BK BH 1984/390
BK BH 1984/390
1984.10.01.
I. A dologgal sajátjaként rendelkezéssel a sikkasztás akkor valósul meg, ha az elkövető az arra jogosult engedélye nélkül olyan magatartást tanúsít, amely a tulajdonost megillető rendelkezési jog gyakorlását jelenti [Btk. 317. § (1) bek.].
II. Az árdrágítás folytatólagos, ha az elkövető több árucikk tekintetében kér a számára kötelezően megállapított árnál magasabbat [Btk. 12. § (2) bek., 301. § (1) bek. a) pont].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki árdrágítás vétségében, valamint kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétségében. Ezért – halmazati büntetésül – 10 hónapi szabadságvesztésre és 5000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1. A terhelt az ÁFÉSZ kezelésében levő ABC-áruház üzletvezetője. Az áruházban a leltáridőszak alatt leltártöbblet keletkezett. A többlet egy része abból származott, hogy az áruházban öt árucikket (tolltartót, papír zsebkendőt, WC-papírt, szívószálat és súrolóport) a terhelt utasítására a rájuk nézve kötelező árnál drágábban árusították.
2. Egy alkalommal a terhelt eladott 200 üveg sört az egyik vevőnek, aki a sör ellenértékét, 2600 forintot nem a pénztárba fizette be, hanem a terheltnek adta át. A terhelt még aznap a 2600 forintot befizette a pénztárba.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletének a cselekményeket minősítő és a büntetést megállapító rendelkezéseit részben megváltoztatta: az árdrágítási cselekményeket 5 rb. árdrágítás bűntettének minősítette, ezért és a terhére megállapított egyéb bűncselekményekért – a mellékbüntetés érintetlenül hagyásával – 1 év 2 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte.
Az eljárt bíróságok határozatainak a sikkasztás vétségében a terhelt bűnösségét megállapító, az árdrágítási cselekményeket minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A terhelt bűnösségét a sikkasztás vétségében az eljárt bíróságok azért állapították meg, mert az áru (a sör) ellenértékét pénztáron kívül vette át, amely a sajátjaként való rendelkezés fogalmi körébe illeszkedő cselekmény. A pénznek utóbb a pénztárba befizetése csak mint a kár megtérítése értékelhető.
Ez a jogi álláspont téves. A dologgal sajátjaként való rendelkezéssel a sikkasztás akkor valósul meg, ha az elkövető az erre jogosult engedélye nélkül tanúsít olyan magatartást, amelyre csak a tulajdonos lenne jogosult. Ilyen lehet a dolog birtokának, használatának időleges átengedése, a dolog zálogba adása vagy más módon történő megterhelése. Ezek közös sajátossága, hogy az elkövető szándéka nem a dolog végleges eltulajdonítása, hanem a tulajdonosi rendelkezési jog gyakorlására irányul.
A jogkövetkeztetések levonásánál azt kellett alapul venni, hogy a 2600 forintot a terhelt még az átvétel napján befizette a pénztárba. Ez esetben viszont sajátjaként való rendelkezésről nem lehet szó: a terhelt a jogosultat (a munkáltatót) még időlegesen sem fosztotta meg az említett pénzösszeg feletti tulajdonosi jogok gyakorlásától. Sikkasztás tehát nem valósult meg, ezért a terheltet e bűncselekmény miatt az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a Legfelsőbb Bíróság felmentette.
2. Az árdrágítási cselekmény halmazati minősítése törvénysértő.
Az árdrágítási cselekmények elkövetési tárgyai az árszabályozás körébe tartozó áruk; jogi tárgya pedig az árrendszer, illetve annak viszonyai. Az árdrágító cselekmények közös jellemzője az, hogy az árszínvonalat sértik, illetve veszélyeztetik. E speciális jogi tárgy, vagyis az árszínvonal sérelme különböző módokon idézhető elő, így akár egyetlen árucikkre vagy egyidejűleg több árucikkre is.
Elkövethető ismétlődő magatartással, de egyetlen ügyletre szólóan is. Tipikus megvalósítási formája valamely üzlet által forgalomba hozott áruféleség néhány fajtájának kötelezően megállapított árnál magasabb áron történő kínálata úgy, ahogy az a terhelt által vezetett üzletben is történt. A bűncselekménytöbbség megállapítása nem kötődhet az áru fajtáihoz, mert a Btk. 301. §-ában foglalt rendelkezés nem az árut, hanem az árszínvonalat részesíti védelemben.
A szóban levő esetben az árszínvonalat az adott kereskedelmi egység üzleti tevékenysége sérti, ezért az ilyen elkövetői magatartás bűncselekményegység. A terhelt hónapokon át a kötelezően megállapított árnál magasabb áron kívánta eladásra a tényállásban leírtak szerint az öt fajta árucikket, ezért cselekménye – mert ugyanolyan bűncselekményt egységes akaratelhatározással, rövid időközökben és többször követett el – folytatólagosan elkövetettnek minősül [Btk. 12. § (2) bek.]. Téves jogi álláspontot foglalt el a másodfokon eljárt bíróság az üzletszerűség tekintetében.
Az árdrágításból a terheltnek egyéni haszna nem volt, az abból származó többletbevétel az általa vezetett ABC áruház hasznaként jelentkezett. Az árdrágítást a terhelt nem azért követte el, hogy annak révén rendszeresen hasznot szerezzen a munkáltatójának vagy magának, hanem azért, hogy az adott leltáridőszakon belül az esetleges leltárhiányt és az ezzel összefüggő felelősségre vonást elkerülje.
Az üzletszerűség tartalmi jellemzője, a rendszeres kereset biztosítása a terhelt cselekményéből hiányzik. Ilyen esetekben az ítélkezési gyakorlat az üzletszerűséget nem állapítja meg [BH1975/2–55.]. Mindehhez képest a terhelt árdrágítási cselekményét a Btk. 301. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző 1 rb. folytatólagosan elkövetett árdrágítás vétségének kellett minősíteni.
3. A büntetés meghatározása során a másodfokú bíróság túlértékelte a terhelt által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyát és ez törvénysértően súlyos büntetés kiszabásához vezetett.
Az árdrágítás vétségével kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a drágított ötféle árucikk közül kettő iránt ritkább a kereslet (szívószál, tolltartó), és a tolltartót kivéve csekélyebb összegű volt a drágítás mérve is.
A terhelt büntetlen előéletű, két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.
A kifejtettekre, valamint a bűnösségi kör szűkülésére is figyelemmel az első fokon megállapított szabadságvesztés mértékének felemelésére és a további mellékbüntetés (közügyektől eltiltás) alkalmazására nem volt ok.
Tévedett tehát az ügyben másodfokon eljárt megyei bíróság akkor is, amikor a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó első fokú ítéleti rendelkezést mellőzte.
A terhelt korábban üzletvezetői beosztásban még nem dolgozott. Az árdrágítás elkövetése szándékos, üzletvezetői foglalkozásának felhasználásával történt. Ilyen körülmények mellett a Btk. 56. §-ának b) pontja értelmében foglalkozástól eltiltás kiszabásának van helye. E mellékbüntetés alkalmazását az eljárt bíróságok elmulasztották, ennélfogva ítéletük ebből a szempontból is törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság által helyes mértékben kiszabott 10 hónapi – 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésen és 5000 forint pénzmellékbüntetésen felül 2 évre az üzletvezetői foglalkozástól is eltiltotta. (B. törv II. 417/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás