BK BH 1984/388
BK BH 1984/388
1984.10.01.
Nincs helye könnyű testi sértés megállapításának, ha a pedagógus a tanóra alatt rendzavarást tanúsító, tiszteletlen tanulót a teremből eltávolítja, s a tanuló ellenszegülése miatt 8 napon belül gyógyuló testi sértést szenved [Btk. 170. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet az 1 rb. könnyű testi vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, és a további 1 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, egyben a terheltet megrovásban részesítette. Kötelezte arra, hogy a magánvádló részére – a törvényes képviselője kezéhez – 100 forint bűnügyi költséget fizessen meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt, aki a szakmunkásképző intézet tanára, a vádbeli napon fizikaórát tartott abban az osztályban, ahol az 1965. évben született magánvádló iskolai tanuló volt. A leány az óra alatt a mögötte levő padban ülő fiúval rendetlenkedett, zavarta az óra rendjét, és ezt a terhelt többszöri felszólítására sem hagyta abba. Amikor ezért a terhelt a két tanuló ellenőrző könyvét kérte, a leány vitába bocsátkozott a tanárral annak érdekében, hogy osztálytársa ne kapjon beírást. A vita elmérgesedett, ennek során a terhelt a tanteremből kiutasította a leányt, aki azonban az eltávozást megtagadta. Ezt követően a terhelt a tanulót az igazgatóhelyetteshez küldte, de erre kijelentette, hogy ő nem megy, jöjjön fel az igazgatóhelyettes.
A terhelt türelmét vesztve az asztalsor közé lépett, megragadta a tanuló bal felkarját, hogy ilyen módon próbálja meg őt a tanteremből eltávolítani. Minthogy a leány magát megfeszítve ellenállt, ezáltal huzakodás kezdődött, amelynek során a terhelt meglökte véletlenül a tanuló két évvel fiatalabb húga székét, s ennek folytán a fiatalabb leány egyensúlyát vesztve az asztalhoz vágódott, és a bal arcfelén 4 cm átmérőjű pirosas bőrelszíneződéssel járó duzzanatot, enyhe zúzódást szenvedett el, amely 8 napon belül gyógyult.
Az idősebb tanuló bal felső karján halványpirosas bőrelszíneződés keletkezett, amelynek gyógytartama ugyancsak 8 napon belüli volt.
A két fiatalkorú leánygyermek anyja mint törvényes képviselő, mindkét gyermeke nevében 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette: a fiatalabb leány sérelmére elkövetett testi sértést a terhelt gondatlanul okozta, s mivel a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétsége csak szándékosan valósítható meg, a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja első fordulata alapján a vád alól fel kellett menteni. Ugyanakkor az idősebb leány sérelmére a terhelt megvalósította a könnyű testi sértés vétségét, figyelemmel azonban arra, hogy indulati állapota méltányolható okból, a sértett erősen kifogásolható magatartása folytán keletkezett, és a sérülés nem volt jelentős: a Btk. 28. §-ára utalással a büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette és a terheltet a Btk. 71. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint megrovásban részesítette.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az 1 rb. könnyű testi sértés vétségét megállapító, a büntetőeljárást megszüntető és megrovást alkalmazó, valamint a bűnügyi költségben marasztaló rendelkezéseik törvénysértő volta miatt – a terhelt javára – emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében foglalt könnyű testi sértés vétségét kizárólag szándékos elkövetés esetén rendeli büntetni a törvény, a szándékos testi sértés pedig olyan bántalmazás, amelynek során az elkövető előre látja, hogy a sértetten sérülést okoz, és azt akarja is, vagy nem kívánja ugyan, de abba belenyugodva cselekszik.
Az irányadó – és megalapozott – tényállás rögzíti, hogy a terhelt azért fogta meg a sértett bal felkarját, hogy a teremből őt eltávolítva a rendzavarást megszüntesse, és az órát folytatni tudja. A sértett a karjának megragadását követően megfeszítette magát, és ellenállást tanúsított. Ezekből a tényekből okszerűen tehát csak az a következtetés vonható le, hogy a terhelt szándéka még eshetőlegesen sem irányult testi sértés okozására, következésképpen a bekövetkezett 8 napon belül gyógyuló sérülés miatt a terheltet semmiféle büntetőjogi felelősség nem terheli.
A vádbeli napon felvett látleleten a körzeti orvos egyébként azt rögzítette, hogy a leány bal felkarján két kb. 1-1 cm hosszúságban húzódó, 3-4 mm szélességű halvány pirosas bőrelszíneződés észlelhető. Megjegyezte azonban, hogy ilyen elváltozás a jobb felső végtagon is található, amely pedig a sértetti nyilatkozat szerint sem volt támadási felület, így a bal karon leírt enyhe bőrelszíneződésnek a terhelt fogásától származó volta kétséges.
A Legfelsőbb Bíróság az előbbieken túlmenően rámutat arra, hogy a pedagógus nem csupán jogosult, de köteles is az oktatás eredményessége érdekében a tanóra rendjét biztosítani, és az ehhez szükséges fegyelmet fenntartani. E körben pedig megilleti az a jog, hogy a rendet ismételt figyelmeztetés ellenére súlyosan megzavaró, tiszteletlenül viselkedő tanulót a tanteremből eltávolítsa. Ha a tanuló a távozást megtagadja, és ellenszegülése miatt a pedagógus vele szemben – a bántalmazás szintjét el nem érő módon – intézkedni kényszerül, a tanár magatartása nélkülözi a társadalomra veszélyességet. Minthogy a társadalomra veszélyesség hiányában nincs bűncselekmény, így a terhelt terhére becsületsértés vétsége sem állapítható meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai az eljárást megszüntető, megrovást alkalmazó és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései törvénysértők, a megtámadott határozatokat e részében hatályon kívül helyzete, és a terheltet az 1 rb. könnyű testi sértés vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján felmentette azzal, hogy az eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 328. §-a (1) bekezdésének első mondata értelmében a magánvádló viseli. (B. törv. I. 1280/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás