PK BH 1984/400
PK BH 1984/400
1984.10.01.
I. A kisajátítási kártalanításra vonatkozó jogszabályok a várható termés értéke megtérítésének a feltételéül nem írják elő, hogy a tulajdonos a folyó gazdasági évben a várható termés érdekében munkát végezzen [Ptk. 177. §, 178. §; 1976. évi 24. sz. tvr. 16. §; 33/1976. (IX. 6.) MT sz. r. 25. § (1) bek. a) pont].
II. A késedelmi kamat – a kisajátítási kártalanítás körében – nem a kisajátított ingatlan elmaradt termésének az értékét hivatott pótolni [Ptk. 177. §, 178. §; 21/1976. (IX. 6.) PM sz. r. 2. § (1) bek., PK 25. sz.].
A K. Városi Tanács V. B. Igazgatási Osztálya az 1982. május 6-án kelt határozatával az alperes kérelmére kisajátított a h.-i 929. számú tulajdoni lapon 893. hrsz. alatt felvett, 4023 m2 területű ingatlanból 2002 m2 nagyságú részt. Kisajátította továbbá teljes egészében a h.-i 3457. számú tulajdoni lapon 897/3. hrsz. alatt felvett 4059 m2 területű, valamint a h.-i 935. számú tulajdoni lapon 900. hrsz. alatt felvett 3144 m2 területű ingatlant. Az ingatlanok tulajdonosai – különböző arányokban – a felperesek voltak. Az I–II. és a IV–V. r. felperes illetőségét a III. r. felperes özvegyi haszonélvezeti joga terhelte.
Az államigazgatási hatóság az ingatlanokért 192 925 Ft kártalanítást állapított meg. A felperesek ezt az összeget nem fogadták el, és annak módosítása, illetőleg további 304 635 Ft megfizetése iránt a járásbíróságnál pert indítottak. A keresetükben az ingatlanok 1982. évi várható termése értékének a megtérítését is kérték. Ezt az utóbbi követelést teljes egészében a III. r. felperes javára kérték megítélni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek részére a kisajátított ingatlanokért az államigazgatási hatóság által megállapított összegen felül összesen 121 045 Ft többletkártalanítást ítélt meg, és ezt közöttük a tulajdoni arányuk szerint megosztotta, továbbá kötelezte még az alperest a kisajátított ingatlanok 1982. évi várható termése értékének a megtérítéseként 58 150 Ft megfizetésére a III. r. felperes javára. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította, egyben rendelkezett az állam által előlegezett kereseti illeték viseléséről akként, hogy a felperesek egyetemlegesen 7528 Ft-ot, az alperes pedig 10 750 Ft-ot köteles megtéríteni.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, melyben a keresetüket elutasító rendelkezés megváltoztatásával további 125 440 Ft megítélését kérték.
Az alperes csatlakozó fellebbezéssel élt, s abban a felperesek keresetének teljes elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezését alaptalannak, az alperes csatlakozó fellebbezését részben alaposnak tekintette, s ehhez mérten ítéletével a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta. Így az 1982. évi várható termés értékének megtérítése iránti kereseti kérelmet elutasította, és ennek megfelelően a III. r. felperes javára megállapított marasztalási összeget 78 823 forintról 20 673 forintra leszállította. Megváltoztatta a kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezést is akként, hogy az alperest terhelő illeték összegét a felperesek terhére leszállította 7258 Ft-ra.
Döntését azzal indokolta, hogy az 1976. évi 24. számú tvr. [helyesen: a 33/1976. (IX. 6.) MT számú rendelet] 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként meg kell téríteni különösen a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a lábon álló és függő termés értékét, ha az a birtokbaadás időpontjában már megállapítható, ennek hiányában a folyó gazdasági év várható termésének az értékét kell megtéríteni. A felperesek ingatlanait kisajátító államigazgatási határozat 1982. május 6-án kelt. A kisajátítási eljárás megindulásáról az államigazgatási hatóság 1982. február 5-én értesítette a felpereseket. A városi tanács v. b. műszaki osztálya még ezt megelőzően felhívta őket, hogy az ingatlanokat a várható kisajátításra tekintettel az 1982. évben már ne műveljék. Ennek a felhívásnak a felperesek eleget is tettek, és az ingatlanokon az 1982. évi termés érdekében semmiféle gazdasági tevékenységet sem fejtettek ki. Így a terméskiesés értéke címén a felpereseknek nem jár kártalanítás, ezt az ingatlanokért járó kártalanítási összeg utáni kamat pótolja.
A jogerős ítéletnek a kisajátított ingatlanok 1982. évi várható termése értékének megtérítése iránti igényt elutasító rendelkezése ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1976. évi 24. száma tvr. 16. §-a értelmében a kisajátítással kapcsolatos értékveszteséget és költségeket meg kell téríteni. Ezzel kapcsolatban a 33/1976. (IX. 6.) MT számú rendelet 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy értékveszteségként különösen a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan lábon álló és függő termésének az értékét kell megtéríteni, ha ez a birtokbaadás időpontjában már megállapítható. Ennek hiányában a folyó gazdasági év várható termésének az értéke térítendő meg.
A jogszabály a várható termés értéke megtérítésének a feltételéül nem írja elő, hogy a tulajdonos a folyó gazdasági évben a várható termés érdekében munkát végezzen. Ettől függetlenül az adott esetben a munka elmaradását annál kevésbé sem lehetne a felperesek terhére róni, mert az ingatlanok művelését az államigazgatási hatóság felhívására hagyták abba.
Az 1976. évi 24. számú tvr. 20. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátítást kérő a megállapított kártalanítási összeget a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésétől számított hatvan nap alatt köteles kifizetni. E határidő elteltétől a 21/1976. (IX. 6.) PM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint évi 5%-os késedelmi kamatot kell fizetnie. A Legfelsőbb Bíróság PK 25. számú állásfoglalásának a) pontja szerint ugyanez a kamatfizetési kötelezettség terheli a kisajátítást kérőt a bíróság által megítélt többletkártalanítás tekintetében is.
A késedelmi kamat az idegen pénzösszeg használatának az ellenértéke. Azért jár, mert a kötelezett időben nem teljesít, a jogosult pénzét a teljesítési határidő lejárta után is felhasználja. E jogi természetére tekintettel nyilvánvaló, hogy nem a kisajátított ingatlan elmaradt termésének az értékét hivatott pótolni. Mindezekből következően a megyei bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletnek a törvényességi óvással érintett rendelkezését hatályon kívül helyezte, az azzal értelemszerűen összefüggő kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően, s annak helyébe – a rendelkezésére álló peradatok alapján – a felhívott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést hozott. Így helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak azt a rendelkezését, amellyel a III. r. felperes részére 78 823 Ft-ot ítélt meg, továbbá a kereseti illeték viselésére vonatkozó azt a rendelkezését is, amely szerint a le nem rótt kereseti illetékből a felperesek egyetemlegesen 7528 Ft-ot, az alperes pedig 10 750 Ft-ot köteles megfizetni. (P. törv. I. 20 629/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás