GK BH 1984/364
GK BH 1984/364
1984.09.01.
A vásárló nem köteles a használat során megőrizni a bútorokon elhelyezett minőségi bizonyítványt: ennek a vásárlói kifogás közlésekor megállapított hiánya nem bizonyítja azt, hogy a gyártómű minőségi bizonyítvány szolgáltatása nélkül teljesített [Ptk. 340. § (1) bek., 391. § (1) bek., 392. § (2) bek.; 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–Kip.M–KkM–NIM sz. r. 10. §].
A felperes által gyártott és a II. r. alperes által forgalmazott kárpitozott bútorgarnitúra minőségét, amelyre a felperes 18 havi jótállást vállalt, egy vásárló kifogásolta. A minőségi kifogásra a jótállási időn belül került sor. A vásárló kifogásáról az I. r. alperes, amely külön vállalkozási szerződésben a felperestől átvállalta a garanciális javítások elvégzését, hibafelvételi jegyzőkönyvet készített. A javításhoz szükséges alkatrészt azonban nem a felperestől, hanem egy másik szövetkezettől kérte, mivel a jótállási jegyen nem szerepelt a gyártó megnevezése. A gyártómű személye végül is olyan hosszú idő eltelte után tisztázódott, hogy a 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–Kip.M–KkM–NIM számú együttes rendeletben (a továbbiakban: R.) előírt 60 napos javítási határidő eredménytelenül eltelt, ezért a vásárló ügylettől elállt. Őt az I. r. alperes úgy kártalanította, hogy a hibás bútort visszavette, annak ellenértékét pedig a vásárlónak visszafizette. A visszavett bútort az I. r. alperes árengedménnyel értékesítette, majd a különbözeti összeget – 14 225 Ft-ot – a felperestől behajtotta.
A felperes a keresetében nem vitatta, hogy az általa gyártott bútornak olyan hibája volt, amelyet a vásárló a jótállás alapján alappal kifogásolhatott. Állította azonban, hogy ez a hiba javítással megszüntethető lett volna, az adatok szerint a vásárló is csak javítást kért. Az I. r. alperes jogellenesen járt el, mert – a közöttük létrejött szerződés ellenére – nem tőle kérte a javításhoz szükséges alkatrészt, és vele előre nem is közölte, hogy a bútor javítása helyett annak visszavételével és a vételár visszafizetésével elégíti ki a vásárló követelését. Erre figyelemmel kártérítés jogcímén követelte vissza az I. r. alperestől a 14 225 Ft-ot. Utóbb a keresetét a II. r. alperesre is kiterjesztette, mert az nem tüntette fel a jótállási jegyen a gyártómű megnevezését, ezzel ő is közrehatott a kár keletkezésében.
A felperes az eljárás során a keresetét 13 225 Ft-ra leszállította, mert elismerte, hogy a bútor kijavítása esetén a különbözeti összegű költség merült volna fel.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a R.-ből, illetőleg a 4/1976. (VI. 7.) Kip.M–BkM számú együttes rendelet 5. §-ának (1) bekezdéséből következőleg a jótállási jegyen a termelő, illetőleg a forgalomba hozó gazdálkodó szervezet köteles a gyártó nevét feltüntetni. Ez az adott esetben nem történt meg. Budapesten két szövetkezet is gyárt azonos fantázianevű kárpitos garnitúrát. Ő a másik szövetkezetet kereste meg a javításhoz szükséges alkatrész biztosítása érdekében, ettől a szövetkezettől azonban olyan késői időpontban kapta meg az elutasító választ, hogy időközben a R.-ben megjelölt 60 napos javítási időköz már eltelt, a vásárló elállása tehát jogszerű volt. Állította, hogy a jótállási igények elbírálása az ő hatáskörébe tartozik, az adott esetben tehát a vásárló kártalanításának módját a felperes nem kifogásolhatta. Hivatkozott arra, hogy bár a II. r. alperessel nincs jogviszonyban, jogszabály szerint [R. 10. § (3) bek. második fordulata] a szabálytalanul kiállított jótállási jegy alapján érvényesített igények teljesítése az értékesítő vállalatot terheli. Ha tehát vele szemben a felperes keresete alapos lenne, az így keletkezett kárát, a II. r. alperes szabálytalan eljárása okozta, ezért ellene kártérítés címén keresetet indított a felperes keresetében megjelölttel azonos összegre.
A II. r. alperes a védekezésében nem vitatta, hogy a jótállási jegyen a gyártómű megnevezése nem volt feltüntetve. Véleménye szerint azonban ezt a hiányosságot az I. r. alperesnek a vásárlói kifogás jelentkezésekor észlelnie és vele szemben kifogásolnia kellett volna, illetőleg a jótállási jegy szabálytalan kitöltése miatt a R. 9. §-ának (4) bekezdése alapján a vásárlót hozzá kellett volna irányítania. Ebben az esetben a vásárlói kifogás javítással lett volna elintézhető, nyilvánvalóan alacsonyabb költséggel. Vitatta egyébként a felperes által megjelölt javítási költségszükséglet mértékét.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a módosított kereset szerint marasztalta, a II. r. alperes elleni keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperesnek 60 nap állt rendelkezésére a kijavítás elvégzésére, ezért ha a jótállási jegy hiányos kitöltése miatt a gyártó kilétét nyomban nem tudta megállapítani, akkor járt volna el a tőle elvárható módon, ha ezt a rendelkezésére álló időn belül kinyomozza – pl. a II. r. alperest nyilatkozattételre felszólítja –, és a vásárló igényét a bútor kijavításával elégíti ki. A felperessel kötött szerződés alapján pedig köteles lett volna a bútor visszavétele előtt a felperest a vele szemben támasztott igényről tájékoztatni és a véleményét kikérni. Tekintettel arra, hogy az I. r. alperes sem vitatta, hogy javítással a bútor kifogástalan állapotba lett volna hozható, a felperes keresete vele szemben a Ptk. 391. §-ának (1) bekezdése és a 392. §-ának (2) bekezdése alapján alapos. Az I. r. alperes a II. r. alperestől jogszerűen legfeljebb a javítási költségeket követelhette volna, viszont a felperes keresetleszállítása folytán ez a kára megtérült, ezért a keresetét a II. r. alperessel szemben el kellett utasítani.
Az első fokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, és az ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a vele szemben indított kereset elutasítását, másodlagosan pedig kármegosztás alkalmazását kérte. Elsősorban azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélete meghozatalakor figyelmen kívül hagyta a felperes, illetőleg a II. r. alperes mulasztását. Álláspontja szerint a R. 10. §-a (1)–(4) bekezdésének helyes értelmezése esetén a jótállási jegy hiányossága miatt keletkezett kárt a II. r. alperesnek kellett volna viselnie. Az évi mintegy 14 000 vásárlói kifogás ügyintézése során nem várható el tőle az, hogy nyomozzon a hibás bútor gyártója kilétének megállapítása céljából.
A fellebbezés nem alapos.
Az I. r. alperes a kereset vele szemben történő elutasítását, illetőleg a kármegosztást azon a címen kérte, hogy egyrészt a felperes a bútort nem minőségi bizonyítvánnyal szállította, másrészt, hogy a II. r. alperes nem gondoskodott a jótállási jegy megfelelő kitöltéséről. Az I. r. alperesnek ez az érvelése téves. A minőségi bizonyítványt, amelyet a gyártók a bútorok hátoldalára vagy aljára ragasztva továbbítanak, a vásárló már nem köteles megőrizni, ezért önmagában az a körülmény, hogy az a vásárlói kifogás bejelentésekor nem volt meg, a felperes jogellenes magatartásaként nem értékelhető. A minőségi bizonyítvány ekkor mutatkozó hiánya ugyanis nem bizonyítja, hogy a felperes a bútort a II. r. alpereshez is minőségi bizonyítvány nélkül szállította. Tehát a felperes keresete nem volt közrehatás címén elutasítható, illetőleg nincs jogszabályi alapja a felperes és az I. r. alperes közötti kármegosztásnak [Ptk. 304. § (1) bek.].
Az I. r. alperes a II. r. alperessel nincs jogviszonyban, vele szemben az I. r. alperes – a R. 10. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján – csak szerződésen kívül okozott kár megtérítése címén indíthatott keresettet. Ez a kereset viszont azért nem alapos, mert a 19/1972. (XI. 28.) BkM–KGM–Kip.M–KkM–NIM számú, valamint a 17/1977. (VIII. 17.) BkM–KGM–Kip.M–KkM–NIM számú, továbbá a 3/1978. (III. 1.) BkM–KGM–Kip.M–KkM–NIM számú együttes rendeletekkel kiegészített, illetőleg módosított R. 10. §-ának (1) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy a szabályosan kiállított jótállási jegynek mit kell tartalmaznia. E felsorolásban a gyártómű megnevezése nem szerepel. Az ilyen jótállási jeggyel rendelkező vásárló tehát szabályos okirattal követelheti a garanciális javítás elvégzését, és a II. r. alperes sem tehető felelőssé azon a címen, hogy a R. 10. §-ának (3) bekezdése alapján viselni köteles a jótállási jegy szabálytalan kitöltésének következményeit. Ilyen körülmények között a II. r. alperes sem volt kötelezhető kártérítésre, illetőleg a keletkezett kár akárcsak részleges viselésére.
Az elsőfokú bíróság egyébként helyesen értékelte az I. r. alperes gondatlan magatartását mind a gyártómű felkutatásában, mind a jogszabályban a javítás elvégzésére biztosított időtartam eredménytelen elteltében. Mindezek alapján az első fokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indoklás részbeni kiegészítésével – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 215/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás