PK BH 1984/398
PK BH 1984/398
1984.10.01.
Az olyan megjelölés, amely másnak védjegyoltalom alatt álló vagy korábbi elsőbbséggel bejelentett védjegyével vagy másnak ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelölésével azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít, nem részesülhet védjegyoltalomban [Ptk. 86. §; 1969. évi IX. tv. 3. §, (3) bek., c) pont; 2/1970. (VII. 1.) OMFB–IM sz. r. 2. § (2) bek.].
A kérelmező ábrás védjegyének a lajstromozását kérte az Országos Találmányi Hivatalból 1982. augusztus 4-én a 31. áruosztálybeli „Takarmány és takarmányadalék” termékekre, majd szeptember 2-án az 5. áruosztályhoz tartozó „Táp és gyógyadalékok takarmányhoz” árukra.
A hivatal a védjegybejelentések érdemi vizsgálata során – mindként bejelentés vonatkozásában – megállapította, hogy azok összetéveszthetőségig hasonlítanak az Établissements Lustucru, S. A. Grenoble (Franciaország) oltalom alatt álló, r. 172 360 nk. lajstromszámú védjegyéhez, és az árujegyzékek szintén hasonlók. Az észlelt lajstromozási akadály miatt a bejelentőt a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (Vt.) 29. §-ának (2) bekezdése alapján nyilatkozattételre hívta fel. A kérelmező nyilatkozatában azt állította, hogy a két megjelölés nem téveszthető össze, mert a „kockák” (helyesen: négyzetek) száma és iránya nem azonos. Ezen túlmenően a bejelentő 1969. május 22. óta jogosultja a 121 519 lajstromszámú védjegynek, amelynek ábrája szerinte azonos a bejelentése tárgyával. Hivatkozott továbbá arra, hogy egyes európai országokban mind a bejelentés szerinti megjelölés, mind pedig a francia cég említett védjegye egyidejűleg részesült oltalomban.
Az Országos Találmányi Hivatal külön-külön határozattal mindkét bejelentést elutasította. Mindkét határozat indokolása szerint a bejelentésben foglalt és a francia cég javára védjegyoltalom alatt álló megjelölés fekete vonallal keretezett, szabályos négyzetekre osztott mező, amely sakktábla benyomását kelti, ezért a négyzetek számának és méretének az eltérése nem kellően megkülönböztető jellemző. A bejelentőnek a 121 519 számú védjegye pedig mind a bejelentésben foglalt, mind pedig a francia cég védjegyétől eltér.
A kérelmező mindkét határozat megváltoztatását kérte a Vt. 37. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, külön-külön terjesztett elő megváltoztatási kérelmet a meghozott határozatokkal szemben. Az elsőfokú bíróság a két eljárást egyesítette, a megváltoztatás iránti kérelmet elutasította.
Végzésének az indoklásában megállapította, hogy az r. 172 360 nk. lajstromszámú védjegy és az oltalmazni kért megjelölés hasonló áruosztályok megjelölésére szolgál és az összetéveszthetőségig hasonló. A kérelmező részére megadott védjegyoltalom pedig jellegében eltérő megjelölésre vonatkozik, és egyébként sem alapozhatná meg a bejelentésben foglalt megjelölés oltalmát.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és a védjegyoltalom megadását.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1967. évi 7. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, az ipari tulajdon oltalmára létesült, felülvizsgált Párizsi Uniós Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a védjegyek bejelentésének és lajstromozásának feltételeit mindegyik uniós ország hazai joga határozza meg. Ezzel összhangban rendelkezik a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. sz. tvr. 20. §-ának (2) bekezdése akként, hogy a védjegyoltalommal kapcsolatos jogvitát annak az államnak a joga alapján kell elbírálni, amelyben az oltalom megadása iránti bejelentést megtették.
Az adott esetben a kérelmezők belföldön tettek bejelentést, ezért az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a magyar jogot a kérelem elbírálásánál. Nincsen tehát jogi jelentősége a külföldi joggyakorlattal kapcsolatos kérelmezői érvelésnek.
A Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja értelmében azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha másnak védjegyoltalom alatt álló vagy korábbi elsőbbséggel bejelentett védjegyével vagy másnak ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelölésével azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít.
A védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. végrehajtására kiadott 2/1980. (VII. 1.) OMFB–IM számú együttes rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint a Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásában az áruk akkor hasonlók, ha közös rendeltetésük vagy egyéb műszaki, gazdasági vagy értékesítési jellemzőik alapján a vásárlók arra következtethetnek, hogy előállítójuk vagy forgalomba hozójuk ugyanaz a vállalat.
Az adott esetben a korábbi lajstromszámozású védjegy árujegyzéke a 31. áruosztályba tartozó, „takarmányok állatok részére” árukra vonatkozik, és ezek – a kérelmező által sem vitatottan – az osztályba sorolástól függetlenül azonosak, illetve hasonlónak tekinthetők a „takarmány és takarmányadalék”, illetve „táp és gyógyadalékok takarmányokhoz” termékekkel. A fellebbezés elbírálásánál tehát csak annak vizsgálatára volt szükség, hogy az oltalmazni kért védjegy az összetéveszthetőségig hasonlít-e az OTH határozatában megjelölt, oltalom alatt álló védjegyekhez.
A más javára való lajstromozás lehetőségének kizárása az összetéveszthetőség okából elsősorban a vevők érdekeit védi. Az ilyen megjelölések ugyanis alkalmasak arra, hogy a vevőket megtévesszék az áru vállalati származása, közvetve pedig az áru minősége, egyéb jellemzői tekintetében.
Az adott esetben a r. 172 360 lajstromszámú védjegy téglalap-, az oltalmazni kért ábra pedig négyzet alakú kerettel van ellátva, de ezeken a kereteken belül mindkét ábra azonos mértani alakzatok (fekete és fehér színű négyzetek) azonos rendszerű – sakktáblaszerű megoldásra emlékeztető elhelyezésből alakult ki. A bejelentésben megjelölt fekete négyzet alakú keretet belülről övező keskeny fehér rész nem szembetűnő, az összbenyomáson nem változtat. A két ábra összbenyomását figyelembe véve megállapítható, hogy azok – az első fokú ítéletben helyesen mérlegelt – geometriai különbségek ellenére, a vásárlók előtt is összetéveszthetőségig hasonlók.
Alaptalanul hivatkozik a kérelmező a fellebbezésben arra is, hogy a 121 519 lajstromszámú védjegyének ábrája azonos a bejelentése szerinti megjelöléssel. A kérelmező részére korábban megadott védjegyoltalom két sorban elhelyezett, csúcsaikkal érintkező fekete négyzetekből álló, keret nélküli, csíkszerűen elhúzódó ábrára vonatkozik, ez lényegesen különbözik a bejelentésben megjelölt ábrától; és a kérelmezőnek erre megszerzett védjegyoltalma semmiben sem érinti az elutasítás jogszerűségét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. IV. 21 045/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás