MK BH 1984/377
MK BH 1984/377
1984.09.01.
Nem vagyoni kárpótlásra alapul szolgálhat, ha az üzemi baleset következménye kihat a nemi élet gyakorlására [1967. évi II. törvény 62. §; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. § (5) bek., 16. sz. Irányelv].
Az alperes bányaüzemben vájár munkakörben dolgozó felperest 1981. április 21-én baleset érte, amelynek következtében az I. ágyak csigolyája eltörött (ék alakú kompressziós törés). 1981. szeptember 6-ig volt keresőképtelen. 1981. szeptember 23-án az Országos Orvos szakértői Intézet Orvosi Bizottsága megállapította a balesetből eredő 30%-os munkaképesség-csökkenését és azt, hogy nehéz fizikai és gyakori hajolással járó munkát nem végezhet. Az alperes a felperest erre figyelemmel 1981. október 16-án a gépüzembe gépipari munkás munkakörbe helyezte, majd 1982. november 1-jétől fürdőkezelőnek osztotta be.
A munkáltató a baleset üzemi jellegét elismerte és vállalta a táppénzes időszak alatt keletkezett, továbbá a munkakör változásából eredő munkabérveszteség megtérítését. A társadalombiztosítási igazgatóság a 30%-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel havi 925 forint baleseti járadékot folyósít.
A felperes 1982. november 5-én kérte az alperestől a nem vagyoni kára megtérítését. Az elutasító álláspont után a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. Igényét arra alapította, hogy korábbi életvitelében változás következett be, versenyszerűen nem sportolhat, gépkocsit nem vezethet, szexuálisan csökkent értékűnek érzi magát, ezért fiatalember létére nem találhat élettársat. Állandóan fáradtság gyötri, még a fekvés, az ülés és az állás is fájdalmat okoz. A balesete előtt elvált a feleségétől, a lakásról felesége és két gyermeke javára lemondott, abban bízva, hogy élete teljében újabb családot tud alapítani, és megoldja lakáshelyzetét. Jelenleg vizes, nyirkos pincében, szükséglakásban lakik. 100 000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
Kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatalával elutasította, amelynek megváltoztatása érdekében keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes üzemi balesetből eredő vagyoni káráért az alperes az Mt. 62. §-a alapján, a nem vagyoni káráért az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alapján tartozik felelősséggel.
Az alperes az üzemi balesetből eredő kárt megtérítette, a felperesnek a nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igénye azonban nem alapos. Az igazságügyi orvos szakértői véleményt figyelembe véve a csigolyatörés következtében a felperesnél maradandó jelleggel 30%-os munkaképesség-csökkenés alakult ki, amely életkorát is figyelembe véve, bizonyos mértékű akadályt jelent a normális, korábbi életviteléhez képest. A társadalmi életben való részvétele azonban – bár a sérülés következménye tartós – nem nehezült meg súlyosan. A nem versenyszerű sportolás a jelenlegi egészségi állapota mellett korlátozottan lehetséges, ennélfogva nem tekinthető életviteli változásnak. A felperes – pihenőidők közbeiktatásával – a baleset után is vezethet gépkocsit. A szexuális csökkentértékűség érzésében javulás várható, mert ez lelki tényezőkön alapul, nem pedig olyan organikus elváltozásokon, amelyeket a baleset idézett elő. A felperes egészségi állapotát a balesettel összefüggésben kialakultnak és véglegesnek kell tekinteni, abban lényeges változás sem pozitív, sem negatív irányban nem várható. A gerinc mozgáskorlátozottsága a baleset óta folyamatosan fennáll, és a jövőben is fennmarad. Némi javulás a fájdalomérzetben, illetve a fáradtság érzetben következhet be pozitív irányban. Miután az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelvében kifejtettek szerint a nem vagyoni kárért való anyagi felelősség jogalapja csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg, ez pedig a felperes esetében nem volt bizonyított, mert sem jelentős mozgáskorlátozottságot, sem számottevő esztétikai elváltozást a baleset nem okozott, a keresetet mint alaptalant el kellett utasítani.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét – lényegében helytálló indokaira tekintettel – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül felel. Az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdése pedig előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.
A nem vagyoni kárért való felelősség csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. Annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette-e, általában a társadalmi életben való részvételt, a fizikai és pszichikai létet, a mindennapos élettevékenységét gátló vagy súlyosbító körülményeket, továbbá az említett szempontból jelentős egyéb körülményeket összességükben kell mérlegelni.
Éppen ezért körültekintően kell vizsgálni, hogy a testi sérülés következményei az üzemi balesetet szenvedett számára milyen súlyos megterhelést jelentenek, várható-e és milyen mértékű javulás az állapotában.
Ebből a szempontból általában nagy jelentősége van többek között annak, hogy a károkozás következtében mennyire szűkülnek be a biológiai igények kielégítésének lehetőségei. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni a károsult korára, egyéniségére, indokoltnak tekinthető igényeire, hajlamaira és korábbi életvitelére is.
A testi sérülés vagy más egészségkárosodást ugyanis más és más súlyú értékelést eredményezhet fiatal és idős károsultnál.
A károsodás következményei korlátozhatják a szóban levő életvitel korábbi lehetőségeit, nehézkessé tehetik számára a társadalmi érintkezést, az érzelmi élet beszűkülésére vezethetnek, nehezítik a családalapítást (házasságkötést) és a családi életet, a károsultat más életmódra, más életritmusra való átállásra kényszeríthetik. Mindezek pedig kedvezőtlen pszichés hatást is kiválthatnak.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében állította, hogy a balesetből eredő sérülése miatt a nemi életben komoly gondjai vannak.
A pere eljárásban már úgy nyilatkozott, hogy csökkent értékűnek érzi magát, ez döntően a szexuális életben jelentkezik hátrányként. Fáradtsága zavarja a szexuális életben. A fellebbezésben pedig teljes impotenciára hivatkozott.
A felperes 1953. január 10-én született, az üzemi balesetekor 28 éves volt. A baleset előtt vált el a feleségétől, és engedte át lakása kizárólagos használatát feleségének és két gyermekének. Alaposan bízhatott abban, hogy fiatal korára tekintettel új családot alapíthat és lakáshoz juthat.
A szakértői vélemény a balesettel összefüggésben a gerinc maradandó mozgáskorlátozottságát állapítja meg, és egyúttal feltételezi, hogy a fájdalomérzetben a jövőben javulás várható.
Ez a szakértői vélemény azonban kizárólag az orvosi iratok alapján készült, a szakértő a felperest nem vizsgálta meg. Enélkül nem lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes által állított impotencia valóban kialakult-e. Igenlő esetben vizsgálat tárgyává kell tenni azt is, hogy ez a gerinc sérülésén vagy valóban csak lelki tényezőkön alapul-e. Ez utóbbi tényezők esetében – megfelelő kezeléssel – várható-e javulás, illetőleg az életszerű állapot helyreállítása, ha pedig biológiai elváltozás keletkezett, választ kell adni a szakértőnek arra is, hogy ez az állapot tartós-e vagy várható-e kedvező változás.
Ezzel összefüggésben azt is meg kell állapítani, hogy a fájdalom és fáradtságérzet gátolja-e a felperest a nemi életének a korának megfelelő gyakorlásában.
E széles körű és csak a felperes személyes vizsgálatán alapuló orvosi szakvélemény alapján lehet megalapozottan dönteni abban a kérdésben, hogy az elszenvedett balesetnek van-e a felperes nemi életét illetően olyan kihatása, amely megalapozza a nem vagyoni kártérítésre irányuló igényét.
Ami a felperesnek a nem vagyoni kártérítés egyéb címen történő elérésére irányuló indokait illeti, helytállóan döntöttek az eljárt bíróságok, amikor azokat figyelmen kívül hagyták. (M. törv. II. 10 022/1984. 3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás