GK BH 1984/367
GK BH 1984/367
1984.09.01.
A mezőgazdasági termelési rendszerszervezőnek – külön megállapodás nélkül – nem áll jogában rendelkezni a rendszer tagjai között létrejött szerződés tárgyával, ezért a rendszer tagját terhelő kötbérösszeg mérsékléséhez nem nyújt alapot az a körülmény, hogy annak a szerződésszegését a rendszerszervező intézkedése okozta [Ptk. 247. § (1) bek.; 14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 7. § (1) bek., 17. § (1) bek., 18. § (2) bek., GK 17. sz.].
A felperes mint megrendelő 1981. szeptember 21. napján mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött az alperessel mint szállítóval 40 000 db Badacsony 2 fajtájú és 20 000 db Badacsony 8 fajtájú szőlőszaporító anyagnak 1981. október 20. és december 20. napja között történő szállítására.
A szerződéskötést megelőzően – 1981. augusztus 25. napján – az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség által végzett hatósági szemle szerint az alperesnél a Badacsony 2 fajtából 30 000 db, a Badacsony 8 fajtából pedig 33 000 db szabványos minőségű szaporítóanyag volt várható. Az alperes végeredményben a Badacsony 2 fajtából – a tervezettel szemben – csak 20%-ot, a Badacsony 8 fajtából pedig csak 18 000 db-ot tudott fémzároltatni, ezért szállítási rendelkezés végett megkereste a borgazdasági kombinát rendszergazdát, amely akként rendelkezett, hogy a szóban levő oltványt egy mezőgazdasági termelőszövetkezetnek kell eladni. Ilyen előzmények után az alperes 1981. december 7. napján közölte a felperessel, hogy az oltvány alacsony eredése (forradási hiányosságai) miatt, továbbá a rendszergazda más irányú diszpozíciója folytán a szerződésben vállalt szállítási kötelezettségének nem tud eleget tenni.
A felperes bejelentette a kötbérigényét, majd miután ez nem járt eredménnyel, keresetet terjesztett elő, és abban az alperest 216 000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes azzal védekezett, hogy a rendszergazda Királyleányka fajtával teljesített, így a szerződés meghiúsulásáról nem lehet szó. Érdemi védekezése mellett perbehívta a rendszergazdát, amely az elsőfokú bíróság engedélye alapján a perbe beavatkozva az alperes álláspontját támogatta.
Az elsőfokú bíróság szakvéleményt szerzett be, tanúkat hallgatott meg, majd ítéletet hozott, és abban az alperest 108 000 Ft kötbér megfizetésére kötelezte, a fenti összeget meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indoklása szerint nem volt elfogadható az alperesnek az a perbeli védekezése, illetve a beavatkozó előadása, amely szerint nem történt szerződésszegés. A beavatkozó ugyanis kárenyhítési kötelezettsége körében nyújtott segítséget, amikor más gazdaságtól származó szaporítóanyag beszerzését javasolta a felperesnek. Igaz ugyan, hogy a más forrásból származó szaporítóanyag beszerzése érdekében a beavatkozó járt el, a diszpozíciót azonban közvetlenül a felperes adta a Királyleányka fajtájú szőlőoltványra, és a szállítást is ő végezte. Az ily módón létrejött szerződés tehát egymástól független, vagyis az utóbbi szerződés nem lépett az előbbi (perbeli) szerződés helyébe.
A szakértő véleménye szerint a szerződéskötéskor (szeptember második felében) már 5–10%-os eltéréssel meg lehetett állapítani a kinyerhető szabványminőségű szaporítóanyag mennyiségét, függetlenül a hatósági szemlétől és a rejtettnek nem minősülő hibáktól. Az alperes azonban gondatlanul mérte fel a kinyerhető mennyiséget, és ebből eredően gondatlanul kötötte meg a szerződést a felperessel. Minthogy az alperes a szerződésszegéssel kapcsolatos vétlenségét nem mentette ki, a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 17. §-ának (1) bekezdése értelmében kötbérfelelősséggel tartozik. Ami a fizetendő kötbér mértékét illeti, figyelembe vette a bíróság az alperes nyomban tett akadályközlését, a beavatkozónak az alperestől független szállítási rendelkezését, és végül a beavatkozónak a kár elhárítása érdekében nyújtott segítséget (a Királyleányka szőlőoltvány beszerzésében való közreműködést), ezért a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdése alkalmával az alperes kötbérfizetési kötelezettségét – a kereseti összeghez képest – 50%-kal, azaz 108 000 Ft-ra mérsékelte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Szerinte nincs alapja a kötbér mérséklésének.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a kötbér mérséklésénél abból indult ki, hogy
– a perbeli oltványok elosztásáról nem az alperes, hanem a beavatkozó döntött,
– az alperes „nyomban közölte” a felperessel a teljesítés akadályát;
– a beavatkozó segítséget nyújtott a kiesett termék pótlására szolgáló oltvány beszerzésénél.
A fenti körülmények egyike sem nyújtott alapot a szerződésben kikötött kötbér mérsékléséhez.
Az R. 17. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki a szerződést megszegi – egyebek mellett –, kötbért tartozik fizetni, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kétségtelen, hogy olyan esetben, amikor – kimentés hiányában – a kötbérfizetési kötelezettség megállapításának van helye, a Ptk. 247. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi a bíróság számára az összes körülményhez képest túlzott mértékű kötbér mérséklését. A bíróság azonban a kötbérmérséklés eszközét csak kivételesen veheti igénybe. A perbeli összes adatok egybevetése és együttes értékelése után csak akkor lehet helye a kötbér mérséklésének, ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek a szerződésszegő fél egyébként felróható magatartását – figyelemmel a szerződésszegés tárgyi súlyára és az adott szerződés teljesítéséhez fűződő gazdasági érdekekre is – enyhébben megítélhetővé teszik, és a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett (GK 17. sz. állásfoglalás). Ettől eltérő álláspont érvényre jutása a kötbérnek nemcsak a szerződési fegyelem terén betöltendő preventív, represszív célját hiúsítaná meg, hanem reparatív funkcióját is gátolná.
A fentiek szem előtt tartásával kellett vizsgálni az elsőfokú bíróság által a kötbérmérséklés alapjául elfogadott egyes szempontokat.
Tény, hogy a felek mindegyike azonos termelési rendszer tagja, és az is, hogy az alperes által megtermelt, Badacsony fajtájú oltványoknak egy helyre történő telepítését szakmai követelmények indokolták. A beavatkozónak mint rendszergazdának, helyesebben rendszerszervezőnek azonban – a felek és közte létrejött megállapodás hiányában – nem volt joga rendelkezni a szerződés tárgyával. Ebből következően az alperesnek a szerződésszegésért fennálló felelősségét nem menti és nem is enyhíti az a körülmény, hogy a szerződés meghiúsulását – az alperes gondatlan szerződéskötése mellett – a rendszerszervező intézkedése idézte elő. Az elsőfokú bíróság megítélésével ellentétben tehát nincs jelentősége annak, hogy a perbeli oltványok elosztásáról nem az alperes, hanem a beavatkozó döntött, mert a felet még az sem mentesíti a szerződésszegés következményei alól, ha azt az irányító szervének intézkedése okozta [R. 18. § (2) bek.].
Az R. 7. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a felek kötelesek egymást tájékoztatni a teljesítés várható alakulásáról. Az alperes valójában ezen jogszabályi kötelezettségének tett eleget, amikor közölte a teljesítés akadályát a felperessel. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes „nyomban” tett akadályközlése az esetleges kár megelőzését szolgálta – ebből a szempontból tehát lehet jelentősége –, az akadályközlés azonban, még ha az nyomban történik is, nem szolgáltat alapot a kötbér mérsékléséhez, hiszen csak a jogszabály rendelkezését követi, annak tesz eleget.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában azt, hogy a felperesnek a Királyleányka fajtájú szaporítóanyag szállítására harmadik személlyel kötött szerződése független a perbeli jogügylettől, és így az előbbi nem lépett az utóbbi helyébe. A felperes, amikor célszerűségi, valamint gazdasági szempontok alapján kiválasztott Badacsony fajtájú szaporítóanyag helyett – fedezeti vétellel – Királyleányka fajtájút szerzett be, és telepített a már előkészített területre, végeredményben jelentős kárt hárított el. Azáltal, hogy a felek rendszerszervezője, a beavatkozó a maga gazdasági, piaci kapcsolatai révén segítséget nyújtott a Királyleányka fajtájú szaporítóanyag beszerzéséhez, tulajdonképpen a termelési rendszer két tagját óvta meg a nagyobb károsodástól, és a minden gazdálkodó szervezetre irányadó együttműködési kötelezettségének tett eleget. A beavatkozó említett segítségnyújtását tehát szintén nem lehet a kötbérmérséklés szempontjából értékelni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetet részben elutasító, fellebbezéssel támadott első fokú ítéletet részben megváltoztatva, az alperes marasztalásának összegét – a keresettel egyezően – 216 000 Ft-ra felemelte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 986/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás