MK BH 1984/376
MK BH 1984/376
1984.09.01.
Ha az üzemi baleset következményeinek elhárításához gépkocsi használata szükséges, és a munkaügyi vitát eldöntő szerv a sérült dolgozó gépkocsi iránti igényét megalapozottnak találta, a gépkocsi vételára fejében megítélt kártérítési összeg nem csökkenthető azon a címen, hogy a jogosult a gépkocsi használatát esetenként átengedi a családja tagjainak [1967. évi II. törvény 62. §; 26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 6. §].
A felperes – aki 1933-ban született, s az alperes szénbányáknál csillésként dolgozott – 1980. május 9-én a munkahelyén súlyos üzemi balesetet szenvedett. Egy kilazult kőzettömb esett reá, amelynek következtében a II. ágyéki csigolya törését, gerincvelő harántkárosodását, rekeszszakadást, sérüléses rekeszsérvet és lépszakadást szenvedett. A sérülése következményeként mozgásképtelen, saját magát nem tudja ellátni, a helyzetét csak mások segítségével tolókocsival tudja változtatni, székletét és vizeletét nem tudja visszatartani.
Az alperes a teljes kártérítési felelősségét elismerte. A felperes vagyoni kárát megtérítette, nem vagyoni kárának megtérítéséről pedig a megyei bíróság az ítéletével 400 000 forint fizetésére kötelezte az alperest.
Az ezt követően indított perben a felperes az előzetes döntőbizottsági eljárás lefolytatása után benyújtott keresetlevelében az általa megvásárolt Trabant-Limousine gépkocsi 62 100 forint vételárának megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel a baleset okozta állapota miatt a gépkocsi használatára rá van szorulva.
A munkaügyi bíróság az ítéletében az alperest 31 000 forint, ennek 1982. augusztus 11-től számított évi 5% kamata és 600 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan – bár erről kifejezetten nem rendelkezett az ítéletében – a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indoklásában megállapította, hogy a felperesnek nincs ugyan gépjármű-vezetői engedélye, annak megszerzésére az állapota folytán nem is képes, a saját gépkocsi használatára azonban még olyan módon is rá van szorulva, hogy azt nem maga vezeti, mivel egyéb közlekedési eszközt képtelen igénybe venni. A gépkocsira szüksége van a felperesnek abból a szempontból is, hogy a hétvégi telkére kijárhasson. Annak lehetősége azonban nem zárható ki, hogy a gépkocsit a járművezetői jogosítvánnyal rendelkező fiai is használhassák a saját céljaikra. E használat mértékének figyelembevételével határozta meg a gépkocsi vételárából az alperes megtérítendő összeget a vétel 50%-ában.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indoklása szerint a felperes a gépkocsi használatára feltétlenül rá van szorulva. Csak ezáltal oldható meg, hogy a más helységben lakó szüleit meglátogassa, családjával együtt a tulajdonában levő zártkerti ingatlanra kijárhasson, az orvost felkereshesse. Alacsonyabb árú Trabant-Hycomat gépkocsira évekig kellett volna várnia, de ilyen gépkocsira nincs is szüksége, mivel maga nem tud vezetni. A megvásárolt gépkocsit a felperessel közös háztartásban élő, jogosítvánnyal rendelkező két felnőtt fia szokta vezetni. A gépkocsit családon belül nyilván nemcsak a felperes szállítására használják. hanem a fiai is esetenként a saját céljaikra igénybe veszik. Mivel az utóbbi használat mértéke pontosan nem állapítható meg, helyesen állapította meg a munkaügyi bíróság mérlegeléssel a saját és a családon belüli használat arányát 50-50%-ban, és ehhez képest helyesen az ezen alapuló ítéleti döntése is.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 6. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó olyan költségeit, amelyek a sérelem következményeinek elhárításához szükségesek. E megtérítendő költségek körébe tartozik az adott esetben a gépkocsi megvásárlásának költsége is, mivel csak gépkocsi használata révén hárítható el lehetőségekhez képest a balesetnek az a következménye, hogy a felperes járóképtelen, a tolókocsival pedig hosszabb utat nem lehet megtenni. Azt, hogy a felperes a gépkocsi használatára feltétlenül rá van szorulva – ami egyébként az egészségi állapotának ismeretében nyilvánvaló – a gépjárművezetésre való alkalmasságot véleményező szakértői bizottság is megállapította.
Annak a körülménynek, hogy a felperes nem az alacsonyabb árú Hycomat típusú gépkocsit vásárolta meg, nincs jelentősége, mégpedig egyrészt azért, mert ilyen gépkocsit a kereskedelmi forgalomban még hatósági kiutalásra sem lehetett kapni, arra több évet kellett volna várni, másrészt pedig azért, mert a felperesnek tulajdonképpen nem Hycomat típusú, tehát nem kézi vezérlésű gépkocsira van szüksége, mivel ő maga nem tud vezetni, a céljainak viszont megfelel a Trabant-Limousine típus, amelyhez várakozás nélkül hozzájuthat.
Az kétségtelen: fennáll annak a lehetősége, hogy a felperes által vásárolt gépkocsit a nagykorú és gépjármű-vezetői jogosítvánnyal rendelkező gyermekei is igénybe veszik a saját céljaikra. A felperes azonban nem zárható el attól, hogy a tulajdonában levő gépkocsi használatát esetenként másoknak is – így a saját gyermekeinek is – átengedje. Az, hogy ennek a lehetősége fennáll, ami a családi kapcsolatból életszerűen adódik, a felperes jogait nem csorbíthatja, és az alperesnek a kártérítési felelőssége alóli részbeni mentesülésre nem ad alapot.
A felperes tehát jogosult a gépkocsi vételárának teljes összegére mint a sérelem folytán jelentkező költségének a megtérítésére. Az ezzel szembenálló álláspont téves. (M. törv. I. 10 041/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás