BK BH 1984/395
BK BH 1984/395
1984.10.01.
I. Fellebbezésnek elkésettség címén történt téves elutasítása [Be. 116. § (3) bek., 247, §, (1) bek.].
II. Visszaesővel szemben a bírósági mentesítés alkalmazásának feltétele [Btk. 103. § (1) bek. b) pont és (2) bek.].
A megyei bíróság végzésével elutasította az elítéltnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmét. E végzés ellen bejelentett fellebbezést a megyei bíróság december 6. napján kelt végzésében – mint elkésettet – a Be. 247. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A határozat indokolása szerint a végzést az elítélt megbízottja november 14. napján vette kézhez. Semmiféle adat nincs arra, hogy az elítélt erről a lakcímről elköltözött volna. A kézbesítés szabályosan történt, a fellebbezési határidőt tehát november 14. napjától kell számítani, s ez a határidő nem hosszabbodik meg azzal az idővel, ami alatt a megbízott a végzést az elítélt részére továbbította.
Ilyen körülmények között a megyei bíróság a december 2. napján postára adott fellebbezést elkésettnek tekintette.
A végzés ellen az elítélt fellebbezett.
1. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen utasította el az elítélt fellebbezését azon a címen, hogy elkésett.
Az iratok között rendelkezésre áll a járási rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának értesítése, amelyből megállapítható, hogy az elítélt nem a megjelölt címen, hanem É. városban levő ideiglenes lakcímén tartózkodik „rendszeres jelleggel”. Ilyen körülmények között a bíróság előtt ismeretes volt az elítélt tényleges tartózkodási helye, a végzést tehát oda is kézbesíteni kellett volna. Minthogy az elítélt a bíróság végzését november 25. napján vette kézhez, a bíróságnak azt kellett volna megállapítani, hogy az elítélt a fellebbezést időben terjesztette elő, s ezért az iratokat a Legfelsőbb Bíróságnak kellett volna megküldenie a fellebbezés elbírálása céljából.
A Legfelsőbb Bíróság ezt pótolva a megyei bíróságnak a fellebbezés elkésettsége tekintetébe hozott végzést hatályon kívül helyezte, és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmet elutasító végzést érdemben felülbírálta.
2. A megyei bíróság szerint az elítéltet – mint visszaesőt – a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1977. június 1. napján kelt ítéletével magánokirat-hamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntette, valamint más bűncselekmények miatt – amelyeket 1974 októberében követett el – halmazati büntetésül 3 évi – fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyektől 4 évi eltiltásra és 10 000 forint vagyonelkobzásra ítélte.
A szabadságvesztésből az elítélt 1978. augusztus 2. napján szabadult.
Az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítését a Btk. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel kérte.
A megyei bíróság a kérelmet elutasító végzésében utalt arra is, hogy a terheltet korábban a bíróság szándékos bűncselekmények miatt egymással quasi halmazati viszonyban álló ítéletekkel szabadságvesztésre ítélte, majd ezeket 1971. február 22. napján összbüntetésbe foglalták, és ennek tartalmát 1 év 3 hó 15 napban állapították meg.
E büntetés kiállásának és a megyei bíróság ítéletében elbírált bűncselekmények elkövetésének 1974 októberében kezdődő időpontja között az 5 év még nem telt el. Erre figyelemmel az elítélt cselekményeit a korábbi Btk. rendelkezései alapján helyesen minősítette a bíróság visszaesőként elkövetettnek; és az elítélt a hatályos Btk. (1978. évi IV. tv.) 137. §-ának 12. pontja szerint is visszaesőnek tekintendő.
Márpedig a Btk. 103. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban szabályozott mentesítés a felhívott törvényhely (2) bekezdése szerint nem alkalmazható, ha az elítélt visszaeső, a 10 éves várakozási idő pedig még nem telt el.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságnak a mentesítés iránti kérelmet elutasító végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Rf. II. 67/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás