BK BH 1984/391
BK BH 1984/391
1984.10.01.
I. Rablás megállapítása gyermekkorú sértettek esetében [Btk. 321. § (1) bek.].
II. Rablást elkövető fiatalkorú próbára bocsátásának szempontjai [Btk. 117. § (1) bek., 108. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság mint fiatalkorúak bírósága végzésében megállapította, hogy a fiatalkorú terhelt elkövette a rablás bűntettét, és ezért próbára bocsátotta.
A végzésben megállapított tényállás lényege szerint a fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa – R. J. – az utcában kerékpároztak. Egy közeledő személygépkocsi miatt csak nehezen tudták kikerülni az úttesten haladó gyermekkorú M. T. és B. A. sértetteket. Emiatt a gyermekkorú R. J. megütötte a hátán a gyermekkorú M. T.-t, majd a „hülye cigányok” kifejezést használó mindkét sértettet a fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa ököllel fejbe ütötte.
A járókelők közeledése miatt ekkor mindkét támadó a helyszínről eltávolodott, megbeszélték, azonban, hogy valamit elvesznek a sértettektől, s ezért kerékpárjaikon visszakanyarodtak hozzájuk. A fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa ököllel bántalmazta mindkét sértett arcát, s közben felszólították őket, hogy a táskájukból adjanak nekik valamit. Fellépésük hatására a két sértett mintegy 100 forint értékben tollat, ceruzát és körzőt adott át a fiatalkorú terheltnek és a gyermekkorú R. J.-nak, akik ezt követően a helyszínről eltávoztak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú eljárásban meghallgatott B. A. sértett vallomása alapján az ítéleti tényállást azzal egészítette ki, hogy a fiatalkorú terhelt a gyermek korú R. J.-al együttesen már eltávozóban volt az iskolai tanszerek elvételét követően, amikor a fiatalkorú visszafordult, megütötte B. A.-t, mert mint – a bántalmazás ürügyeként – mondotta: „kék a szeme alatt”.
Az eljárást bíróságok határozatainak a cselekmények jogi minősítését, valamint a próbára bocsátás alkalmazását tartalmazó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás részben alapos.
Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a fiatalkorú terhelt cselekményét – figyelmen kívül hagyva a rablási tevékenység sértettjeinek számát – 1 rendbeli bűntettnek minősítették, nem állapítva meg a bűnhalmazatot.
A másodfokú bíróság a minősítéssel kapcsolatos jogi álláspontja kialakításánál abból a ténybeli feltételből indult ki, hogy a fiatalkorú terhelt és a gyermekkorú társa csupán M. T. sértettel szemben alkalmazott rablást megvalósító erőszakot, míg B. A. sértettet még a rablási szándék kialakulása előtt, illetőleg a rablásnak minősülő cselekmény befejezése után bántalmazták, de ez nem az elvett tanszerek megtartása végett történt.
A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeként a másodfokú bíróság részben módosította a tényállást, nem helyesbítette, és nem egészítette ki azonban azt – az iratok tartalmával egyébként egyértelműen alátámasztott és az elsőfokú bíróság által kialakított –, azzal a megalapozott történeti eseménnyel, hogy amikor a fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa a rablás elkövetése céljából a helyszínre visszatértek, mindkét sértettet megütötték, és egyaránt felszólították őket a táskájukban levő tárgyak átadására. A tényállás-kiegészítés kizárólag a rablási eseményeket követő tevékenység pontosítását tartalmazza.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja azonban abban az esetben sem lenne helytálló, ha a fiatalkorú terhelt és gyermekkorú társa a rablás céljából történt visszatérését követően B. A. sértettet nem bántalmazta volna. A tényként megállapított sértetti magatartásokból kitűnően, azok jellegéből és súlyából következően a 12-13 éves életkorú sértettekre akaratukat megbénító, lenyűgöző hatást gyakoroltak a megismétlődő erőszakos megnyilvánulások. B. A. sértettet az első találkozás alkalmával már bántalmazták, a későbbiekben védtelen helyzete, kiszolgáltatottsága változatlan maradt, emiatt további bántalmazások elszenvedésének közeli veszélyével alaposan számolnia kellett. M. T. sértettnek a szeme láttára történt bántalmazása és mindkettőjükhöz címzetten az iskolai tanszerek átadására vonatkozó felszólítás az ő testi épsége ellen is irányuló olyan közvetlen fenyegetésnek tekinthető, amely megvalósítja a rablás bűntettének megvalósulásához szükséges tényállási elemet.
A kifejtettekre figyelemmel a fiatalkorú terhelt által megvalósított rablási cselekmény két sértett sérelmére valósult meg, ezért azt az ügyben eljárt bíróságoknak ennek megfelelően kellett volna jogilag értékelniük.
Nem alapos ugyanakkor a törvényességi óvásnak az az álláspontja, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya miatt és a társadalom fokozottabb védelme érdekében a próbára bocsátás elrendelésének nem volt törvényi alapja, mert a fiatalkorúaknál elérni kívánt nevelési célok megvalósulása az adott esetben büntetés kiszabását tette volna szükségessé. A törvényességi óvás – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés alkalmazását indítványozta.
A Btk. 108. §-ának (2) bekezdése szerint a fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. A Btk. 72. §-ához fűzött miniszteri indokolásból kitűnően a próbára bocsátás – mint a feltételes elítéltetés egyik változata – céljaiban nem tér el a büntetéstől, azt azonban más – közvetett – módon, a joghátránnyal való fenyegetéssel kívánja elérni.
A fiatalkorúak esetében ennek az intézkedésnek szélesebb körű alkalmazása indokolt, a Btk. 117. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis minden bűncselekményre kiterjedően lehetővé teszi a próbára bocsátás alkalmazását.
Az ügyben eljárt bíróságok – a fiatalkorú terhelt kedvező személyi körülményeire tekintettel – büntetés kiszabását nem látták indokoltnak.
A hivatásos pártfogó jellemzése szerint az időközben általános iskolai tanulmányi kötelezettség tekintetében túlkorossá vált fiatalkorú terhelt megfelelően dolgozik; a dolgozók általános iskolájában eredményesen pótolja tanulmányi elmaradásait; lakó- és munkahelyi, valamint iskolai környezetébe kifogástalanul beilleszkedett; az általánosan előírt magatartási szabályokat megtartotta; személyiségfejlődése helyes irányú. Mindezekre figyelemmel tehát a fiatalkorú terhelttel szemben a kitűzött nevelési célok büntetés kiszabása nélkül is elérhetők.
Ilyen körülmények között a terhelttel szemben büntetés kiszabására nem volt törvényes alap.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvényességi óvást ebben a részében alaptalannak találta. (B. törv. IV. 8/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás