BK BH 1984/387
BK BH 1984/387
1984.10.01.
I. Az emberölés különös kegyetlenséggel elkövetettként minősül, ha az elkövető abba belenyugodva gyújtja fel a házat, hogy az abban tartózkodó személyek tűzhalált szenvednek [Btk. 166. § (2) bek. d) pont].
II. A lakóház felgyújtásával elkövetett emberölésnek és a közveszélyokozásnak bűnhalmazatban megállapítása [Btk. 12. § (1) bek., 259. §, 166. §].
A megyei bíróság a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt fegyházban végrehajtandó 12 évi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlott közepes-súlyos fokú ittas állapotában a tőle válófélben levő felesége iránti féltékenységből és a megromlott családi helyzete miatti elkeseredéséből eredő öngyilkossági szándéktól motiváltan a családi házát felgyújtotta. Az előzőleg a ház helyiségeiben általa szétlocsolt 15-20 liter benzintől keletkezett benzingőz a gyufa lángjától robbanásszerűen égett el, a robbanás erejétől kidőlt a ház utca felőli fala, meggyulladtak a berendezési tárgyak, és a tűz a vádlott házától 2,8 méterre levő szomszédos épületet is veszélyeztette.
A tűzokozás időpontjában a ház egyik szobájában a vádlottól 1/2-l méter távolságra tartózkodott a felesége, valamint B. G. sértett. Mindhárman súlyos égési sérüléseket szenvedtek. A műszálból készült ruházatot viselő és a testfelülete 50%-ára kiterjedő II. és III. fokú égési sérüléseket szenvedett felesége élete a szakszerű orvosi ellátás ellenére azonban nem volt megmenthető.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére a több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének a vonatkozásában, tévedett azonban annak megállapításánál, hogy a) a vádlott az említett bűncselekményt részben egyenes ölési szándékkal követte el; b) az ölési cselekményt nem minősítette különös kegyetlenséggel elkövetettnek is; c) a terhelt bűnösségét közveszély-okozás bűntettében nem állapította meg.
a) A tényállásban leírt események, a benzin szétlocsolásának és meggyújtásának körülményei, a két sértettnek az események különböző szakaszaiban időrendileg követhető tartózkodási helye és mozgása kizárja annak a következtetésnek a helyességét, hogy a vádlottat a feleségével kapcsolatban egyenes ölési szándék vezette. A tények azt bizonyítják, hogy amennyiben a kertkapuban beszélgető felesége és B. G. a gyújtogatással fenyegetődző vádlottat – nem tudván a benzin szétlocsolásáról – a gyufa elvétele végett és lényegében a vádlott akarata ellenére nem követik a házba, úgy a ház felgyújtása, felrobbantása testi sérelmekkel nem járt volna.
A házasfelek közötti ellentét sem nyújt következtetési alapot arra, hogy a vádlottat abban a pillanatban, amikor a gyufát meggyújtotta, az őt megfékezni kívánó feleségével szemben egyenes ölési szándék, míg az ugyanilyen célból ott tartózkodó barátjával szemben eshetőleges ölési szándék vezette volna. Az elkövető tudattartalmának ilyen szétválasztása – az egyéb kizáró tényadatoktól függetlenül is – nélkülözi a kellő meggyőző erőt.
A megállapított tényekből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a vádlott öngyilkos akart lenni, ezzel egyidejűleg elvakultságában fel akarta égetni mindazt, ami a végül megromlott házasság alatti munkájuk eredménye volt, a cselekmény végrehajtásakor pedig közömbös maradt számára annak a lehetősége, hogy a közelében tartózkodó két személy is életét vesztheti. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítása köréből mellőzte azt, hogy a bűncselekményt részben egyenes ölési szándékkal valósította meg.
b) Az égési sérülések – miként a büntetés kiszabásának körében azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította – köztudottan igen súlyos szenvedéssel járnak. A vádlott felesége napokig tartó testi és lelki gyötrelmek elszenvedése után vesztette életét, majd az égési sérüléshez társuló mérgeződés folytán szervezete fokozatosan szűnt meg működni. B. G. ugyancsak 4-5 hét alatt gyógyuló I. és II. fokú égési sérülést szenvedett. Ezek a körülmények – minthogy az ölési cselekményekkel általában együtt járó testi és lelki szenvedést meghaladó gyötrelmekre utalnak – megalapozzák a vádlott ölési cselekményének a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti különös kegyetlenséggel elkövetettként való minősítését.
c) A tényállásból kitűnően a vádlott a házának felgyújtásával, felrobbantásával más személyek javait és életét is veszélyeztette. A szerencsés véletlenen múlott, hogy az utcán, a járdán senki sem tartózkodott, amikor a ház homlokzata oda ledőlt, továbbá, hogy mások elhárító tevékenysége révén nem terjedt tovább a tűz.
A vádlott magatartása tehát kimeríti a Btk. 259. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közveszélyokozás bűntettét is. A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott bűnösségét e bűncselekményben is megállapította, az emberölési cselekményt különös kegyetlenséggel elkövetettként minősítette, a vádlottal szemben alkalmazott fő- és mellékbüntetést pedig halmazati büntetésnek tekintette. (Legf. Bír. Bf. IV. 147/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás