 1983. január 10-én előterjesztett keresetlevélben a házasság felbontását, 1982. július 15-től az alperesnek havi 1380 forint házas társi tartásdíj fizetésére kötelezését és a volt házastársi közös lakás kizárólagos használatára történő feljogosítását kérte.
Az alperes a házasság felbontására és a lakás kizárólagos használatára irányuló kereset elutasítását kérte, a házastársi tartásdíj tekintetében a kereset jogalapját elismerte, az igényelt összeget azonban túlzottnak minősítette. Végül a lakás megosztott használata iránt viszontkeresetet terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, és 1982. augusztus 1. napjától kezdődően a felperes javára 1200 forint házastársi tartásdíjat ítélt meg, végül a felek közös tulajdonában levő házasingatlan megosztott használatát rendelte el akként, hogy az előszobából jobbra nyíló 2 szoba kizárólagos használata a felperest, a balra nyíló szoba használata az alperest illeti meg az egyéb helyiségek közös használata mellett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság annyiban változtatta meg az első fokú ítéletet, hogy a perbeli lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. A fellebbezési bíróság ítéletének indoklásában azt állapította meg, hogy az alperes a perbeli lakásból visszatérési szándék nélkül távozott; ezért lakáshasználati jogviszonya a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 101. §-a értelmében megszűnt.
A jogerős ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A volt házastársak közös lakása használatának rendezésére az R. csupán arra az esetre állapít meg szabályokat, ha a házastársak a közös lakásban bérlőtársi jogviszony alapján laktak vagy a lakás valamelyikük szolgálati lakása volt. Az ilyen lakásokra vonatkozik az R. 101. §-ában foglalt rendelkezés, amelyet a másodfokú bíróság a lakásvita elbírálásánál alkalmazott.
A perbeli lakás azonban nem bérlakás, hanem a felek közös tulajdonában álló házingatlanban van, amelynek használatára a Ptk. rendelkezései és a Legfelsőbb Bíróság PK 391. számú állásfoglalásban foglaltak az irányadók azzal, hogy a lakáshasználat rendezésénél a bíróságnak a családvédelmi érdekeket is figyelembe kell vennie. [Csjt. 31. §-ának (6) bekezdése].
Az eddigi rendelkezésre álló peradatok szerint a peres felek eszmei közös tulajdonában álló házasingatlan 3 szobás és több mellékhelyiségből álló lakást biztosít a felek részére.
A Ptk. 140. §-a értelmében a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára. A tulajdonosi jogok fennmaradását nem érinti az a körülmény, ha a tulajdonos (társtulajdonos) a tulajdonjogból eredő valamelyik részjogosítványát átmenetileg nem gyakorolja. Tehát pusztán azért, mert az alperes ez idő szerint másutt tartózkodik, a közös tulajdonban levő lakás használatára vonatkozó jogosultsága nem szüntethető meg.
Más kérdés az, hogy a családvédelmi szempontok figyelembevételével, illetőleg olyan felróható magatartás igazolása esetén, amely idegen bérlőtársak között is alapot nyújthatna a bérlőtársi jogviszony megszüntetésére, a bíróság az ilyen magatartást tanúsító volt házastársak egyikét távozásra kötelezheti akkor is, ha az ingatlan résztulajdonosa.
A családvédelmi érdekek vizsgálatánál fő szempont a kiskorú gyermekek érdeke, emellett azonban vizsgálni kell a volt házastársak személyi körülményeit, kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyait, egészségi állapotukat és családjogi kötelezettségeik alakulását is.
A felperes 61, az alperes pedig 62 éves. Az első fokú ítéleti ténymegállapítás szerint az alperes cukorbeteg, korábban agyvérzése is volt, jelenleg nyugdíjas, s az ebből eredő jövedelme 3451 forint.
Jogerős ítéleti rendelkezés szerint azonban az alperes volt házastársa részére havi 1200 forint tartásdíjat köteles fizetni. A felek gyermekei nagykorúak, önállóak, s a felperes kereseti előadása szerint nem élnek a szülőkkel. Így a felek közös gyermekeinek érdekeit tekintve „családvédelmi érdekek” nem akadályozzák a közös tulajdonra vonatkozó anyagi jogi szabályok alkalmazását.
Nem zárja ki ezt a lehetőséget az alperes magatartása sem, mivel a per során a felperes nem tudott olyan körülményt igazolni, amely az alperes terhére róható okból – bérlőtársi jogviszony fennállása esetén – alapul szolgálhatna az alperes lakáshasználati jogosultságának a megszüntetésére. Pusztán az a körülmény, hogy a házassági életközösség tartós fennmaradása az alperes magatartására visszavezethető okból hiúsult meg, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a bíróság az alperest társtulajdonosai jogaitól is megfossza.
Egyébként a jogerős ítéleti döntés a lakáshasználat tekintetében azért sem tekinthető méltányosnak, mert a lakás alapterülete, lakószobáinak és mellékhelyiségeinek száma, valamint terjedelme jelentősen meghaladja a felperes indokolt lakásszükségletének mértékét, és műszaki leválasztás nélkül is lehetőséget nyújthat az ingatlan használatának megfelelő elkülönülést eredményező rendezésére s a mellékhelyiségek közös használatának lehető elkerülésére. Ezt az utóbbi körülményt azonban az elsőfokú bíróság részleteiben nem vizsgálta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét, valamint az elsőfokú bíróságnak a lakáshasználatra és a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ezzel összefüggésben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 061/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás