GK BH 1984/371
GK BH 1984/371
1984.09.01.
Az anyagi jogerő szempontjából akkor is fennáll az érvényesített jog azonossága, ha a korábbi perben szavatossági igény tárgyában döntött a bíróság, az újabb perben pedig a fél azonos követelésének jogcímét kártérítésben jelölte meg [Pp. 229. § (1) bek., 215. §].
A felperes a keresetében kártérítés címén 3915 Ft-nak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy egy korábbi perben a részére átadott romlott sör ellenértéke egy részének visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetét a bíróság elutasította, mert nem tudta a hibás teljesítést bizonyítani. A jelen keresetében a romlott sör ellenértékét és a korábbi per költségét követelte kártérítés címén az alperestől azért, mert az alperes a sörből mintát vett, a minta bevizsgálásának eredményét azonban vele nem közölte. Állítása szerint emiatt lett pervesztes, az alperes tehát neki jogellenesen kárt okozott.
A elsőfokú bíróság a pert megszüntette. A végzés indoklása szerint a felek között a perbeli vitából eredően már volt per folyamatban, az abban hozott jogerős bírói ítélet pedig köti a feleket és a bíróságot is. A jelen perre is kihat ugyanis az ítélet jogereje, hiszen az alanyi és tárgyi azonosság fennáll.
A végzés ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy korábban a szavatossági igény tárgyában döntött a bíróság, ezért hibás teljesítésre alapítottan valóban nem nyújthatna be újabb keresetet. Annak azonban nem lehet akadálya, hogy a keletkezett kárának megtérítését követelje, hiszen ez nem minősülhet a korábbi perben megállapított tényalappal azonosnak.
A fellebbezés nem alapos.
Helytelenül utal a felperes a fellebbezésében arra, hogy a perbeli esetben ítélt dologról nem lehet szó azért, mert a korábbi perben hozott jogerős ítélet a szavatossági igénye tárgyában döntött, a jelen perben pedig kártérítés címén kéri az alperes marasztalását. Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme ugyanis arra a körre vonatkozik, amelyre nézve az anyagi jogerő feltételei fennállnak. E tekintetben pedig a felek azonosságán kívül a keresettel érvényesített jognak és az elbírált tényalapnak van jelentősége. Az anyagi jogerő érvényesülésének három együttes feltétele van, a felek, a jog és a tényalap azonossága. Nem vitatható, hogy a tényalap mindkét perben azonos, s felperes által a most benyújtott keresetében hivatkozott alperesi mulasztás a korábbi perben is ismert volt a bíróságok előtt. A tényalap azonossága tehát egyértelműen fennáll. De fennáll az érvényesített jog azonosság is, bár kétségtelen, hogy a korábbi perben szavatossági igény tárgyában döntött a bíróság, a jelen perben pedig a követelés jogcíme kártérítés. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a bíróság a Pp. 215. §-a szerint, kereseti kérelemhez való kötöttséget csak az összeg vagy mennyiség vonatkozásában tekinti feltételnek. Ez pedig azt jelenti, hogy összegben, értékben a bíróság nem ítélhet meg többet, mint amire a kereseti kérelem irányul. A jogcím vonatkozásában azonban a kereseti kérelemhez való kötöttség már nem irányadó. Ha a követelést támasztó fél által előadott tények valónak bizonyulnak, és ezek a javára követelést alapoznak meg, akkor a jogcím helytelen megnevezése miatt a keresetet nem lehet elutasítani.
A fentiekből következik, hogy a felperes nem indíthat új keresetet az alperessel szemben, mert a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó jog iránt ugyanazon felek egymás ellen új keresetet indíthassanak [Pp. 229. § (1) bek.].
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 641/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás