GK BH 1984/365
GK BH 1984/365
1984.09.01.
A gazdálkodó szervezet felelős a szerződéses üzemeltetésbe adott üzlete vezetőjének árubeszerzéseiből származó tartozásokért attól függetlenül, hogy erre nézve hogyan állapodott meg az üzletvezetővel [38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 3. §; 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. r. 5. § (3) bek.].
Az alperes 1982. június 7-én szerződést kötött G. G.-vel a Budapesten levő egyik zöldség-gyümölcs szakboltjának szerződéses üzemeltetésére. A szerződés 8. pontja szerint a vezető az alperestől beszerzett áruféleségek ellenértékét a számla kézhezvételétől számított 3 napon belül, a más gazdálkodó szervezettől vásárolt áru ellenértékét pedig közvetlenül köteles kiegyenlíteni. Az üzletvezető előzetes megállapodás után 1982. november 2-án az üzletben foglalkoztatott alperesi munkavállalóval együtt megjelent a felperesnél, és a felperes tagságának háztáji gazdaságában megtermelt és összegyűjtött 4382 kg étkezési mákot 109 db göngyölegben, 396 560 Ft értékben átvette, és gépkocsival elszállította. Az átvételi elismervényt az alperes munkavállalója írta alá, és ellátta azt a szerződéses bolt bélyegzőjével. A felperes a számlát a bolt címére megküldte, minthogy azonban az ellenérték kiegyenlítése nem történt meg, a számlát az alperes központjának küldte meg, a számla kifizetésére azonban ekkor sem került sor. Ezért a felperes a keresetében 396 560 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződéses üzemeltetésbe adott bolt vezetőjével kötött adásvételi szerződést, ezért az ellenértéket is a vevőtől kell követelnie. Utalt arra is, hogy a szerződéses üzemeltetésbe adott boltok vezetői az árubeszerzést és értékesítést önállóan irányítják, ezért tartozásaikért az alperes nem tehető felelőssé. Előadta még, hogy G. G.-val a szerződést azonnali hatállyal felmondta, mert az üzletvezetőnek kb. 1 millió forint értékű tartozása keletkezett különféle gazdálkodó szervezetekkel szemben, és e szervezetek a számláikat az alperesnek küldték meg. Emiatt egyébként G. G. ellen csalás és üzérkedés bűntettének alapos gyanúja miatt büntető feljelentést is tett, a nevezett jelenleg előzetes letartóztatásban van.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indoklása szerint a szerződéses üzemeltetésbe adott bolt vezetője az alperes bélyegzőjének felhasználásával vásárolta a perbeli áruféleséget. A perbeli esetben alkalmazott bélyegző ismeretében a felperes bizonyos lehetett abban, hogy az alperes vételre feljogosított boltvezetőjének adta el az árut. Az a körülmény, hogy az alperes és a szerződéses üzemeltetésbe adott bolt vezetője a vásárolt termékek kifizetésére vonatkozóan külön megállapodott, a kettőjük jogviszonyára tartozik, mindez azonban nem jelenti azt, hogy emiatt az alperes a fizetési kötelezettsége alól mentesülhet. Az alperes elmulasztotta a bélyegzőn annak a feltüntetését, hogy az csak készpénzvásárlásra jogosítja fel az üzlet vezetőjét, ezért – valamint a forgalom biztonsága miatt is – az eladótól nem várható el az, hogy vele szemben álló, vásárlóként fellépő felek belső megállapodását vizsgálja.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint a vonatkozó jogszabályokat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a szerződéses boltvezetőt korlátlanul felhatalmazzák arra, hogy az alperes nevében szerződést kössön. Álláspontja szerint a felperesnek akkor, amikor a perbeli terméket G. G.-nak hitelben eladta, vizsgálnia kellett volna azt, hogy a vevő kinek a nevében köt szerződést, és hogy az alperes nevében egyáltalán ilyen jogügyletet köthet-e. A bélyegzővel kapcsolatban arra mutatott rá az alperes, hogy a szerződéses boltoknak elsősorban nem a vételek lebonyolításához, hanem az értékesítéshez van szüksége bélyegzőre.
A fellebbezés nem alapos.
Az egyes kiskereskedelmi és vendéglátó üzemek szerződéses üzemeltetésről szóló 38/1980. (IX. 30.) MT sz. rendelet 3. §-a értelmében a vezető a gazdálkodó szervezet nevében, de a saját felelősségre és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az árubeszerzést és az értékesítést. A jogszabály fenti rendelkezéséből egyértelműen következik, hogy a szerződéses üzlet vezetője a beszerzések és az eladások esetében is mindenkor a gazdálkodó szervezet nevében jár el mint annak képviselője. A boltvezető képviseleti jogosultsága a fentiek szerint a jogszabály rendelkezésén alapul, amelyből pedig az is következik, hogy a képviselő útján kötött szerződések esetében a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. A jogszabályban meghatározott képviseleti jogtól teljesen független a 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. rendelet 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely a vásárolt termék kifizetésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Eszerint ugyanis a más gazdálkodó szervezettől nem készpénzért vásárolt áru ellenértékét – eltérő megállapodás hiányában – a gazdálkodó szervezet egyenlíti ki, függetlenül a kifizetés módjától és a fizetést teljesítő személytől a vételek és az eladások a gazdálkodó szervezet nevében történnek.
Az elsőfokú bíróság arra is helytállóan utalt az ítélete indoklásában, hogy az eladónak nincs olyan kötelezettsége, amely szerint vizsgálni tartozna az alperes és a boltegységet szerződéses üzemeltetésbe vevő magánszemély szerződésének tartalmát. Elsősorban az alperesnek kell a szerződő partnereit kellő körültekintéssel megválasztania, ellenőriznie azért, hogy a visszaéléseket elkerülje.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 554/1983. sz. – Fővárosi Bíróság 4. G. 40 138/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás